Movie Tank

Stephen King: A Búra alatt

2014. május 23. - Sparrow

„Hát így ér véget a világ… Nem egy nagy durranással, hanem lihegéssel.”

Amikor hírét vettem, hogy bemutatják a Stephen King regénye alapján készülő tévésorozatot, A Búra alatt című showt, kezdett megfogalmazódni a fejemben, hogy csak el kéne már olvasni a monumentális, kétkötetes, összesen közel 1600 oldalt számláló óriásregényt. Jelenleg szünet van a széria első két évada között, én pedig nemrég befejeztem a könyvet. Hamarosan nekiveselkedek az első szezonnak, de előtte még írásba foglalom A Búra alatt, mint irodalmi mű rám gyakorolt hatását.

a búra alatt.jpgA történet színtere egy amerikai kisváros, Chester's Mill. A lakosok közül jóformán mindenki ismer mindenkit. Újonc a közösségben az iraki veterán, Dale Barbara, becenevén Barbie. Miután a volt katona összetűzésbe keveredik a város másodtanácsosának fiával - James - Nagy Jim - Rennie titulusa szerint a városka második embere, ám az első tanácsos Andy Sanders csupán Rennie dróton rángatott bábuja -, Barbie kénytelen a város elhagyása mellett szóló döntés meghozatalára. Már így is több szerencséje volt a vártnál, hiszen a rendőrkapitány neki adott igazat, és nem a férfira támadó suhancoknak. Ám mielőtt Barbie elérné a városhatárt, valami történik. Nem sokkal előtte az úton egyik pillanatról a másikra kettészakad egy mormota, egy repülőgép pedig lezuhan, mintha láthatatlan falba ütközött volna. Ugyanis leereszkedett a Búra, ami mostantól kezdve elzárja Chester's Millt a külvilágtól. A lassan épülő Pokolban ármánykodás, életveszély, és baljós atmoszféra kezd kibontakozni. Tragédiák sora veszi kezdetét, miközben Rennie megpróbál előnyt kovácsolni a helyzetből, az indulatok pedig elszabadulnak.

Kissé tartottam attól, hogy a monumentális terjedelem tényéből kifolyólag bizonyos pontokon unalmassá válik majd a cselekmény, ám hál' Istennek pozitívan csalódtam. Valóban meglepő, de korunk egyik, ha nem a legnagyobb regényírója egy oldal erejéig sem süpped bele a kelleténél tovább egy adott szituáció, vagy leírás tárgyalásába. Mindenre csupán annyi mondatot szán, amennyi feltétlenül szükséges. A méretes terjedelem nemes egyszerűséggel a számtalan kreatív ötletnek, és a remekül felépített, végtelenül izgalmas történetvezetésnek köszönhető.

King rengeteg érdekesebbnél érdekesebb szituációt teremt, és a sok szálon futó sztoriban rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázva az emberi személyiségek méretes skáláját zongorázza végig, miközben a különböző tulajdonságok fúziójából megszülető karakterrajzokat remek érzékkel vezeti végig a cselekményen, gondosan kivesézve minden egyes szereplőt. A Búra alatt rengeteg karaktert mozgat, és az író talán azért érdemli a legnagyobb dicséretet, hogy ezt a sok figurát, amellett, hogy a végletekig kibontja és lecsupaszítja, képes úgy irányítani, hogy a regényben szereplő alakok közösen építsék ki a cselekményt, amelyet tulajdonképpen az egymásnak feszülő, rendkívül különböző emberi személyiségek tartanak össze. Vannak jók, vannak rosszak, és akadnak csúfak is, de az biztos, hogy mindegyiküknek fontos szerep jut a kisvárosi Apokalipszis kivitelezésében. A dráma, thriller, és krimielemeket felvonultató történetre pedig tonnás súlyként nehezedik a sci-fi vonulat, hiszen valami dolgozik a háttérben. Valami nagy, ami egyben mégis kicsi, na de ennél nem szólok többet, mert még spoiler lesz a vége...

A bűntudat fontos alkotóeleme a regény gondolati rétegének, hiszen ez az az elem, ami meghatározza az embert, és annak viselkedését, a dolgokhoz való hozzáállását. A múltból előtörő, kínzó emlékek maró hatással vetülnek rá szereplőink gondolkodásmódjára, világszemléletére. Van, aki áldozatként emlékszik magára, de akad olyan is, aki elkövetőként gondol múltbéli énjére. És természetesen olyan szereplőről is olvashatunk, aki elmenekül a bűntudat elől, és helyette inkább meggyőzi magát a hazugság igazságáról, miszerint ő csak a köz érdekét szolgálta, amikor borzalmakat követett el.

