Ha van olyan ember a Földön, aki nem szereti Matthew Vaughn művészetét, akkor arra kérem, hogy nyugodjon meg, mert nincs egyedül. Teljes vállszélességgel mellette vagyok. Nincs mit tenni, nem bírom a direktor stílusát, filmjei rendszerint mellé mennek nálam. Nem szerettem a Kick-Ass-t, és utáltam az X-Men: Az elsőket. Viszont a Kingsman előzetese meggyőzött arról, hogy ha valamikor, akkor most megtörhet a jég.

Nem tört meg.

Töki (Taron Egerton) züllött külvárosi gyerek. Miután titkos ügynökként szolgáló apja meghal, amikor ő maga még kisgyerek, anyja rossz társaságba keveredik, így a srác sajnálatos módon bajkeverésre tékozolja el a tehetségét, amit korábban kitűnő bizonyítványok megszerzésének érdekében kamatoztatott. Haverjaival elkötnek egy autót, ami után ártatlan emberek százait veszélyeztető üldözést nyomnak le a rendőrökkel, ám ezután csak másfél évre akarják bezárni hősünket. De mindegy is, mert Töki rejtélyes jóakarói kihozzák a fiút a börtönből. Ezután meglátogatja őt Harry (Colin Firth), édesapja egykori társa, a Kingsman nevű titkosabbnál is titkosabb titkosszolgálat embere, hogy beszervezze. Miután Harry bizonyítja, hogy nem légből kapott mesékkel próbálja etetni Tökit, megkezdődik a fiú kiképzése, amire szükség is van, hiszen a nagymenő internetmilliárdos, Richmond Valentine (Samuel L. Jackson) nagyon gonosz terve készülőben van.

Érezhető, hogy Matthew Vaughn egyfajta elmés, Quentin Tarantino-i paródiát akart csinálni, ám végül csupán önmagát sikerült kifiguráznia. Mert habár leesik, hogy az eredeti mozzanatok abszolút hiánya szándékos, mégis csupán ürügynek tűnik, amivel palástolni lehet a forgatókönyv ötlettelenségét. Ja, mert megfordul itt James Bond, Bourne, a 24, a Men in Black, Guy Ritchie Sherlockja, Benedict Cumebrbatch Sherlockja, és még úgy a fél filmművészet, na meg persze egy jó adag Tarantino utánérzés, csak kár, hogy Tarantinonak pont azt a filmjét kellett majmolni, ami történetesen rosszul sikerült, és itt most a Kill Bill-re gondolok. A Kingsman nem is szégyenli, hogy merít innen-onnan, ez felerősíti a paródiajelleget, ám nem teszi minőségi paródiává az alkotást, csupán nem kevés nagyképűséggel ruházza fel. Mert az, hogy elmondják a filmben hogy James Bond, meg Jack Bauer, még nem teszi hiteles kifigurázássá az összképet. Sablonos, egy idő után kifejezetten unalmas, néha ízléstelen, máskor pedig kifejezetten alpári momentumokat felvonultató cselekményvezetésről van szó, ami elsősorban elvileg vígjáték, ám ilyen szempontból kifejezetten kínos, hogy a poénok 90%-án nem lehet nevetni. Én legalábbis nem tudtam. A maradék viszont tényleg vicces, ha mondjuk a humorbombák fele sikerült volna olyan jól, mint az a néhány, ami valóban üt, akkor az összkép is sokkalta szórakoztatóbb lenne.

Igen, az a betyár bunyó az előzetesben. Igazából az volta  fő oka annak, hogy vártam ezt a filmet, és meg kell hagyni, ilyen téren hozta is a mű azt, amit vártam tőle. Legalábbis úgy nagyjából. Úgy nagyon nagyjából... Mert tény és való, hogy az akciókoreográfiák átgondoltak, kreatívak, ütősek, energikusak, és nagyon durvák. A gond elsősorban az, hogy kevés van belőlük. Hármat számoltam össze. Három hosszút, de akkor is csak hármat. Az első, az a bizonyos kocsmai balhé erős, masszív jelenet, tetszett. A második a templomban történő verekedés. Technikailag a film csúcspontja. Rendezésileg... olyan botrányosan, gusztustalanul öncélú, hogy majdnem kimentem a moziból. Igen, ez az a Vaughn-féle fekete humor, vagy mi, amitől már a Kick-Ass esetében is hidegrázást kaptam. Aztán jön a nagy finálé, ami felvonultat néhány elmés megoldást, de összességében nézve elmondható, hogy nagyon túl van nyújtva és egy idő után unalomba fullad.

Vannak a Kingsmannek elmés gondolatai, lehet, hogy nem kellett volna elvinni a hülyéskedés irányába a filmet. Mert az az egy jelenet, amiben Vaughn megpróbál komoly lenni, valóban erősre sikerült. A többi csak gyerekes, meseszerű bohóckodás. Mert a Kingsman reflektál a túlnépesedésre, a digitalizációra, a globális társadalomra, és a magas hatalmi szintekig gyűrűző korrupcióra. De ezt olyan óvodás, szombat délelőtti rajzfilmes stílusban teszi, hogy az szinte már elszomorító. Időnként, néhány jelenetben érezhető valamifajta stílus, ami még megkapó is lehetne, ha nem fulladna bele a hülyeség mocsarába. Nem tudok mit csinálni, nekem nem tetszik az, hogy elmés gondolatokat igényes humor (mint pl. Tarantino nagyja, vagy a Family Guy, stb...) helyett bugyuta baromkodásba oltanak.

Számomra kevés nagyobb negatívum létezik annál, mintha egy film főhőse unszimpatikus. Hát már pedig Töki olyan ellenszenves, hogy pofán tudtam volna vágni. Lehet, hogy utána visszakézből kitöri a nyakamat (legalábbis a kiképzése után, amin megtanult kutyát sétáltatni...), de akkor is pofán tudtam volna vágni. Taron Egerton olyan kisugárzással bír, amivel sajnos nem lehet nagy színészi babérokra törni. Nagyon aljasul hangzik ez, tudom, de ez a srác tipikusan az a figura, aki baszogatja a szimpatikus főhőst, aztán a film végén jól megszívja. Nem való pozitív központi karakternek. Colin Firth azért menti a menthetőt, a színész ugyanis bitang királyul alakít. Egészen badass módon nyomja a kimért, gyilkos hangulatú úriember figuráját. Nem tudom, hogy az eredeti verzióban milyen beszédhibája van Samuel L. Jackson figurájának, de a magyar szinkronban a pöszeség teljesen gajra vágta a figurát. Ettől függetlenül mindenki egyik kedvenc fekete színésze elég ha megrezdíti arcizmait, máris jó a hangulat a moziteremben. Mark Strong erőtlen játékot nyújt, Michael Caine pedig öregkorára belefáradt a színészkedésbe. Komolyan, annyira száraz, unalmas, és érdektelen játékot nyújt az öreg, hogy az szinte már elszomorító. Aztán itt van még mark Hamill is, de őt úgysem fogod megismerni, szóval tökmindegy.

Összességében a lényeg: Senkit nem akarok lebeszélni a film megnézéséről. A nagy sikernek örvendő Kick-Ass és a szintén széles körben imádott X-Men: Az elsők után valószínűleg a Kingsman: A titkos szolgálat is egy olyan film, ami csak nekem nem tetszett. De ez nem változtat azon, hogy nekem tényleg nem tetszett. 4/10.