Az életed elrohan. Legmasszívabb futócipőjében szalad, és annyira gyors, hogy hiába próbálkozol, nem vagy képes utolérni. Kénytelen vagy elfogadni a körülötted tovatűnő nappalok és éjszakák sokaságát. Kénytelen vagy belenyugodni őszülő hajad, recsegő ízületeid, romló látásod, és gyengülő hallásod tényébe. Kénytelen vagy belenyugodni a vég eljövetelének tényébe. Amikor megállsz a célvonal előtt, és érzed, hogy most már tényleg bármelyik percben csöngethet a Kaszás, elgondolkozol. A múlt álmain, a régen elképzelt jövőt éltető vágyakon. Mert az álmodozás, a fogódzókeresés, a bakancslista-készítés erőt ad az alkonyatban. És ha a fejedben élő kép elég erős...

...akkor életed utolsó álmai felrepítenek a magasba, hogy egy minden fiatal generációt megszégyenítő kalandban lehessen részed.

Carl Fredricksen-nek szép élete volt. Már kisgyerekként rátalált élete szerelmére, akivel aztán öregkorukig éltek együtt tökéletes boldogságban. Miután az asszony meghal, Fredricksen a gyász hatására mogorva szomorúságba burkolózik. Élete kiüresedik, napjai főprogramja az elmúlt évtizedeinek otthont adó ház körül építkező vállalkozó ajánlatainak visszautasítása. Miután főhősünk véletlenül testi sértést követ el, a bíróság idősek otthonába küldi. Ám életének utolsó szabadon töltött éjszakáján Carl Fredricksen akcióba lép. Másnap reggel az otthon kiszálló munkatársai nem látnak mást, csak egy kicsi házikót, amit ezernyi héliummal töltött lufi emel a magasba. Mert az öregember az idősek otthona helyett néhai feleségével közös álmai felé veszi az irányt.

Fantasztikus történetről van szó. A Fel! egy vígjátékelemekkel tarkított, izgalmas kalandfilmbe oltott dráma, amely kapcsán maximum annyi negatívumot róhatunk fel, hogy a játékidő a kelleténél rövidebb. Mondjuk még egy negyed óra elférhetett volna a számlálón. Na, de sebaj, ne bánkódjunk, hiszen Carl Fredricksen, és az ő potyautasainak kalandja csodálatos. Hiszen a maradéktalanul szimpatikus főhős mellé remek figurák csapódnak az úton. Itt van Russell, a cserkészgyerek, aki egy pillanatig sem válik irritálóvá, végig jól szórakozunk gyerekeskedésein. Itt van a szerény véleményem szerint agyalágyult "túzok" is, aki tulajdonképpen a mű főkonfliktusát teremti meg. Nem  feledkezhetünk meg Dugról, a nyakörve segítségével beszélni képes kutyáról sem, akinek belépője a mű talán legviccesebb pillanata.

Igen, vicces ez a film. De a humorizálás mellé bizony jó adag kaland is érkezik. Az izgalmas cselekményvezetés végig leköti a néző figyelmét. Nagy hévvel drukkolunk a Fredricksen-csapatnak, hogy nyomják le a megzápult agyú felfedezőt, aki mindenáron el akarja kapni a madarat. A mű tökéletesen teljesedik ki kalandfilm-mivoltában a nagyívű finálé keretein belül, amiben a készítők megmernek lépni egy olyan húzást, amit nem feltétlenül várnánk egy animációs filmtől. Le a kalappal!

Igen, vicces ez a film, és igen, kalandos is. De a fővonulat mégiscsak a dráma. A kőkemény, könnyfakasztó kép az öregúrról, akit élete szerelmének emléke juttat levegőhöz, akit régi vágyak hajtanak. A lufitömeg Fredricksen szárnyaló álmainak szimbóluma, a repülő ház a szürkeségből való kiszakadást, és az öregkori lázadást jelképezi. Miközben a főhős fokozatosan túllép a gyászon, aminek eredményeképpen idővel képes lesz maga mögött hagyni a múlt fájdalmát, mi, nézők, végig érezzük a melankóliát, hiszen tudni véljük, hogy az öreg éppen földi pályafutása utolsó utazásának métereit tapossa. A befejezésben kiválóan érvényesül a megható érzelmi töltet, a zárókép pedig valósággal lehengerlő. Mert a Fel! végül kimondja az üzenetet, ami végig ott volt a nyelve hegyén. Kimondja, hogy akármilyen öreg, akármilyen gyenge is vagy, mindig, életed utolsó pillanatában is, minden öltönyös vállalkozó, minden bíró, minden ellened forduló gyermekkori hős ellenében, jogod van álmodozni, jogod van tervezni, jogod van küzdeni, és jogod van győzni.

A Pixar animátormesterei lenyűgöző munkájukkal támogatják meg a fantasztikus történetet. Az ábrázolásmód ezúttal egy fokkal meseszerűbb, mint mondjuk a tegnap tárgyal L'ecsó esetében, és ez a húzás tökéletesen működik a filmben. A meleg színek rabul ejtő atmoszférát teremtenek, az akciójelenetek elrugaszkodottságukkal operálnak tökéletesen, a kissé karikatúraszerű karakterábrázolások pedig nagyon szellemesek. És persze, ne feledkezzünk meg Michael Giacchino Oscar-díjas zenéjéről sem, ami rendkívüli atmoszféraépítő erővel bír.

A Fel! rendkívüli animációs film. Kötelező néznivaló! 9,5/10.