Kérte: Matthew Vaughn

Michael Bay2009-ben vívta ki igazán a tömegek ellenszenvét és haragját, hiszen első Transformers filmjét még többé-kevésbé mindenki elfogadta, bár csak kevesen ismerték el igazán minőségi akciófilmnek. Másodszorra az volt a feladat, hogy önismétlés nélkül táruljon a nézők elé valami új, valami más, és - amennyiben ez ésszerűen megoldható - valami nagyobb. Az új összejött, a más is, és a nagyobb is. De mindez annyira rossz értelemben értendő, hogy valószínűleg majdnem mindenki nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy ezerszer inkább kiegyeztünk volna egy száraz önismétléssel.

Az Autobotok, miután megmentették a Földet, megmaradtak az emberiség hű védelmezőinek, és most az amerikai hadsereg egyik titkos hadműveleti osztályával együttműködve vadásznak a megmaradt, rejtőzködő Álcákra. Az első részben elpusztított Örök Szikra egy darabja azonban beleragadt Sam Witwicky (Shia LaBeouf) ruhájába, így miután a fiú érintkezik a kozmikus teremtőerővel, megszállja agyát a gépszabású faj ősi nyelve és tudása. Erre felfigyelvén az Álcák mestere, az egykori fővezér, a Bukott támadásba lendül, hiszen a Sam fejében lévő információk elvezethetnek ahhoz a szerkezethez, amelyet egykor Napok elpusztítására használtak, és amivel végre letörölheti az emberiséget az Univerzum térképéről.

Legutóbb akkor láttam ezt a filmet, amikor még vadonatúj volt, tehát 14 éves koromban. Az azóta eltelt, csak egy fiatal számára hosszú időszak alatt amellett, hogy felnőttem, még egy egészen korrekt filmes műveltségem és filmértésem is kialakult (amin természetesen még mindig bőven van mit bővíteni), így sejtettem, hogy a kellemesnek mondható emlékeim, amiket A bukottak bosszújáról őriztem, mennek a süllyesztőbe. Arra azonban nem gondoltam, hogy ez a film tényleg ennyire rossz, azt meg pláne nem értem, hogy akkoriban, amikor azért már nem voltam annyira kicsi gyerek, hogyan tetszhetett ez a borzadály.

A forgatókönyv kész katasztrófa. A készítők az első rész nem túl intelligens, de azért szerethető történetét logikát mellékelő, értelmetlen bugyutasággá, szórakoztató humorfaktorát eszelős idiotizmussá, szódával szimpatikus karaktereit pedig jellegtelen nullákká redukálták. A cselekményvezetés során egymásra licitálnak az ellentmondások, miközben a szövegkönyv szabályosan fizikai fájdalmat okoz gyermeteg, fantáziátlan soraival, béna párbeszédeivel, és a harcok közben beerőszakolt oltogatásokkal. A főkonfliktus még a Transformers kontextusában is éretlen és kidolgozatlan, a gonosz karakterek botrányosan kisarkítottak, az meg már abszolút nonszensz, hogy a világ megmentéséért folytatott harccal gyakorlatilag megegyező súlyt kap az a hihetetlenül észbontó, megbabonázóan izgalmas kérdés, hogy vajon Sam kimondja-e az SZ-szót. 

Az egy dolog, hogy Michael Bay önkontrollja elveszett valahol Cybertron romjai között, de az, hogy senki nem volt körülötte a forgatáson, aki tarkón vágta volna, miközben kínosabbnál kínosabb, túlnyújtott jeleneteit komponálja, egyenesen érthetetlen. Mindeközben ráadásul pofátlanul utalgat saját korábbi filmjeire, mintha csak azt mondaná, hogy igen, régebben csináltam jó dolgokat, de most csak ezt a szart kapjátok, mert ezt érdemlitek! Azt viszont meg kell hagyni, hogy audiovizuális aspektusból nézve még mindig eléggé megkapó az, amit Bay csinál. Az akciókoreográfiák jól néznek ki, a harcok átláthatóak és monumentálisak, a lassítások működnek, némelyik snitt, egy-két beállítás pedig egyenesen lenyűgöző. Aztán természetesen nem elhanyagolható Steve Jablonsky és az ő remek filmzenéje sem, na meg persze a Linkin Park New Divide című száma is nagyon jó (bár csupán a vége főcím alatt szól, szóval nem zavar sok vizet).

Shia LaBeouf az első részben még egészen jól működött a főszerepben, most azonban kevésbé áll össze a dolog, a színész ugyanis eléggé bosszantó kis görcsként rohangál a két és fél órás játékidő során. Esküszöm, Megan Fox szebben helytáll, ami azért elég nagy szó. Ráadásul Bay rossz oldala annyira elemében volt a forgatáson, hogy még egy John Turturro-ból is képes volt kihozni az irritáló ripacskodást.

A Transformers: A bukottak bosszúja nagyon látványos, és akinek csak erre van szüksége, az valószínűleg el is tud szórakozni rajta (az akciójelenetekbe belefeledkezve nekem sem volt olyan szörnyű végignézni a filmet), ám még neki is nehezére eshet ignorálni a rengeteg hülye poént, gyermeteg gondolatot, illetve kínos mozzanatot. 4/10.