Minden jól iskolázott kisfiú és kislány jól tudja, hogy csodák nincsenek. A mi rideg, gonosz, sötét világunkban valahogy nincs is hely a számukra. Viszont ez nem gátolhatja meg azt, hogy egyesek igenis higgyenek a csodákban. Abban, hogy erős, és kitartó érzelmekkel meg lehet változtatni a sors menetét, és igazán mély, valódi szerelemmel le lehet győzni minden rosszat. És talán, ha az érzelmek tényleg valódiak, és mellékelnek mindennemű megjátszást és erőltetett felhangot, hogyha nincs más csak a csupasz, lángoló szívek tánca, amelynek fénye mellett eltörpül még a legsátánibb gonoszság is, akkor... Akkor talán elérhető, hogy az első mondatban leírt tézis térdre kényszerüljön, és a csoda valóra váljon.
Duke (James Garner) egy békés, vidéki környezetben működő idősek otthonában él. Jó kedélyű, vicces ember, aki a film elején épp egy másik lakóhoz, egy öreg hölgyhöz (Gena Rowlands) indul, hogy felolvasson neki. Miután kényelembe helyezik magukat, a férfi elővesz egy vastagabb, kemény borítóval rendelkező füzetet, és olvasni kezd. Egy történetet, ami 1940-ben kezdődik, és egy mély, valódi szerelem kialakulásáról szól. A főszereplők Noah (Ryan Gosling) és Allie (Rachel McAdams).
Az tény és való, hogy a néző számára már az első néhány jelenet nézése közben nagyjából egyértelművé válik, hogy kik az idős szereplők, és kik a történet által megelevenedő fiatalok (a magyar címet most hagyjuk, tök fölösleges lenne háborogni miatta...). Remek megoldásról van szó, ami már rögtön az elején mélyebbé teszi a sztorit, ugyanakkor én jobban örültem volna, hogyha az alkotók valamifajta filmvégi csattanó keretein belül rántják le a leplet a személyazonosságokról. Hogy miként lehetett volna hitelesen elaltatni a nézőket, azt nem tudom, de némi írói rafináltsággal biztos nem lett volna nehéz. Bár tény, hogy a két szál közötti kapcsolat ismeretében egészen egyedi, a szívet és a lelket mélyen megérintő esszenciát érezhetünk ki a történetből.
A történetből, ami csodálatos, letisztult, sallangmentes hitelességgel mutatja be egy fiatalkori szerelem megszületését, és halhatatlanná válását. Az őszinte, emberközeli tálalásnak hála a nézőt valóban, de igazán érdekelni kezdi a fiatal szerelmespár sorsa. Allie és Noah egyaránt szimpatikussá válik, és tiszta szívből tudunk szurkolni nekik. Főleg, hogy a forgatókönyv mindent megtesz azért, hogy elszakítsa őket egymástól. A gazdag családból származó lány szülei bojkottálni próbálják a románcot, mert nem akarják, hogy Allie egy vidéki fizikai munkás feleségeként élje le az életét. Ráadásul feltűnik egy másik férfi is a színen, akivel Allie a II. világháború alatt teljesített nővéri szolgálata alatt találkozik. Érdekes, hogy Lon Hammond (James Marsden) nem nevezhető unszimpatikusnak. Csak egy egyszerű, jómódú férfi, aki szintén beleszeret a főhősnőbe. A cselekményvezetés érdekes, kreatív, és jól van szerkesztve, bár azt azért meg kell említenem, hogy a sztori kissé túl van nyújtva. Én lespóroltam volna úgy 15-20 percet a játékidőből, mert így néha, rövid, néhány perces periódusok erejéig erőt vehet rajtunk az unalom.
Nick Cassavetes rendezői munkája nagyszerű. A direktor elképesztően hatásos, érzelmektől duzzadó környezetet fest a cselekmény mögé. Csodálatos naplementéket, igéző holdvilágot, meseszép, madarakkal teli tavat láthatunk, és természetesen a film csúcspontjaként szolgáló esőjelenetet is meg kell említenem, ami egyszerűen fantasztikus. Robert Fraisse operatőr gyönyörűen kelti életre Cassavetes elképzeléseit, így jó pár beállítás beleég a lelkünkbe a film nézése közben, de mi ezt egyáltalán nem bánjuk. Nagyon fontos kiemelni, hogy a rendező nem nyálaz. Nick Cassavetes tiszta, emberien szép jeleneteket koreografál, és nem enged a kamera elé egy deka giccset sem, elhagyja a túlzásokat, a blődséget, és szigorúan tartózkodik az erőltetett nyáladzástól is. Mindennek tetejébe még a filmzene is szép.
Ryan Gosling hiteles játékot produkál, és sikerül végig rokonszenvesként ábrázolnia karakterét. Rachel McAdams természetesen zseniális, játéka telis-tele van érzelmekkel. És persze a kettejük közötti kémia is tökéletesen működik. Maradandóan keltik életre ennek a fantasztikus szerelemnek a történetét. Az idősek otthonában játszódó szálon James Garner és Gena Rowlands szintén remekelnek, különösen a film végén, amikor is brutális mennyiségű érzelmet szabadítanak a nézőre.
Kiváló romantikus filmről van szó, hiszen a Szerelmünk lapjai az igazi, a legyőzhetetlen, a halhatatlan, a csodatévő szerelemről szól. Mindennemű sallang, nyál, és blődség nélkül. Fantasztikus filmélmény! 8,5/10.