Ezúttal három Disney-animációról lesz szó.

Herkules (1997)

A Disney sem maradhatott ki a jóból, '97-ben eljött az ideje, hogy ők is elmondják a maguk verzióját Héraklészről, akit ebben a szuperszirupos (na jó, annyira azért nem) olvasatban Héra imád, merthogy ő a valódi anyja is a görög mitológia Clark Kentjének. Nagyjából ennyi komolyabb lódítás akad a produkcióban, a szép számmal jelentkező mitológiai és történelmi utalások amúgy egészen jól működnek, hiszen nagyban színesítik a produkciót. Összességében jó kis film ez, az a legfontosabb probléma vele, hogy a célközönség mibenlétének ismeretével a fejemben is azt tudom mondani, hogy a Herkules túlságosan gyerekesre sikerült. A cselekményvezetés túlontúl bohóckodós, a kelleténél sokkal több hangsúlyt fektet a komikusi vonalra (bár azért azt meg kell jegyezni, hogy a napjainkra kikacsintó poénok - szivar, angol vécé, helikopter, stb... - nagyon ütnek). Bezzeg amikor megérkezik a grandiózus finálé, az állunk is leszakad, és nem értjük, miért nem lehetett ilyen az egész film. Hádész alakját például nem kellett volna elhumorizálni, sötét, igazán veszélyes gonoszként kellett volna lefesteni. Na, de mindegy, ha már poénos a film, akkor legyünk elégedettek, mert a poénok valóban egész jók, és a karakterek is szórakoztatóak. A dalbetétek jól működnek, és külön öröm, hogy nem funkciótlanok, hiszen rendszerint előrébb viszik a cselekményt. Az animáció egészen szép, bár elmondható, hogy a szükségesnél sokkalta inkább meseszerű (bezzeg a 3D animációval készített hidra hogy odavág!). A színvilág, különösen a már említett, nagyszabású, sötét hangulati tónussal bíró végjátékban ütős, itt ugyanis dominálnak a sötétebb árnyalatok, és ez jól áll a hirtelen megkomorodó atmoszférának... amit aztán szemközt köp a borzasztóan vastag, cukormázzal borított befejezés. Na, de ezzel együtt is elmondható, hogy egészen jó kis animációról van szó. 7,5/10. 

A kincses bolygó (2002)

Ron Clements és John Musker A kincses sziget-átiratának főhőse Jim Hawkins, aki kisgyerekként megszállott rajongója volt a rettegett kalóz, Flint kapitány történetének. Flint a legenda szerint tonnányi összerabolt kincsét egy ismeretlen bolygón rejtette el. Jim a véletlen folytán megkaparintja a bolygóhoz vezető térképet, ezt követően pedig fizikus cimborájával karöltve, maguknak egy hajón helyet vásárolva elindulnak megkeresni a rejtélyes bolygót, hogy így megszerezzék maguknak a mesés gazdagságot. Állati jól áll a filmnek a sci-fi stílusú környezet. Az idősík vélhetően egy meg nem határozott számú esztendő múlva létező jövő. A steampunk-vonal remekül működik A kincses bolygóban, az ég-tenger, valamint a hajó-űrhajó párhuzamok pedig elképesztően erős hangulati töltettel bírnak. Dalbetétből mindössze egyet kapunk, ám az erőteljes, és színvonalas. A gond elsősorban a cselekményvezetéssel van. A kincses bolygó ugyanis nem elég pörgős, nem elég kalandos, nem elég akciódús ahhoz, hogy másfél órára lekösse a nézőt. Jó poénok akadnak, de számuk közel sem elegendő a felhőtlen szórakozáshoz. Ami számomra még jelentős negatívuma a műnek, az az erőteljes negatív karakter hiánya. Nincs igazi gonosz figura az alkotásban, és így súlytalannak, vérszegénynek hat az összkép. 7/10.

Atlantisz - Az elveszett birodalom (2001)

Milo Thatch Atlantisz legendájának megszállottja, ám teóriáját hiába támasztja alá erőteljes bizonyítékokkal, felfedezőexpedícióját nem finanszírozzák. Ám egyszer csak feltűnik a színen Milo már nem élő nagyapjának régi barátja, aki nem csak pénzt és járművet, hanem még csapatot is biztosít a srác számára. Így veszi kezdetét az izgalmasnak ígérkező kaland, ami azonban csúfos kudarcba fullad, már ami a filmélményt illeti. Mert az Atlantisz kétségtelenül a Disney egyik legrosszabb animációja. A cselekményvezetés összecsapott, és kidolgozatlan, a karakterek pedig rendkívül fantáziátlanul vannak megírva. Az atmoszféra nem rejt magában különösebben erős izgalmakat, sem pedig feszültséget, az akciójelenetek rémunalmasak. A történet logikai hülyeségeket is hoz magával. És ha mindez még nem lenne elég, maga a képi megvalósítás is pocsék. A színek fakók, a karakterek kinézete idegesítő, a tájképek pedig egyszerűen csak semmilyenek. Nem érdemes megnézni az Atlantiszt, mert nem szórakoztat, nem ragad magával, ellenben alaposan felbosszant, és untat is. 4,5/10.