Mitől válik valaki bűnözővé? Nem vagyok sem kriminológus, sem pedig pszichológus, kriminálpszichológus pedig végképp nem, úgyhogy csak laikus szemléletből vizsgálódva járom körül egy-két mondatban a témát. Nyilvánvalóan van olyan ember, akinek szüksége van arra a plusz energiára, a tomboló adrenalinra, ami a törvények megszegésével jár, de bizonyára sokan vannak azok is, akiknek egyszerűen csak pénz kell, mert a csőd szélén állnak, és életükben már az alapvető megélhetési feltételek is pengeélen táncolnak. Van olyan is, "aki gyárilag rossz", beteg az elméje, vagy romlott a lelke. Sokan egyszerűen csak nem veszik eléggé komolyan a törvényeket, a szabályokat, a határokat, és pusztán szórakozásból esnek át a ló másik oldalára, aztán amikor észbe kapnak, már nincs visszaút. És természetesen ott van még a felindulásból elkövetett bűntett, a bosszú, a megtorlás, illetve a szervezett bűnözés számos ága. Vannak, akik ily módokon vállnak bűnözővé.

És van olyan is, aki egyszerűen csak belekeveredik.

Josh (James Frecheville), akit csak J-nek szokás hívni, kifejezéstelen arccal ül a kanapén és tévét néz. Mellette fekszik az anyja, ám a nő látszólag eszméletlen. Megérkeznek a mentők, kiderül, hogy a muter túladagolta magát heroinnal. Meghalt. J így kerül nagyanyjához (Jackie Weaver), aki gyakorlatilag idegen a számára. J életében új fejezet nyílik a bűnöző életmódot folytató nagybácsik között, akiket azonban már figyel a rendőrség, hiszen a nagykutya, a vélhetően legidősebb fiú, Pope (Ben Mendelsohn) alaposan benne van a szarban.

David Michôd írta és rendezte a filmet. Direktori oldalról az úriember megmutatja, ám nem használja ki tehetségét. Érdekes megfigyelni az időnként tiszteletüket tevő, remek beállításokat, és a természetesség jegyében megkoreografált jeleneteket. A Craig menekülését bemutató képsor egyértelműen a film csúcspontja. Viszont valamit nem értek. Hogyha David Michôd ennyire jó érzékkel tud nyúlni a különböző helyzetkoreográfiák megszerkesztéséhez, akkor miért nem képes egy kis dinamikát is vinni a cselekménybe? Érezhető, hogy az Animal Kingdom szándékosan emberközeli, a tálalás direkt hétköznapi, azonban ezzel a természetességgel túlzásba esik a rendező, és így kissé unalmassá, vontatottá válik az összkép. Megint az az idegesítő helyzet áll elő, hogy a film tulajdonképpeni legnagyobb pozitívuma eredményezi a legkomolyabb negatívumot is. A természetes tálalásmódtól válik különlegessé, ugyanakkor unalmassá is az Animal Kingdom.

A forgatókönyv által felállított alaptézis szerint a bűnözők életében előbb vagy utóbb, de mindig bekövetkezik a bukás. A cselekmény ennek megfelelően alakul, hiszen amikor J bekerül a nagyi abnormálisan működő családjába, a bűnözőklán már a végét járja. Szorul a hurok, emelkedik a szennyvíz szintje, és a zsaruk bármikor lecsaphatnak. Egy nemrég még gyümölcsöző birodalom omladozó maradványai fogadják a főhőst. A szkriptnek jár a dicséret azért, mert még véletlenül sem akarja illúziókba ringatni a nézőt. Nem tündérmesét ad elő, nem is sikertörténetet. Hanyagolja a pozitív fordulatot, és a maga letisztultságában mutatja be a hanyatló bűnöző pszichéjét, a gátlástalanságot, az aljasságot, és a túlélésért folytatott küzdelmet. Mert a sarokba szorított vad a legveszélyesebb. A történetvezetés kétségtelenül jól van szerkesztve, bár kissé túl van nyújtva, és néha belealszik önmagába. A film végén érkező, megdöbbentő csattanó gondoskodik arról, hogy a mű megtekintése után még jó ideig gondolkozzunk ezen a történeten.

James Frecheville játéka kifejezetten jó, a srácnak sikerül hitelesen átadnia J közönyös világszemléletét, hajlandóságát az árral való sodródásra. Jackie Weavert nem véletlenül jelölték Oscarra itt nyújtott alakításáért, hiszen a színésznő rendkívül érzelemgazdag játékot produkál, és remekül prezentálja ijesztőnek tetsző karakterét. Joel Edgertonnak van néhány jelenete, és ezekben a színész szépen helytáll, de a negatív mellékszereplők közül egyértelműen Ben Mendelsohn viszi a prímet, aki kifejezetten hátborzongatóan hozza velejéig romlott figuráját. Guy Pearce játssza a zsarut, aki próbálja rábírni J-t a vallomástételre. A színész korrektül hozza szerepét, azonban nem nyújt semmi pluszt. Reméljük, a The Roverben más lesz a helyzet...

Nem rossz film az Animal Kingdom, egyszer kifejezetten ajánlott megnézni, de az tény, hogy a forgatókönyv és a rendezői munka is elbírt volna még egy jó adag dinamikát, és némi plusz hangulati feszültséget. 7,5/10.