Szóval kijött ez a cucc, volt egy első része, írtam is róla. Keressünk rá arra a cikkre! Á, meg is van! Fussuk át gyorsan! Né' má'! Itt van egy érdekes mondat. Tudjátok, mit írtam kicsit több, mint egy éve A bűn éjszakája című filmről? Eztetet:
"A produkció eredeti címe The Purge, amit kvázi lehetett volna Megtisztulásnak is fordítani, legalábbis szerintem sokkal jobban megragadja az ember tekintetét és tudatát egy ilyen cím."
És láss csodát! Kérem a részesedést az ötletért! :P
2023 van. Ismét megrendezésre kerül a nyílt színi Éhezők viadala, amit ekkor még csak Megtisztulásnak neveznek, a benne való részvétel pedig szódával önkéntesnek nevezhető. Persze, mikor hogy. Ugyanis van itt egy fiatal, válni készülő házaspár (Kiele Sanchez, Zach Gilford), akiknek leáll a kocsija fél órával a dudaszó előtt, vagyis csúnyán rácseszerintettek a témára, hiszen nem jutnak biztos fedezékbe, mire kezdődik a buli. Ezen az éjszakán ugyanis mindenfajta bűn, beleértve a gyilkosságot is, megengedett, nem von maga után büntetést. A két szerencsétlen találkozik két másik szerencsétlennel (Carmen Ejogo, Zoë Soul), és így négyen együtt már olyannyira szerencsétlenek, hogy még a kőkemény tekintetű, bosszúhadjáratát művelő idegen (Frank Grillo) is megszánja, és szárnya alá veszi őket.
Mit mond el egy társadalomkritikával alapozó filmről az, ha a kész mű a vége főcímben produkálja a legtöbb társadalomkritikát? Azt, hogy ez a balfék James DeMonaco megint elcseszte. Nem, baj, már csinálja a harmadik részt, hátha abban még jobban elcseszi. Merthogy A megtisztulás éjszakája: Anarchia ugyanazt a receptet követi, mint elődje. A nagyszerű alapötletet lebutítva, faék egyszerűségű tálalásban, önkényes gyilkolászással tarkítva bocsátja a nézők szolgálatára. Ám ezúttal még a nagyszerű alapötlet sem számít igazi pozitívumnak, mert ez is csak újrahasznosított adaléka az első felvonásnak.
Az mondjuk kétségtelenül jó ötlet volt DeMonaco részéről, hogy ezúttal nem zárja a cselekményt egy ház falain belülre, hanem kiengedi az utcára sztoriját, hogy ezáltal közölje velünk az örömhírt: Ezúttal sokkal nagyobb téren játszódó mozgóképen unhatjuk darabosra az agyunkat. Húj, de jó! Merthogy ebben a műben alig történik valami, hőseink ide mennek, oda mennek, aztán onnan megint idefelé menekülnek, miközben néhány hülye lövöldözik rájuk, miközben néhány gazdag idióta (érzed a társadalomkritikát?) botrányosan eltúlzott módon hódol az elállatiasodás istenének. És a botrányos eltúlzással még nem is lenne baj, mert tud az jó lenni... ha van mögötte stílus, erő, atmoszféra, üzenet. De mivel egyik sem található meg az ostoba jelenetek színfalai mögött, így csak egy megrázó módon idegesítő, önkényesen kiontott vérben ázó, bűzlő, a felismerhetetlenségig eltorzult gondolattetemet kapunk társadalomkritika címén.
Szívem szerint mondanám azt, hogy James DeMonaco ezúttal ügyesebben teremt atmoszférát, mint az első részben, de ezzel nagy mértékben ferdíteném el a képet. Mert oké, elismerem, van egy-két jelenet, amikor tényleg érzel valamifajta hangulatot, meglátsz egy-egy tényleg ütős beállítást, érzed a szervezetedben megbolondulni az adrenalint. De aztán újra leül a film, te pedig elfelejted, hogy az előbb még mennyire lelkesedtél. Néha egy-egy hangeffekt, illetve a filmzene bizonyos dallamai halványan eszünkbe juttatnak valamit, amit ennél a fosnál ezerszer jobb thrillerekből és horrorokból feszültség néven ismertünk meg, de a csoda tiszavirág életűnek sem mondható, a másodperc tört része alatt illan tova. Az akciójelenetek koreográfiája botrányosan unalmas, fantáziátlan, a megvalósítás pedig bicskanyitogatóan önkényes. Lehet, hogy James DeMonaco számára valóban használna egy ilyen megtisztulós éjszaka. Lehet, utána lenyugodna, és nem csinálna több ilyen szemetet.
Az első rész se volt jó, de abban a filmben legalább akadt egy Lena Headey meg egy Ethan Hawke, akikbe kapaszkodhattunk a szarviharban. Ám akiket itt kapunk... Arra szavak sincsenek. Elvileg Frank Grillo itt a legjobb, legalábbis számomra úgy tűnt, még mindig ő a legkevésbé rossz. Igaz, a színész sem megy tovább a csúnyánnézésnél... A gárda más tagjai szót sem érdemelnek. Irritáló, tehetségtelen színészek és színésznők próbálnak nem irritálónak és tehetségesnek tűnni, de nem sikerül nekik.
Hát, ez nem lett jobb, mint az első rész. A fene se gondolta volna, hogy ezt a tényleg remek alapötletet még jobban meg lehet gyalázni. James DeMonaco-nak azonban sikerült! Ez még mindig ugyanaz a semmitmondó szar, csak most még jó színészi játékok sincsenek benne. Elkeserítő. 3,5/10.
