A Sandman című képregénysorozattal való találkozásomra fantasztikus élményként emlékszem vissza. Még nem ismerem a teljes történetet, csak az első négy, magyarul is megjelent kötetet olvastam eddig, de már régóta tervezem, hogy angolul befejezem a szériát. Aminek a szerzője korunk talán legnagyobb felnőttmesemondója, Neil Gaiman, aki a kortárs irodalom egyik legfontosabb regényét tette le az asztalra az Amerikai istenek képében.
A 10 éves jubileumi, bővített kiadást olvastam, és te is azt fogod, ha igazán jót akarsz magadnak.
Árnyék három év börtön után szabadul. Habár viszonylag könnyedén átvészelte a büntetés-végrehajtás intézményét, azért mégis eléggé rossz a szájíze, hiszen az elmúlt esztendőket szívesebben töltötte volna otthon, szerető felesége, Laura társaságában. Ám most vége a vezeklésnek, Árnyék végre hazatérhet szerelméhez. Szabadulása napján azonban lesújtó hírt kap: Laura meghalt egy autóbalesetben. Árnyék nem igazán tudja, mit kezdjen magával így, hogy élete értelme eltávozott, de gondolja, jobb lépésenként haladni, és felül a repülőgépre, ami elviszi a börtön közeléből. A fedélzeten találkozik egy különös férfival, aki idegen ugyan, ám mégis úgy tűnik, ismeri Árnyékot, és tisztában van a helyzetével. A férfi Szerdának nevezi magát, és munkát ajánl Árnyéknak. A frissen szabadult főhős némi győzködés után elfogadja a felkérést, ám ekkor még ő maga sem sejti, hogy ezzel állást foglal egy sötét, véres háborúban, ami nemsokára kezdetét veszi. Mert nagy vihar közeledik Amerika felé...
Az már nem volt kérdéses számomra, hogy Neil Gaiman zseni, hiszen erre már a Sandman olvasása közben rájöttem, viszont most tudatosult bennem, hogy ez a brit emigráns úriember nemcsak hogy zseni, de egyenesen korunk irodalmának egyik legfontosabb alakja.
Gaiman több, mint 600 oldalas regénye nem véletlenül nyert több különböző díjat, hiszen az Amerikai istenek elsősorban fantasy, ugyanakkor azonban nem kevés misztériumot is magában hordoz, jó adag horrorisztikus tartalommal is szolgál, miközben erőteljes karakterdrámaként is funkcionál, ráadásul utazóregénynek is megfeleltethető, sőt, még krimiszálat is tartalmaz.
A szerző Árnyék figurájából indul ki, végig rá helyezi a főfókuszt, a börtönviselt férfi köré építi fel a cselekményt. A beszélő név zseniális, főhősünk valóban alig érzékelhető árnyalatnak látja magát. Kulcsfigura egy játszmában, amit nem ért, egy olyan okból kifolyólag, ami a sötétségbe veszik. És mégis, mintha minden rajta múlna. Mellette a szerző karakterek egész sorát vonultatja fel, misztikus alakok, rég elfeledettnek hitt istenek, mesebeli lények, és legendák hősei váltják egymást a porondon, miközben rengeteg dolog történik. Gaiman olyan pazar eseményláncolatot alkot, amelynek néhány oldala tartalmasabb sok másik, tokkal-vonóval vett regénynél, hősét sokfelé irányítja, rengeteg helyre elsodorja, számos alakkal megismerteti. És mégis, az egész végig tökéletesen átlátható marad. Szövevényes, de nem bonyolult, sokrétű, ám könnyen felfogható történet bontakozik ki az olvasó előtt.
A szerző karakterei legtöbbször közönyös, tárgyilagos hangnemben gondolkodnak és beszélnek ezzel erősítve rá a modern kor általános emberi attitűdképére, és mégis, mindeközben a megrendítő erővel csapódó érzelmi csúcspontok maradandó nyomot hagynak a befogadóban. Gaiman olykor meseszerű, máskor kifejezetten perverz (szexjelenetei hihetetlenül érzékletesek, részletesek, és időnként betegesek is), vagy egyenesen rémisztő jeleneteken keresztül igyekszik megfejteni Amerika lelkének működését, a népek olvasztótégelyének lényegét, és nem átall kemény kritikákat megfogalmazni a modern társadalom kontextusában. Az Amerikai istenekben a régi idők hite és az új korszak mániája feszül egymásnak egy olyan helyért vívott háborúban, ahol Jézus stoppal jár, de senki nem veszi fel, a nagy viking istenek olcsó szélhámosságokból élnek, Anubisz pedig halottasházat üzemeltet, ami nem igazán különbözik az összes többi halottasháztól. És amennyiben a főszál esetleg nem lenne elég, Gaiman rengeteg kiegészítéssel szolgál, történelmi alapokon nyugvó, misztikus históriákkal, és elborult, morbid epizódokkal egyaránt szórakoztat és természetesen gondolkodtat is.
A kortárs irodalom egyik, ha nem a legnagyobb mesterművének konklúziójában Neil Gaiman végül kimondja, hogy istenek és emberek együtt járnak, és mindenfelé, de különösen Amerikában, kurva nagy galibákat okoznak. Fantasztikus, megkerülhetetlen, lenyűgöző, korszakalkotó mestermű. 10/10.
