"-What if someone sees us?

 -We'll just tell them we're cops."

Gyermekként szemlélve a világ izgalmak és lehetőségek tárházának teszik. Térnek a kísérletezgetésre, a szabályok tesztelésére, a határok feszegetésére. Minden nap újabb érdekességeket rejt, az ismeretlen kínál nagyszerű kalandokat. De mi van akkor, ha az egyik ilyen kaland végzetesnek bizonyul, a gyerekcsíny csapásáról a bűn útjára kanyarodik. És a gyerekek hirtelen, és túl korán kénytelenek megtekinteni a való világot, megkóstolni azt, amit saját fajuk kifőzött. Az ő számukra is.

Travis (James Freedson-Jackson) és Harrison (Hays Wellford) kisfiúk, akik gyerekes kalandvágyból elszöknek otthonról. Természetesen ők is tisztában vannak azzal, hogy nem fog sokáig tartani a dolog, mindössze szeretnék kissé feszegetni a határokat. Váratlan fordulatként azonban találnak egy elhagyott rendőrautót az egyik félreeső földúton. Óvatosan közelebb merészkednek, majd beszállnak, végül pedig annyira megérinti őket a bűnös élvezet, hogy a slusszkulcs előkerítése után elhajtanak a járgánnyal. Az autó azonban Kretzer seriffhez (Kevin Bacon) tartozik, aki épp egy hullát tüntetett el, amikor a gyerekek meglógtak a kocsijával. A mocskos zsaru most az utakon a rendőrautóval, és a benne talált fegyverekkel szórakozó kissrácok után ered, akik ezúttal tényleg nagy bajba kerültek.

A forgatókönyv gyönyörűen állítja kontrasztba a gyermeki ártatlanságot, a kíváncsiságot, az ártalmatlan kísérletező szellemet és a felnőtt ember mocskos, bűnös, pusztító attitűdjét. A két kisfiú idejekorán nyer betekintést egy olyan világba, amit csupán szóbeszédből ismertek eddig, és miután pillanatok alatt életveszélybe kerülnek, megrendítően hiányos ismereteik alapján próbálják megtalálni az adott helyzetben helyes döntést. A zseniális alapfelvetésen túl a cselekményvezetés változatos szituációkat generál, az izgalom és a közelgő tragédia lehetőségének szele pedig gondoskodnak arról, hogy a néző egy pillanatra se veszítse érdeklődését. Külön kiemelendő, hogy a szkript remekül bánik a karakterekkel és a rövid, alig másfél órás játékidő dacára elegendő teret biztosít a srácoknak, a seriffnek, és még az idő közben feltűnő mellékalakoknak is, miközben az elmés szövegkönyv röviden és tömören, ám nagyon hatásosan elemzi ki a világot és az emberi viselkedésmintákat.

Az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy az átgondolt precizitással felépített, szép hosszú snitteknél jobban kevés rendezői megoldás tud lenyűgözni. Márpedig Jon Watts pont ezt az elemet teszi meg rendezői munkája alapköveként a Cop Car-ban. A vágás példásan tudatos alkalmazásának köszönhetően elragadóan folytonos jelenetek és jelenetsorok kerítik hatalmukba a befogadót, miközben a minimalista, de hangulatos filmzene is segít fokozni az atmoszférát. Remek koreográfiáinak hátterében Watts kietlen pusztaságot és perzselő napfényt fest fel, egy olyan isten háta mögötti vidéket, ahol kevesen élnek, ahol nincs menedék, nem lehet elbújni, ahol szembe kell nézni a legvadabb félelmekkel is. A rendező pazarul építi a feszültséget jelenetről jelenetre, hogy az impulzusokat végül egymásba futtatva, nagy erejű finálét prezentáljon.

Kevin Bacon remekül hozza hátborzongató, a becsületet érezhetően hírből sem ismerő karakterét. Színészi produktuma hiteles és szórakoztató. Ettől persze nem lehetünk túlzottan meglepve, attól viszont már inkább, hogy a gyerekszínészek is nagyon jól működnek a produkcióban. Mindketten remek teljesítményt tesznek le az aszfaltra, egy pillanatig sem idegesítőek, ellenben eredendő tehetségről tesznek tanúbizonyságot.

Jon Watts filmje rendkívüli élmény, és csak úgy megemlíteném, hogy ő készíti a következő Pókember filmet, ez az információ pedig mindenképpen bizakodásra ad okot. Mert a Cop Car erőteljes dráma két gyerekről, akiket Watts zseniálisan leszűkített keretek között szembesít idejekorán a kegyetlen világgal, ahol a fiatalok az egymást gyilkoló felnőtteket nézik, hogy aztán felnőve ugyanolyanokká váljanak... Vagy nem, hiszen a zárójelenet életben tartja a halovány reményt, aminek beteljesüléséről vagy bukásáról nem bizonyosodhatunk meg, mert a szívtelen stáblista itt elvágja a filmet. 10/10.