Movie Tank

Államtrükkök (2010)

2014. szeptember 05. - Sparrow

A politika világában bonyolult játszmák, szövevényes folyamatok zajlanak, amelyek a kívülállók számára nem ritkán teljesen átláthatatlanok. Nem tudjuk, mi az igazság, mi a hazugság. Nem ismerjük a szavak mögött rejtőző valós szándékot. Nem tudunk bizonyosságot szerezni a döntések helyességéről, és a tévedések is rejtve maradnak.

Rejtve maradnak, mert akik felfednék őket, azokat hátba szúrják.

fair game2.jpg

Legalábbis Valerie Plame (Naomi Watts) és férje, Joe Wilson (Sean Penn) szerint, akik fejenként egy könyvet írtak a film által feldolgozott politikai-titkosszolgálati eseménysorozatról, amely Irak 2003-as lerohanás köré csoportosul. A USA atombombaveszély okán támadta meg a közel-keleti országot, ám Joe biztos forrásból tudta, hogy szó sincs tömegpusztító fegyverekről. Azzal, hogy ezt újságcikk formájában a nép tudtára adta, veszélybe sodorta George W. Bush elnök szavahihetőségét. A Fehér Ház ellenakcióba kezdett, és, szintén a nyomtatott sajtót felhasználva, felfedték a férfi a CIA-nál dolgozó feleségének kilétét. Valerie fenyegetések és méregető tekintetek célpontjává vált, miközben Joe tovább harcolt önmaga, és felesége becsületéért.

Nem szükséges amerikainak lenned ahhoz, hogy a forgatókönyv alólad is kirántsa a biztonságérzet által képzett talajt. A Fehér Ház ármánykodása, a háborús helyzet témája körüli csatározás, és a CIA farkasveremszerű működése együtt adják meg azt a körítést, amely gondoskodik róla, hogy a kiábrándulás, a feszültség, és a félelem járja át a képernyőt a játékidő teljes hossza alatt. A szkript precíz ábrázolásmódjának köszönhetően maximálisan átérezzük a fedett CIA-ügynök életét, a pengeélt, amin táncol, és az egyetlen újságcikk hatására történő összeomlást, ami után a totális káosz, és a maró kétségbeesés következik. Egy nem mindennapi (vagy pont, hogy nagyon is mindennapi?) politikai játszmába nyerünk részletes betekintést az Államtrükkök nézése során. A film azért hatol rendkívül mélyen a lelkünkbe, mert tudjuk, hogy igaz történetről van szó. Nyilvánvaló, hogy a mű kizárólag Plame és Wilson aspektusát képviseli, de azt a forgatókönyv olyan erőteljes hitelességgel prezentálja, hogy a néző a cselekmény minden mozzanatát színtiszta valóságként éli meg, és nemcsak azokat, amelyek különböző tévéadások feldolgozásaiban jelennek meg a film során.

Naomi Watts kegyetlenül jó a női főszerepben, kétségtelen, hogy a színésznő élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Sean Penn szintén rendkívül hiteles. A közös jelenetekben pedig lehengerlően hangolódnak egymásra, egészen letaglózó élményt prezentálva a számunkra.

Fair-Game.jpg

Doug Liman rendező sajnos nem áll a helyzet magaslatán. Az Államtrükköket az előző két bekezdésben tárgyalt elemek, tehát a forgatókönyv és a színészi játékok, teszik igazán erőteljessé, a direktori munka a minőség terén eltörpül ezekhez képest. Liman nem képes igazán erős atmoszférát teremteni, inkább csak darálja a jeleneteket, de nem igyekszik őket energiával is feltölteni. Sebaj, a színészek megteszik helyette, legalábbis többnyire. Valerie felfedése után némiképp érezhető egy kis direktori tempófokozás, de erről is eléggé lerí, hogy a forgatókönyv sallangmentessége, és ütemessége irányítja, és nem fordítva. Semmilyen fajta direktori egyéniséget nem lehet felfedezni eme mozgókép nézése során, és ez azért eléggé bosszantó.

A befejezés elsőosztályú, egy ügyes vágást követően a vége főcím alatt már valós archív felvételt láthatunk, ami tökéletesen teszi fel az i-re a pontot. Nagyszerű film, bár tény, hogy erőteljesebb rendezést igényelne. 8,5/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr236666023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása