Néhány éve megszakadt a Pixar tündökléssorozata. A tavalyi Szörny Egyetem mondjuk igazán jól sikerült, de pont az imádott védjegyek hiányoztak belőle. A legelismertebb animációs stúdiónál már nem tudnak olyan kreatív, egyszerre vicces és elgondolkodtató műveket prezentálni, mint amilyeneket fénykorukban szállítottak. Fénykorukban, amikor olyan nagyszerű animációkat adtak nekünk, mint például a Toy Story-trilógia, a Wall-E, az Egy bogár élete...

...vagy éppenséggel a gasztromániás patkány, Remy története. Ez a L'ecsó!

Remy imádja a gasztronómiát. Amikor csak teheti, nézi a tévé főzőműsorait, és előszeretettel lapozgatja bálványa, Gusteau, a mesterszakács könyvét, miközben arról álmodozik, hogy egyszer belőle is elismert konyhamester válik. A gond csak az, hogy Remy egy patkány, márpedig így nehézkes boldogulni a főzőiparban. Amikor egy véletlen folytán a főhős családjának, a jó pár főt számláló patkányklánnak menekülnie kell otthonából, Remy elszakad a többi rágcsálótól. Egy csatornában köt ki, ami, mint kiderül, Párizs alatt húzódik. A patkány hamarosan megtalálja Gusteau éttermét, ahol összetalálkozik a kétbalkezes Linguini-vel. Mivel Remy tud főzni, Linguini pedig képes megadni az emberi álcát, ketten együtt, szövetségben, nekilátnak, hogy felvirágoztassák az élők sorából már eltávozott mesterszakács hagyatékát.

Egy patkány, aki imád, és tud is főzni, betör a francia gasztrobirodalomba. Ilyen egy agyalágyult faszságot! De pontosan ezért szeretjük a Pixart! Az igazi Pixart! Mert képesek agyalágyult faszságnak ható alapötleteiket mesterművé csíráztatni. Mert a L'ecsó, mint a stúdió oly sok más műve, rendkívül szórakoztató, és igazán tartalmas. A cselekményvezetés kiválóan van megszerkesztve, a történet felépítése, és cselekményi, valamint hangulati szakaszolása egyaránt kiváló.

Miről is szól tulajdonképpen ez a film? Természetesen arról, hogy főzni bárki tud. És itt a főzés csak egy dolog a sok közül, az, amit az alkotók épp kiválasztottak. Mert aki igazán akar, aki tényleg mer nagyot álmodni, és hajlandó bármit megtenni céljai elérésének érdekében, annak lábai előtt leborul a világ. Bárkiből lehet nagy ember, legyen akármennyire hátrányos helyzetű. És mennyivel nagyobbat üt ez a mondanivaló a filmben úgy, hogy a készítők egy emberi teljesítményre képes, az emberi világban naggyá válni akaró patkány karakterén keresztül adják át nekünk. Ennél jobban nem is tudnák szimbolizálni a L'ecsó fővonulatát. A lényeget, hogy akaraterővel, és némi szándékosan is megteremthető rátermettséggel bármit, de tényleg bármit el lehet érni. De természetesen nem csak az erőteljes üzenet érvényesül, hanem a pazar humorvilág is, ugyanis a L'ecsón rengeteget lehet nevetni. És persze, ne feledkezzünk meg a körítő atmoszféráról sem, amelyet a készítők pazarul itatnak át egy adag francia eleganciával.

A karakterek terén azonban néhol akadnak gondok. Természetesen nem a főhőssel van baj, hiszen Remy egészen kiváló figura. Kedves, szórakoztató, és persze rendkívül aranyos patkány ő, akinek igazán tudunk szurkolni. Viszont Linguini nagyon irritáló. Kezdeti bénasága, majd későbbi önteltsége egyaránt bicskanyitogató. Colette, Linguini szerelme is elég rosszul van megírva. Ő gyakorlatilag egy pszichopata picsa, semmi több. A probléma még erősebbé válik azáltal, hogy a negatív szerepben tetszelgő Skinner kifejezetten szimpatikus tálalásban tűnik fel. Azért a vége felé megérkezik Anton Ego, a rettegett étteremkritikus, akinek gyakorlatilag saját atmoszférája van. Rendkívül jó karakter! Nagyon jó ötlet volt behozni a filmbe Remy képzeletét/lelkiismeretét/belső iránytűjét, ami egy szellem-Gusteau formájában jelenik meg a főhősnek, és gondos tanácsokkal látja el őt.

Az animáció természetesen gyönyörű szép. A Pixar zsenijei ezúttal is csodálatosan festik meg a filmet. A patkányok kifejezetten aranyosak. Jól tudjuk, hogy ha ilyen lényekkel találkoznánk otthonunkban, mi is mindenáron megpróbálnánk agyonütni őket, de eme művet nézve mégis sajnáljuk a rágcsálókat valóban hátrányos helyzetükért. Az emberi karakterek szándékosan karikatúraszerű ábrázolása rendkívül jól érvényesül. És persze, ne feledkezzünk meg a lehengerlően élénk, magával ragadó színvilágról sem, ami szabályosan szemkápráztató hatást gyakorol a nézőre. És hogy teljes legyen a kép, maguk a jelenetkoreográfiák is egészen kiválóak. Gördülékeny, izgalmas képsorokat csodálhatunk a film nézése során.

A L'ecsó nagyon jó film. Megnevettet, elgondolkodtat, és felhőtlenül szórakoztat. 9/10.