Ezúttal egy bűnrossz Jason Statham-filmről és egy könnyed, színvonalas katonadrámáról lesz szó.

A biztonság záloga (2012)

Boaz Yakin filmjében az egyetlen fajta szerep eljátszására képes Jason Statham egy Luke Wright nevű palit alakít, aki egykor mocskos zsaruként működött, később pedig ketrecharcosnak állt. Az orosz maffia nagykutyái annyira megsértődnek, amiért Luke nem fekszik le egy megbundázott meccsen, hanem helyette kiüti ellenfelét, hogy nemcsak feleségét nyírják ki, hanem egy éven át észrevétlenül követik is, és végeznek mindenkivel, akivel hosszabban szóba elegyedik. Luke így csövezgeti végig mindennapjait a nagyvárosban, ám egyszer csak meglát egy rendkívül irritáló pofázmánnyal megáldott, kínai kislányt a metróban, akit csúnya bácsik üldöznek, így elhatározza, hogy mivel kurvára nincsen jobb dolga, a kiscsaj védelmére kel. És ezzel egyben megpecsételi sorsunkat, hiszen a következő jó egy órában dögunalmas, fantáziátlan akciójelenetek áradatában vagyunk kénytelenek fuldokolni, amelyek minőségét egyedül a meglepően kreatív operatőri munka emeli valamelyest. Az is biztos, hogy a Szemfényvesztők szkriptje nem Yakin miatt lett olyan amilyen, mert az úriember egyedül körmölte le A biztonság záloga forgatókönyvét, és bizony, ezzel valószínűleg írói karrierje mélypontját prezentálta. A történet nagyon bonyolult akar lenni, és igyekszik összekeverni az orosz, és a kínai maffiát, továbbá a rendőri és a politikai korrupciót, ám ebből a tervezetből végül csak egy rendezetlen, értelmetlen, és halállapos zűrzavar sül ki, amelyet szenvedés nézni. Statham játssza önmagát, ahogy mindig, a kislányt alakító Catherine Chan pedig bicskanyitogatóan idegesítő. 3,5/10.

Eltávozáson (2008)

Neil Burger műve attól válik nagyszerű filmélménnyé, hogy csöpögés, hatásvadászat, és túlerőltetett patriotizmus nélkül képes tisztelegni az amerikai - meg bármilyen más nemzetiségű - katonák előtt. Három sérülés miatt eltávon lévő katona találkozik a repülőn, majd közösen bérelt autóval indulnak hazafelé. A film bemutatja a hazatérés fanyar, keserédes hangulatát. Jó otthon lenni, legalábbis ez az első érzés, ami hőseinkben megfogan, de aztán felmerül a kérdés: Vajon ez még mindig az ő otthonuk? Mert egy olyan világba érkeznek, ami a jelek szerint nem kér belőlük, ami nem érti meg őket, ahol nem érzik magukat igazán jól. A háborúból új, a civilek számára ismeretlen problémákat, külső és belső sérüléseket hoznak magukkal, amelyek, mintha csak dögcédulák lennének, megkülönböztetik őket a többiektől. Ez az üzenetcsokor végig jelen van, azonban mégsem beszélhetünk komolyabban fajsúlyos mozgóképről. Az atmoszféra könnyed, és időnként még némi humor is vegyül a forgatókönyvbe. A három főszerepben Tim Robbinst, Rachel McAdamst, és Michael Peñat láthatjuk. Utóbbi kissé elmarad két kollégájától, de azért egész jó játékot produkál. Robbins és McAdams azonban brillíroznak! Elképesztően hiteles játékkal nyűgözik le a nézőt. Ha pedig a színészek munkájára, mint egy nagy egészre tekintek, akkor eltudom mondani, hogy a főszereplők kiválóan dolgoznak össze, remekül érzik egymást. És persze nem szabad megfeledkezni Rolfe Kent rendkívül hangulatos filmzenéjéről sem. 8,5/10.