Ha hiszitek, ha nem, már csupán egyetlen TWD-epizód van hátra a téli szünetig. A jövő heti rész után február 9-ig nélkülöznünk kell Ricket, Darylt, és a többieket, na meg a zombikat. Az "évadfél-finálé" előkészítéséhez volt szerencsénk ezúttal, ám sajnos az összkép némiképp csalódást keltő.

Nem arról van szó, hogy rossz lenne az új epizód, egyszerűen csak az a helyzet, hogy rohadtul unalmas.

Igen, a fönti kép alapján máris sejthetitek, hogy miért is nem rossz az új epizód (legalábbis részben). Bizony, három rész koplalás után újra itt van Rick, aki még mindig gyűlöli a világot. Az epizód egyik csúcspontja a jelenet, amelyben hőseink stratégiai megbeszélést tartanak a kórház lerohanásáról, valamint Beth és Carol kiszabadításáról, és itt az egykori seriffnek már eszébe sem jut a békés megoldással számolni, egyből gyilkolni akar. A maga morbid módján humoros ez a képsor, ugyanakkor elképesztően tragikus is. A becsületes, jó ember úgy néz ki, végleg eltűnt, és Ricknek már nem csak a külseje ápolatlan, a jelek szerint a lelke is megrohadt. De azt hiszem, ezt teljességgel meg is lehet érteni.

Az epizódokon át tartó ide-oda ugrálás után, ha nem is érnek össze egy cselekményszállá a különböző vonulatok, legalább már az időbeli sztorivezetés lineárissá válik. További fontos pozitívum az is, hogy nem egyetlen szálat követünk, hanem az összes alakulásába betekintést nyerünk. Viszont ez a jó pont ellensúlyra talál a vontatottságban. Ebben az epizódban ugyanis alig történik valami. Rick és a szupercsapat megkezdi a mentőakciót, és itt azért történnek izgalmas dolgok, meg kell hagyni, ez a vonulat a kivétel, ami erősíti a szabályt. A templomban maradottak története azonban rémunalmas, a pap bácsi út- és igazságkeresését követhetjük nyomon, továbbá ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy Carl milyen kemény legény lett a zombiapokalipszis súlya alatt, Michonne pedig van, de ez az egész elképesztően érdektelen tálalásban kel életre. Kapunk néhány jelenetet a kórház belsejéből is, ahol Beth gyötrődése szolgáltat unalmas perceket, de a mélypontot abszolút a bajuszosztag képviseli. Az ő néhány jelenetükben ugyanis tényleg semmi sem történik, de ezt tessék úgy érteni, hogy TÉNYLEG SEMMI! Bajuszkapitány, azaz Abraham térdel, aztán megint térdel, aztán Glenn horgászik, aztán térdel, aztán megint Abraham térdel, és ennyi. Nevetséges.

Azonban technikai oldalról nézve ez a rész is kifogásolhatatlan. A sorozat történetének egyik legfaszább maszkmesteri munkáját láthatjuk az igencsak fura rohadási állapotban nyűglődő zombik által, akik a földön, saját zsigereikben fetrengve olyan elképesztően gusztustalanok, hogy az nemes egyszerűséggel zseniális. De tényleg mesteri! Rickék szálán még egy ütős bunyót is kapunk, amiben Daryl nem semmi eszközhöz nyúl. Kiakasztja a badass-mérőt, na!

Az epizód végén gyönyörű aláfestő zenét hallgathatunk, majd érkezik a csalódást keltően kiszámítható zárójelenet. Nincs mit szépíteni, ez a rész kurva unalmas volt... de azért megvan 7/10, mert pozitívumai is voltak bőven. Remélhetőleg ez az epizód csak a vihar előtti csend volt, és ezúttal is majd olyasmi téli szünetre menős finomságot kapunk, mint amilyennel az előző szezonban kedveskedtek nekünk a készítők.