Mi hajtja az embert előre az életben? Mi ösztönöz arra, hogy minden reggel felkeljünk, megmosakodjunk, felöltözzünk, reggelizzünk, és belevágjunk egy újabb hosszú, valószínűleg egyáltalán nem különleges napba? Honnan merítünk elég energiát arra, hogy naphosszat rohadjunk a munkában, az iskolában, vagy akár felváltva mindkét helyen? A választ az álmok és a célok képezik. Nap, mint nap azért küzdünk, hogy megvalósítsuk a képet, amit jövőbeli önmagunkról alakítottunk ki a fejünkben. Az is mindenképpen helytálló gondolat, hogy a legsanyarúbb sorsú szerencsétlenek álmodják a legnagyobb csodákat, de valahol valószínűleg ők is tisztában vannak vele, hogy a körülmények sosem fogják engedni nekik, hogy kitörjenek a káoszból, a szomorúságból, a nyomorból.
Aileen ( Charlize Theron, de ezt soha nem leszek képes megemészteni ) kislánykora óta kurválkodik, holott régen még nagy álmokat dédelgetett egy fényes, gyönyörű jövőről. Amikor egyik este betér egy szórakozóhelyre, történetesen nem tudja, hogy meleg bárban van. Itt ismerkedik meg a leszbikus Selbyvel ( Christina Ricci ), és habár Aileen leszögezi, hogy nem meleg, mégis hamar összebarátkoznak, és nem telik bele sok idő, mire valamifajta szerelem is elkezd kialakulni a két lány között. Aileen mindkettőjüknek biztos jövőt akar biztosítani, amikor azonban önvédelemből lelövi egyik kuncsaftját, minden megváltozik.
Nagyon kiakasztott ez a film. Na nem azért, mert annyira hatásos lett volna, hanem inkább azon okból, mert borzasztóan megharagudtam Patty Jenkins író-rendezőnőre. A hölgy valamiért később sem próbálkozott nagyjátékfilmekkel, maradt a sorozatepizódoknál, ő dirigálta például a The Killing pilotját. Pedig egy kis stílusfejlesztéssel akár még jó rendezővé, és remek íróvá is válhatott volna. Ettől függetlenül biztos, hogy az igaz történeten alapuló A rém forgatókönyve és rendezése is elég gyengére sikeredett. Valahogy az volt az érzésem, hogy Jenkins túlságosan ragaszkodott a valóságalaphoz, nem merte kissé színezni a sztorit, félt saját ötleteket belevinni, pedig ez az igaz történeten alapuló mozgóképek sikerének titka. Aileen narrációja által azért jelét adja valamiféle kreativitás, de egy-két kivételtől eltekintve ezek a sorok is funkciótlanok, hatástalanok, és nem illenek az összképbe.
Rendezésileg pedig szimplán csak vérszegény A rém. Jenkins túl nagy hangsúlyt fektet a két lány közötti romantikus viszonyra, így a történet lényege, az, hogy Aileenből szinte tudtán kívül, a körülmények hatására keresett sorozatgyilkos válik, rémesen kevés teret kap. Az egyensúly rossz irányba billen a két téma között, így a hangulat sorsa megvan pecsételve. Ez csupán egy langyos dráma, pedig vérfagyasztó thriller is lehetett volna belőle. Mi lehetett volna ebből a filmből egy David Fincher vagy egy Danny Boyle kezei között! Még a gondolattól is borzongok! A forgatókönyv és a rendezés terén is akadnak nagyon színvonalas megmozdulások, de sajnos nagyon ritkán.
A színészgárda egy érdekes dolog ebben a filmben. Igen, elképesztő, hogy Charlize Theron milyen külső átalakulásra vállalkozott. Hagyta kitépetni a szemöldökét, elrondítani az arcbőrét, tönkretenni a haját, sőt, még rendesen meg is hízott. És ezek a radikális külső változtatások teszik azt, hogy kiválónak látjuk a színésznő játékát. Inkább úgy mondanám, hogy nagyon, de nagyon korrekt teljesítményt nyújt Theron, de hogy valóban Oscart érdemlő produktumról beszélünk-e, az már egy más kérdés. Az biztos, hogy egyszerűen nem lehet ráismerni a borzasztó külső mögött. Én mindenesetre azt mondom, hogy az elismerések tengerét még így is megérdemli a színésznő, hiszen hajlandó volt szexszimbólumból igazi gusztustalan kurvává válni. És valóban, ezért érdemel annyi tiszteletet, amennyi csak egy aranyszobrocskában fér el. Christina Ricci remekül alakít, példásan asszisztál a főszereplőnőnek. Feltűnik Bruce Dern is egy aprócska mellékszerepben, ám még a maga kb. 8 percében is képes a szereplők legszimpatikusabbikává válni.
Tény, hogy időnként vannak felvillanások írói és rendezői oldalról egyaránt, de A rém még így is sokkal gyengébb lett annál, mint amilyen lehetett volna egy érettebb direktor alatt. De Charlize Theron miatt abszolút kötelező megnézni. Összességében 6/10.
