Mi a valóság? Létezik-e egyáltalán a valóság? Létezik-e egyáltalán maga a létezés? Létezik-e egyáltalán bármi? És ha igen, biztos-e, hogy olyan minőségben létezik, amilyenben mi elképzeljük? Mi a bizonyíték arra, hogy amit látsz magad körül, az tényleg ott van? Mi a bizonyíték arra, hogy a tegnap már elmúlt, a holnapra pedig még nem került sor? Mi a bizonyíték arra, hogy a világ, a mások világa, és a te világod valóban van? Itt és most. Van-e itt, és van-e most? Mi bizonyítja száz százalékosan, hogy a létezőnek bélyegzett helyek, dolgok, és személyek nem csak a halott feketeségben uralkodó semmi tartalmasnak tűnő, de valójában üres lecsapódásai? Mi bizonyítja?

Hát, kurvára semmi...

Sam (Ewan McGregor) pszichiáter, aki átmenetileg átveszi gyengélkedő kolléganője egyik betegét, Henryt (Ryan Gosling). A főiskolás fiú eléggé furcsán, egyenesen aggasztóan viselkedik. Nem is csoda, hiszen végezni akar magával. Második találkozásukkor Henry közli Sammel, hogy három nap múlva, pontban éjfélkor, megöli magát. Sam érzékeli, hogy nagy valószínűséggel ennek a fele se tréfa, és beleássa magát az ügybe. Miközben igyekszik megakadályozni a tragédiát, a pszichiáter egyre különösebb dolgokat tapasztal maga körül. A valóság kezd kicsúszni a lába alól...

Nem semmi, hogy David Benioff milyen fasza forgatókönyvet rakott össze mindössze egy évvel a gyalázatos Trója után. Már az alapfelütés is kegyetlenül izgalmas élményt jelez előre, és ahogy Sam egyre jobban elmerül Henry világában, úgy lesz egyre érdekesebb a sztori. A cselekményvezetés rendkívül pörgős, nincs megállás, és nincsen egy darab fölösleges jelenet sem. Azon képsorokról is kiderül, hogy igenis van jelentőségük, amelyek elsőre funkciótlannak tűnhetnek. Bár ilyen eset eléggé ritkán áll elő, mert a tálalásnak hála valahol belül végig tudjuk, vagy inkább érezzük, hogy itt minden láthatónak, és minden elhangzónak fontos szerepe van a nagy egész szempontjából. Tartalmilag a Maradj! rendkívül sokrétű mű. A játékidő során olyan témák kerülnek elő, mint az öngyilkosság, a déjá vu, a pokol, a bűntudat, a tér, és az idő. A filmvégi, nagy erejű csavarral pedig minden részlet a helyére kerül, és a kiismerhetetlen káosz néhány másodperc alatt tökéletesen átlátható, megdöbbentő egésszé alakul át.

Marc Forster kiválóan rendezte meg a filmet, a direktor elsőosztályú módon teremt hangulatot. Művét már az első képkockától kezdve szürrealista atmoszférába áztatja, és az ingatag valóság képzetét a játékidő teljes hossza során tökéletesen érzékelteti. A nézőt határozatlanságba ringatja, és igen, némi félelmet is képes kiváltani a befogadóból. A gyakran ferdén elhelyezett kamerák egy felboruló rendszer érzetét keltik, a vágás pedig tökéletes káoszt teremt. Utóbbi szerintem halállazán megérdemelt volna egy Oscar-jelölést, ugyanis elképesztő, hogy Matt Chesse milyen kiváló munkát végzett a vágószobában. Imádtam, hogy a jelenetek közötti váltás sokszor szinte észrevehetetlenül megy végbe, mert a képsorok gyakorlatilag összefolynak, tulajdonképpen egymásból alakulnak ki. Máskor azonban hirtelen vágásokkal, figyelemfelkeltő szaggatottsággal éri el a produkció, hogy a néző felzaklatott állapotba kerüljön.  

Ewan McGregort már sokféle szerepben láthatta a nagyérdemű. Ez valószínűleg egy egyszerűbb munka volt a színész számára, alakításán legalábbis egy pillanatra sem érződik erőlködés, játéka egyszer sem hat izzadtságszagúnak. Könnyedén, maximális hitelességgel kelti életre a főhőst, és remekül mutatja be a folyamatot, ahogy Sam szépen fokozatosan elveszik a széteső valóság labirintusában. Ryan Gosling szintén kiválóan prezentálja a depressziós, öngyilkosságra készülő Henryt. Mélyreható fájdalommal tölti fel a karaktert, és remekül érzékelteti Henry baljós kisugárzását. Naomi Watts játssza Sam barátnőjét. A kiváló színésznő számára rutinmunka volt ez a figura, ám Watts egyáltalán nem kelletlen a szerepben, ellenben igazán hiteles, és csak úgy sugárzik belőle a profizmus.

A Maradj! a modern thriller kiemelkedő darabja. Könnyen lehet, hogy nem láttad, mert véleményem szerint eléggé elsikkadt az elmúlt tíz év filmtermésében. Szóval nézd meg! 9/10.