A telomerális szekvenciáid is ezt ajánlják!
Adaline Bowman (Blake Lively) 1906-ban látja meg a napvilágot, és egészen átlagos, örömökkel és szomorú eseményekkel egyaránt tarkított életet él, legalábbis néhány évtizedig. Egyik éjszaka ugyanis a nő balesetet szenved, amelynek tetőpontjaként még egy villámcsapás is eltalálja. Azonban nem akármilyen villám ez, a kis csibész ugyanis olyan kémiai reakciókat indít be Adaline szervezetében, amelyeket majd csak 2035-ben fedez fel egy tudós, és amelyek megakadályozzák a nő testének öregedését. Adaline hamarosan felfedezi a rendellenességet, így menekülésbe kezd. Minden évtizedben új személyazonosságot vesz fel. 107 évesen még mindig harmincas, bombázó testben él, ekkor ismerkedik meg Ellis-szel (Michiel Huisman). A férfi lelkes udvarlásba kezd, Adaline azonban nehezen adja be a derekát, hiszen elmúlt a szilveszter, és tudja, hogy hamarosan ismét szöknie kell. De vajon mi köze van mindehhez a sokkos állapotba került Harrison Fordnak?
Benjamin Buttonnek van egy húga! Ki gondolta volna? A különbség az, hogy amíg Brad Pitt karaktere visszafelé öregedett, addig Adaline egyáltalán nem hajlandó haladni a korral. De most komolyan, mekkora troll a csaj! Annyira konzervatív, hogy még a ráncokat és az ősz hajszálakat is megveti. :D
Na, de viccen kívül, milyen is ez a film. Sajnos pont olyan, amilyennek előzetesen elképzeltem. Nem rossz, de nem nyújt semmi extrát, semmi kiemelkedőt. Viszont hangsúlyos pont, hogy tényleg nem rossz, sőt, egyszer talán még kifejezetten érdemes is a megnézésre. Az Adaline varázslatos élete a játékidő nagy részében felületes romantikus drámaként próbálja meghódítani a nézőt. A tanultabb moziba járók számára ez nyilván kevés a teljes sikerhez. De azért nem olyan rossz a helyzet. Mert való igaz, a történet felületes, viszont nem buta. Úgy nagyjából legalábbis. Agyzsibbasztó áltudományos szövegeket nyomatni hajlamos, illetve értelmetlen benyögésekre is vevő a forgatókönyv, azonban összességében, ha nem is két marokra, de valamennyire azért képes megfogni a nézőt. Érkeznek egész jó poénok, ügyesen felépített jelenetek, és ugyan nem eredeti, ámde szépen kivitelezett rendezői megoldások.
A játékidő utolsó harmada, az a kb. 35-40 perc az, ami végül felemeli a produkciót az átlag-középszer szintjéről az egész jó kontextusába. Amikor megjelenik a vásznon Harrison Ford, mintha hozná magával a cselekmény színvonalasabb részeit is. Egészen mély jelenetek érkeznek, a befejezés is hangulatosra, szép kerek egészre sikerül, és az élet akkor értékes, hogyha véges című mondanivaló is ízléses tálalásban érvényesül véglegesen a stáblista előtti képkockákban.
Blake Lively gyönyörű és tehetséges is, azonban még mindig eléggé lemellékelt színésznőnek mondható (attól függetlenül, hogy több éven át a Gossip Girl vette el az ideje nagy részét), és én ezt nem igazán értem. Miért nem foglalkoztatják többet? A színésznő ezúttal is bizonyítja, hogy igazam van, hiszen nemes egyszerűséggel tökéletesen alakít, élvezet nézni játékának minden egyes mozzanatát. A Trónok harcából ismerős Michiel Huisman megfelelően asszisztál a főszereplőnő mellett. Harrison Ford gyakorlatilag alanyi jogon válik a gárda legjobbjává. Annyit látott már ez az ember, hogy alakításának olyan hatása van, mintha egyszerűen csak a kamera jelenléte vonná ki belőle a nagyszerű produktumot. Ford könnyed, laza, szórakoztató, és kiváló. Na nem mintha ez régen nem pontosan ugyanígy lett volna!
Az Adaline varázslatos élete jó kis film, ám a hangsúly a kis jelzőn van. Randira ajánlom, de szigorúan csak akkor, ha a lány az idősebb. :P 7/10