A szánalom fontos szempont még a történetben, leginkább a fináléban és a zárásban. A szánalom, ami King fantasztikus kompozíciójában gyönyörűen olvad össze a társaikat, és a gyengébbeket, a kisebbeket bántalmazó gyermekek képével. Megelevenedik a fájó tény, hogy az ember gyermekkorában a legagresszívabb, mindent elpusztít maga körül, a sebezhetőt nem hagyja létezni. És az emlékek felnőttkorban is visszatérnek, és megszületik a bűntudat, és a frusztráció. A félelem a gyengeségtől, a kudarctól. King rendkívül érdekesen értelmezi az általában negatív értelemben használandó szánalom szót műve záróoldalain. Itt a szánalom az első lépés a fényesség, a jóság, a szépség felé. Szép gondolat.

Fontos hangsúlyt kap az elvakult hit kőkemény kritikája. Az író megszállottan Istenhívő férfiként mutatja be a történet leggonoszabb figuráját, Nagy Jimet, miközben a másik oldalra odaállítja Piper Libby lelkésznőt, aki pozitív karakter a regényben, ám első megjelenésekor King részletesen kifejti, hogy a nő mélységesen ki van ábrándulva az Úrból, a semmihez imádkozik, elvesztette a hitét.

Mindezek mellett a tömegpszichózis részletes kielemzését is megcsodálhatjuk A Búra alatt lapjainak pörgetése során, hiszen King mesterien prezentálja a szó szerint egységbe kovácsolódott, és pont ezért mérhetetlenül ostobává váló emberek hadának pokolian ijesztő képét. Ide kapcsolódik a manipuláció, amit a szerző remek érzékkel visz végig művén, hogy ezzel egyben a könyv egyik legjobban megírt karakterét, Jim Renniet is aktív mozgásban tartsa.

Az elképesztő finálé és a fantasztikusan hangulatos zárás garantáltan nevezhető a regény letehetetlen szakaszának. Hiszen ebben a nagyszerű történetben emberi életek kerülnek a mérleg karjaira, lelki és mentális állóképesség mérettetik meg, és a melankólia, a fájdalom, a könnyek, és a számtalan tragédia emléke soha nem oszlik el. Stephen King a lelked, és az agyad mélyére egyaránt behatol, és amikor az utolsó oldallal is végeztél, lecsupaszítva állsz egy megnyeretlen háború látszólag győztes csatájának helyszínén, és felfigyelsz a remegő tested fölött lassan kitisztuló ég felől érkező, alig hallható, mégis tökéletesen kivehető suttogásra, ami csak annyit üzen: Menj haza ebben, olyan lesz, mintha ruha volna. 9,5/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr786198381

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A búra alatt 2014.05.26. 11:30:53

A búra alatt egy olyan könyv volt, amiben nagyot csalódtam. A búra alatt egy olyan sorozat lett, ami nagy reményekre jogosít, de még nem biztos, hogy megáll majd a lábán.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scorpion82 2014.05.25. 12:08:09

Érdekes, számomra a regény legnagyobb hiányossága épp az volt, hogy nem sikerült mindig életszerűen ábrázolni az emberek reakcióit egy ilyen helyzetben. Ezen kívül egyszerűen egy csomó cselekményszál nem bomlik ki sehová, "elsikkadnak" dolgok, amik kezdetben fontosnak tűnnek, mintha az író nem tudott volna mit kezdeni velük.
Pl. (SPOILER)
-Teljesen feleslegesek a történet szempontjából a gyerekek látomásos rohamai. Semmi jelentőségük nincs, semmit nem lehet elkerülni, amit látnak előre,mindig csak utólag derül ki, mit jelentettek a látomások, mikor már bőven késő.
-A droggyáros-vallási fanatikus kombináció véleményem szerint rettentő erőltetettre sikerült.
-Teljesen értelmetlen szál volt a városi fiatalok szervezkedése és tüntetései az információ szabadságáért. Én legalábbis marha nehezen tudom elképzelni, hogy egy természetfeletti eredetű búra alatt hermetikusan elzárva az legyen a legnagyobb gondom, hogy cenzúrázzák a híreket.
-Kifejezetten vicces volt, hogy a kifőzde esetleges bezárása milyen rettenetes aggodalommal töltött el sokakat. Nem vagyok amerikai,ott lehet, így van, de ha nekem ha ufók (vagy miafenék) borítanának a fejem fölé egy búrát, rohadtul nem érdekelne, hogy nem tudok juharszirupos palacsintát reggelizni a városi kifőzdében...
- Ehhez tartozik még az a kifejezetten vicces jelenet, mikor Rennie egyértelműen erőszakos, bekattant és pszichopata fiát a kifőzdés csaj azzal fenyegeti meg, hogy soha többé nem készít neki palacsintát :D

