Viszonylagos nyugalomban éled mindennapjaidat. Teszed a dolgod, nem zavarsz sok vizet. Aztán egyszer betoppan az életedbe egy rejtélyes férfi. Új megbízása van a számodra. Biztos, hogy bele akarsz folyni az ügybe? Biztos, hogy részese akarsz lenni egy ilyen sötét, egy ilyen félelmetes, egy ilyen kegyetlen,...

...egy ilyen gonosz játszmának?

Az 1950-es években játszódó történet főhőse Harry Angel (Mickey Rourke), aki törzsgyökeres brooklyni gyereknek mondja magát, és nem mellesleg magánnyomozóként dolgozik. Kisebb, könnyebb ügyekre szakosodott, ám legújabb megbízója, Louis Cyphre (Robert De Niro) nehéz feladatot varr a nyakába. Angelnek meg kell találnia egy nyomtalanul eltűnt férfit, aki tartozik Cyphre-nek.

Az '50-es évek teremtette környezet remek háttérszínezetet biztosít a tempós cselekményvezetésnek, amelyből nagyszerű krimitörténet virágzik ki. Alan Parker író-rendező kreatívan szerkesztette meg Angel nyomozásának haladását. A részletek, a nyomok egyre gyűlnek, és az ügy fokozatosan egyre hátborzongatóbbnak, egyre nagyobb horderejűnek tetszik. Aztán megjelenik a fekete mágia témaköre, és ezzel a történet új szintre lép. A háttérben mocorgó sötétség egyre nagyobb erővel van jelen, a főhős körül elhulló mellékszereplőknek köszönhetően paranoid hatás generálódik, majd eljutunk a végkifejletig. A végkifejletig, amelyben kegyetlen duplacsavar érkezik. Oké, az egyik nem titok, aki kicsit is olvasott a filmvilág dolgait illetően, tudja miről van szó, viszont a másik nagyon nagyot üt. Még úgy is erőteljes hatást gyakorolt rám ez az említett másik fordulat, ami tulajdonképpen nem más, mint a filmvégi csattanó, hogy kb. negyedóra után kitaláltam, és szinte végig biztos is voltam benne, hogy sejtésem végül beigazolódik.

Alan Parker bivalyerős rendezést produkál. Nagyon enyhén, szinte csak ízesítésjelleggel éreztet egy végig jelen lévő, szürreális hangulati töltetet, ami fontos összetevője a film sötét atmoszférájának. Mert van ám itt atmoszféra rendesen! Hátborzongató, félelmetes, gonosz, és egyben veszettül stílusos világ kel életre a néző szeme előtt. Ahogy a főhős egyre jobban belebonyolódik az életveszélyes nyomozásba, Parker úgy hoz be művébe egyre súlyosabbnak tetsző látomásokat, vérfagyasztó, érezhető jelentőséggel bíró rémképeket. És persze, nem feledkezhetünk meg arról a bizonyos szexjelenetről sem, amely a film utolsó harmadában érkezik, és kiválóan keveri össze a valóságot a képzelettel, a jelent a múlttal, a gyönyört a borzalommal. Tényleg, egészen letaglózó erejű jelenetről beszélünk. Parker munkáját támogatja a dinamikus, sőt, olykor kifejezetten hirtelen ütemű vágás, illetve Trevor Jones sejtelmes filmzenéje. A libabőrteremtő látomásokat és a sötétségbe tartó cselekményvezetést a direktor a stáblista alatt bevágott képekkel kerekíti ki pazar egésszé, ekkor ugyanis érthetővé válik a felvonó-szimbólum.

Mickey Rourke elképesztően jó a főszerepben. A színész részletgazdag, hatásos, és persze maradéktalanul hiteles játékot produkál. Tökéletesen mutatja be a folyamatot, amelynek keretein belül Angel egyre inkább belebonyolódik az eltűnt férfi ügyébe, a végső összeomlást pedig letaglózó erővel adja át. Robert De Niro is fantasztikus a legfontosabb mellékszerepben, arcjátéka egyszerűen lehengerlő. Viszont nagy kár, hogy De Niro nagyon keveset szerepel a filmben.

Az Angyalszív erőteljes misztikus krimi, ami masszív atmoszférával, sokkoló látomásokkal, és pazar színészi játékokkal operál. 9,5/10.