Clint Eastwood nagy név. Egy igazi élő legenda, a filmvilág valóságos óriása, a mozgókép történelmének meghatározó alakja színészként és rendezőként egyaránt. Élete eddigi, és vélhetően véglegesen utolsó szerepét Robert Lorenz első direktorként jegyzett filmjében, Az utolsó csavar című, baseball-központú műben játszotta el 2012-ben. A rendezőválasztás nyilván nem véletlen, hiszen Lorenz first assistant directorként dolgozott Eastwood mellett több produkcióban is, például a Titokzatos folyóban, és a Millió dolláros bébiben.

Azonban Az utolsó csavart nézvén hamar levonhatjuk a következtetést, miszerint Robert Lorenz közel sem olyan jó rendező, mint főszereplője.

Gus (Clint Eastwood) baseball-tehetségkutató, aki jóval a nyugdíjkorhatár felett is aktívan dolgozik. Viszont, hiába nem hajlandó beismerni, látása egyik pillanatról a másikra rohamos romlásnak indul. Munkatársa és jó barátja, Pete (John Goodman) aggódik Gus biztonságáért, így megkéri az öreg ügyvédként dolgozó lányát, Mickeyt (Amy Adams), hogy utazzon le abba a városba, ahol apja éppen egy új, sokat ígérő tehetséget térképez fel. Apja és lánya között feszült a kapcsolat, és miközben Mickey próbálja rendbe hozni kettejük dolgait, feltűnik a színen egy másik toborzó, Johnny (Justin Timberlake), aki azonnal szemet vet a nőre.

Robert Lorenznek valóban nem sikerül igazán maradandó filmet komponálnia. Eastwood és Adams közös jeleneteit egészen jól koreografálja meg - a lovas flashback egyértelműen a mű csúcspontja -, de eme néhány képsoron kívül nem képes erősebb hangulatot teremteni. A rendező túlhúzza a jeleneteket, továbbá fantáziátlan beállításokat alkalmaz, így nem képes magával ragadni a nézőt. Eastwood minden bizonnyal sokkal többet tudott volna kihozni az alapanyagból.

Annak ellenére, hogy az alapanyag, vagyis a forgatókönyv sem segíti túlságosan a rendező munkáját. Randy Brown eddigi életének egyetlen szkriptjéről van szó, és valóban, az úriember munkája eléggé amatőr hatást kelt. A feszült apa-lánya kapcsolatot tulajdonképpen kreatívan szerkeszti meg az író, ám eme vonulat elmélyítésére már nem futja a tartalékaiból. A tartalékaiból, amelyek teljesen elapadnak a szerelmi szál megírásának idejére. Johnny és Mickey kapcsolatának alakulása klisés, unalmas, és a lehető legkisebb mértékben sem érdekfeszítő.

A karakterrajzok szintén nem túl erősek, kimerítik a színtiszta sablon fogalmát. Gus figurájában azért van kreativitás, az öreg róka karaktere által ugyanis jelen van a filmben az öregkori kálvária, illetve a dicső múlt és a gyarló jelen között feszülő ellentét. Mickey munkamániás, egyedülálló harmincas nő, aki rossz gyerekkori emlékei hatására kínlódik. A női főszereplő karakterét a benne rejlő lehetőségek dacára Brownnak egyáltalán nem sikerül elmélyítenie. Johnny, aki egy sérülés miatt megbukott sportoló, amúgy meg a klasszikus laza srác vonalat képviseli, nem egy érdekfeszítő figura. Pedig a karakterek terén mutatott több kreativitás sokat emelhetett volna Az utolsó csavar össz-színvonalán.

A cselekményvezetés gyakorlatilag teljesen eseménytelen, a tehetségkutatós szál gyakorlatilag végig egy helyben toporog. A film végén szép fordulattal oldódik meg a bonyodalom, de ez a húzás már nem tudja érdemben kijavítani a dögunalmas sztorivezetés hatását, nem képes szépíteni a produkció nézése közben tanúsított, erőteljes nyüglődésünk emlékén.

A színészgárda munkája miatt azonban érdemes nekiülni Az utolsó csavarnak. Clint Eastwood lehengerlő a főszerepben. Elképesztő, hogy ez az ember milyen mérhetetlen alázatot tanúsít a színészet irányába. Maximális hitelességgel, érzelemgazdag tálalásban prezentálja Gus figuráját. Amy Adams sablonos karaktere ellenére is maradandóan alakít, de ezt természetesen el is várjuk a jelenkori Hollywood egyik legnagyszerűbb színésznőjétől. Justin Timberlake, eddigi filmes karrierjének gyakorlatát követve, nem kiemelkedő, ámde korrekt teljesítményt nyújt. Kisebb mellékszerepekben John Goodmant, Robert Patrickot, és Bob Guntont láthatjuk, rájuk természetesen nem lehet panasz.

Az utolsó csavar sajnos nem nevezhető emlékezetes alkotásnak. Sportfilmként harmatgyenge, családi drámaként sem egy nagy durranás, és öregkori portréként sem állja meg túl jól a helyét, mivel nem taglalja elég mélyen, és részletesen Gus életét és állapotát. De azért időnként megcsillan a film, ráadásul Adams és Eastwood kiválóak. 6/10.