Ennek ellenére nagyon jó a regény, és minenkinek ajánlom elolvasni, (nem cska kifejezetten King-rajongóknak) de a felsorolt hibák miatt volt egy kis rossz szájízem. De lehetséges, hogy ha amerikai lennék, ez sem volna :)

mocsariszorny 2014.05.25. 12:53:05

A világ "lihegéssel" ér majd véget? Mint egy pornófilm? T.S. Elliot minden bizonnyal nagyra értékelné ezt a mókás átköltést, én azért megnézném, hogy vannak igazából az utolsó sorok.
A regény meg jobb, mint az átlag modern Kingek, de a befejezés ugyanaz a deus ex machina, amire már vagy 20 éve támaszkodik ahelyett, hogy normális lezárást írna. Továbbá a The Mist 70 oldalban megfogalmazta ugyanazt a tézist a tömegpszichózisról, mint ez a könyv 1600 oldalban.

2014.05.26. 00:34:54

"korunk egyik, ha nem a legnagyobb regényírója" — LOL, kizárólag ezért a felütésért raktak címlapra, ugye tudod? Várják a flamet meg a kattintást.

S.K. lehet, hogy átmérőjét tekintve nagyobb sok kortársánál, de csak egy ponyvaíró, az amerikai Nemere (na jó, nem pont, azt a címet ugyanis Asimov már elvitte). Sokan még azt is vitatják, hogy egyáltalán író-e. Gyanítom, nem szokta hajnalban telefonon zargatni őt a svéd királyi akadémia, hogy mit szólna az irodalmi Nobel-díjhoz.

Amúgy a stiláris felkészültségedet tekintve te sem lehetsz éppen hivatásos irodalmár, úgyhogy kicsit merész húzás a témában nyilatkoznod. OK, hogy az indexes bloggerek nagyrészénél jobb a helyesírásod, ez szép eredmény önmagában, de itt kb. vége is a kompetenciádnak.

Locassen 2014.05.26. 13:11:20

@retrovírus: "flamet" helyett "flame-et", "nagyrészénél" helyett "nagy részénél" - ha valaki ilyen epés gúnnyal élcelődik egy posztíró produktumán, az legalább arra vegye a fáradságot, hogy a saját szövegéből kigyomlálja a grammatikai sutaságokat, máskülönben oda a hitelesség. Arról meg nem is beszélve, hogy a svéd akadémia nem királyi, csak simán svéd.

Másrészről meg az irodalmi recenzió (pláne egy mozidblog keretében) nincs a "hivatásos irodalmár" pedigréjéhez kötve, ahogy a focimeccsek kritikájához sem feltétel a profi labdarúgó karrier, sem egy étel minőségének megítéléséhez a mesterszakács titulus.

Harmadrészt meg King jó író - volt. Amíg le nem szokott a kokainról. Azóta csak a nyűglődés megy, bár kétségkívül pénzügyileg rendkívül kifizetődő módon.

Neander 2014.05.26. 13:58:22

Stephen King írt sok jót és sok szart is. A Mobil például olyan rossz, hogy egyszerűen érthetetlen, mi történt ezzel az emberrel. Viszont már akkor is a komoly írok kategóriájába kellene őt sorolni, ha csak A remény rabjait, A jó tanulót és az Állj ki mellettemet írta volna. Sok igazán híres író van, aki egész életében nem hozott össze ennyi jó szöveget.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2014.05.26. 15:11:32

volt már egyszer egy olyan könyve, ahol szintén nem lehetett elmenni a városból

2014.05.26. 22:38:51

@Locassen: Értékelem az igyekezetet, amellyel mindenáron (tehát nem minden áron) próbálsz fogást találni a kommentemen. Azonban ez tipikusan az az eset volt, hogy nagyot akartál fingani és összefostad magad.

A kifogásolt "nagyrészénél" bizony a helyes alak, ugyanaz a szerkezet, mint a "nagyrészt". Kérd ki az MTA véleményét, ha akarod, de a végén elveszted a fogadást. Hogy hány találat van egyikre vagy másikra a keresőben, azzal ne törődj.

A "flamet" ugyan nem helyes alak, de miután a te megoldásod azt implikálja, hogy ismerjük a jövevényszó kiejtését, amely nem fonetikus, aligha támaszkodhatunk a magyar helyesírásra. Az én megoldásom pont annyira jó, mint a tied, amennyiben a két darab e kötőhangzó assimilatio útján egybeolvadt, az alak megőrizte az eredeti jövevényszó tövét és az értelemzavaró, tudálékos kötőjel nélkül, sokkal fluidabb, a beszélt nyelvre jellemző módon, közvetlenül megkapta az accusativus ragját.

A harmadik kifogásoddal kapcsolatban hadd idézzek a wikipediáról (de természetesen mást is elfogadok hiteles forrásnak): "A Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda"

Szóval ez öngól volt, testvér. A "mozidblog" szóba most nem kötök bele.

A poszt tartalmáról szólva, fenntartom az állításom. King egy közepes ponyvaíró, és ez nincs ellentmondásban azzal, hogy sok könyvet elad. Azon akadtam fenn, hogy a blogger a legnagyobb élő regényírónak titulálta, és egy ilyen állításhoz azért kell némi irodalmi kompetencia, mert ha nem tévedek, ismernie kell a kortárs irodalmi szcéna egészét. Azon lehet vitatkozni, hogy King író-e, de azon, hogy szépirodalom-e, amit ír, nem lehet. A "recenzió" tökéletesen illik Kinghez, de természetesen egy irodalmi folyóiratban nem állná meg a helyét.

Locassen 2014.05.26. 23:25:38

@retrovírus: örülök, hogy napszaktól függetlenül sikerül ugyanazzal az utolérhetetlenül bájos stílussal megörvendeztetni a nagyérdeműt, de az a baj, hogy mindhárom érdes riposztod felette sajnálatosan hibás.

1. A "nagyrészt" és a "nagy részénél" nem ugyanaz a szerkezet, akkor sem, ha ugyanazok szavak alkotják. Az előbbi egy határozószó, az utóbbi meg egy mennyiségjelzői szerkezet. A keresővel ne foglalkozz, mert annak az eredményeit olyan emberek generálják, akik úgyszintén nincsenek tisztában a szabályokkal. Írd be a Wordbe mindkét verziót, aztán nézd meg, melyiket húzza alá - sajna jobbat nem tudok ajánlani.

2. "A "flamet" ugyan nem helyes alak" - na itt kellett volna abbahagyni a mondatot; olyan nincs, hogy valaki úgy ír le egy szót, hogy nem ismeri a kiejtését (most a születéstől siketektől tekintsünk el). A két elfogadható verzió a "flame-et", vagy a "flémet". Vagy ha valaki tényleg nem ismeri a szó kiejtését és fonetikusan próbálkozik, akkor meg "flamét" lenne a jó megoldás.

3. "A Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda". Ez így téves, ugyanis a Kungliga Vetenskapsakademien csak a fizikai és a kémiai, valamint a közgazdasági Nobeleket osztja ki. A békedíjat a norvég Nobel Bizottság, az orvosit a Karolinska Intézet, az irodalmit pedig a Svenska Akademien, ez utóbbi nem ugyanaz, mint az előző(ek bármelyike).

Végül, ami Kinget illeti, érdekes elgondolkozni a "legnagyobb" szó jelentésén. Mert tény, hogy művészi érték szempontjából nem állja a versenyt egy Jelinekkel, vagy Ecóval, de a társadalomra gyakorolt hatás szempontjából mindkettőt messze lekörözi (ez mondjuk különösen messire Umberto esetében fájó). Ebből a szempontból viszont nevezhetjük a legnagyobbnak, attól még nem biztos, hogy jó író. Vö. vannak nagy pártok is, amik nem feltétlenül jók is egyben:)
süti beállítások módosítása