Movie Tank

Vissza hozzád (2014)

2014. október 17. - Sparrow

Szerencse és sors. Kizárják egymást? Vagy pont ugyanazon jelenség kétfajta megnevezéséről van szó. Egy láthatatlan erő, ami életünk bizonyos pontjain csodákra hajazó eseményeket generálva terel minket a helyes útra, létezésünk céljának irányába. Véletlen egybeesés, vagy egy magasabb szintről érkező jó szándék. Na, de mégis melyik? Igazság szerint mindegy

Mert Michael Hoffman rendezése nem fog annyira mélyen megérinteni, hogy a Vissza hozzád megtekintése után komolyan górcső alá vedd ezt az amúgy valóban fontos és érdekes kérdést...

The-Best-of-Me.jpg

Amanda (Michelle Monaghan) és Dawson (James Marsden) 21 esztendő után találkoznak újra, elhunyt közeli barátjuk, tulajdonképpeni őrangyaluk, az öreg Tuck (Gerald McRaney) végrendeletében megfogalmazott kívánságokat követve. Régen, középiskolás korukban együtt voltak, halálosan szerették egymást. Ám valami elromlott, Amanda végül hozzáment a férfihoz, aki ugyan teherbe ejtette, de nem jelentett neki semmit, Dawson pedig, nagyszerű szellemi képességeit eltékozolva, egy olajfúrótornyon kezdett dolgozni. De hogyan jutottak idáig? Hogy-hogy szerelmük falnak ütközött. A flashbackek és a jelenkori szál párhuzamos futása során választ kapunk kérdéseinkre.

Hát, nem fogom azt mondani, hogy egyáltalán nem unatkoztam a film nézése közben. A kétórás játékidő első fele borzasztóan nyögvenyelős, elképesztően érdektelen, klisés, és hiteltelen. A forgatókönyv szituációi nem hihetőek, a karakterek szájába adott mondatok műanyagnak, erőltetettnek tetszenek. A figurák se túl érdekesek, kétfilléres tucatkarakterek. Dawson a rossz családba született okos kölyök, akinek el kell viselnie apja feléje irányuló terrorizálását, majd felnőttként, elcseszett múltjának köszönhetően nem tudja kiaknázni képességeit. Amanda nem szerelemből, hanem gyerekből házasodott, így most boldogtalan, blablabla... Foglalkozzunk inkább a lényeggel! A játékidő második felében ugyanis magára talál a Vissza hozzád, és ha nagyívű megváltást nem is produkál, azért legalább valamennyire magával rántania sikerül. Úgy-ahogy... Tény és való, hogy érkeznek durva drámai fordulatok, amelyek ugyan idő előtt kiszámíthatóvá válnak, de ettől függetlenül alaposan meglepik a nézőt. A végére nagyon szépen kikerekedik a cselekmény, szép a záróüzenet, megható a végkifejlet. A végkifejlet, ami azért kegyetlenül odavág, kár, hogy nagyfokú nézői kitartás igényeltetik, ha el akarunk jutni az ütős zárásig.

the best of me.jpg

Michael Hoffman rendezői munkája olyannyira hullámos, hogy ha óceán lenne, a legstrapabíróbb luxushajót is képes lenne felborítani. A direktor kezdetben ömlengős, fájóan hiteltelen jeleneteket komponál, amelyekben a romantika minden, csak pont nem romantikus. Komolyan, baszki, még az égen a felhők is cukormázból vannak! Aztán ahogy a történet, úgy a rendező is összeverbuválja a képességeit a második órácskára és prezentál néhány kegyetlenül erős képsort. Nem sokat, de az a néhány tényleg nem semmi. Esküszöm, egyszer még a hideg is kirázott. Meg kell még említeni Aaron Zigman-t is. Na, az ő teljesítménye nem hullámos, az úriember filmzenéje minden dallamában lenyűgözően szép.

Profi sminkesek, kiváló maszkmesterek, és nagyszerű effektmesterek rohangálnak Hollywoodban, de NEM! Hoffmannak akkor is kettő másik emberkével kellett eljátszatnia a főszereplők fiatalkori énjeit. És ez a húzás borzasztóan rosszul működik, elképesztő mértékben vérszegénnyé teszi az összképet. Oké, még a fiatal Amandát alakító Liana Liberato-val nincs is komoly bajom, ő nagyon szépen hozta a figurát, és még hasonlított is Monaghan-re úgy szódával. Na, de a középiskolás Dawsonként szerencsétlenkedő Luke Bracey! Uramisten! Nem tudom, hogy Dolph Lundgren mikor kapta el Joseph Gordon-Levitt-ot, de hogy ez a fiú az ő szerelemgyerekük, az tuti. Mondjuk inkább Lundgren színészi képességeit örökölte, mert aktori teljesítménye egyszerűen borzalmas. Az az apróság, hogy külsőre pont Marsden szöges ellentéte, már szót sem érdemel. Michelle Monaghan amúgy nagyon jó, és James Marsden is egész szépen helytáll, kár, hogy a fentiekben ecsetelt pocsék casting-húzás miatt ők ketten nagyon kevés teret kapnak.

A Vissza hozzád nem rossz film, sőt! Még azt is ráfoghatjuk, hogy egészen pofásra sikeredett az összkép. De tényleg végig kell nézni ahhoz, hogy kiforrjon a cucc, és ne csak egy unalmas, szirupos katyvaszt lássunk benne. Gyenge 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr716792453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása