Ez is elérkezett. Az utóbbi évek egyik legjobb tévésorozata, a Breaking Bad lezárult, a történet befejeződött, az ördögi kör bezárult. Az AMC természetesen még akart jó néhány szezont, de Gilligan és csapata győzedelmeskedett a tárgyalásokon, és habár az utolsó, ötödik évadot a tévé két részletben adta le, a készítők befejezhették a szériát ott, ahol ők akarták. És ők be is fejezték. Nem is akárhogy!

A 16. epizód nagyon Breaking Bad-esen veszi kezdetét. Boldog kicsengésű, ám komoly dolgokról szóló aláfestő nótára figyelhetjük, ahogy Walter lassacskán rászánja magát az autó elindítására, ami elviszi őt utolsó igazán fontos útjára. Ebben a jelenetben előnyt élvez a kissé vicces hangulat, az ironikus humor. Érdemes megfigyelni ezt az első néhány percet, mert ez az utolsó ilyen atmoszférájú képsor a sorozatban. Ezt követően nincs többé fekete humor, nincs több irónia, sem csípős megjegyzés, és fanyar töltet. Ezt az alapvető összetevőt hagyják ki a fináléból az alkotók, az ironikus poénvilágot, ami eddig egyik részből sem hiányzott! És működik! Kőkemény drámát látunk, ami ötven percben jobban megmozgatja a nézőt emocionálisan, mint nyolcvan romantikus film egyhuzamban megnézve. Ez egy tragédia, mostanra már nyilvánvalóvá vált. És mégis annyira gyönyörű, hogy azon sírni kell, és megköszönni, hogy ennek a fantasztikus élménynek a részesei lehettünk.

Nem csak a végső zárás miatt lesz végül tragikus hangvételű dráma a Breaking Bad, hanem azért is, mert a történet szereplői közül tulajdonképpen mindenki kudarcot vall, becsődöl. A történet egyetlen szereplője sem kapja meg, amit akar, senki sem lehet elégedett, egyikőjük sem lélegezhet fel. A szomorúság lesz mindenki osztályrésze, és a képernyőn valaha látott legerőteljesebb érzelmi tornádó olyan hatalommal közvetíti felénk a karakterek lelkére kimért halálos ítéletet, amihez még csak hasonlót sem láttunk soha eddig. A néző számára is maximálisan kielégítő bosszú lezajlik. A technikai értelemben vett rossz fiúk meghalnak. És a sorozat ezután, a játékidő maradék tíz percében, nem kezd ömlengeni és nyáladzani. Hanem magába fordul. Megmutatja, hogy hőseink számára már régen nem létezik a megváltás. Jesse hiába hajt el röhögve a helyszínről, egyszerűen látjuk a szemében, hogy élete véget ért. Ezután már csak zombiként fog kóborolni a világban. Walter győzött. De milyen áron? Különös kettősséget sugall a főhős arcán, az utolsó snitten látható elégedettség. A dicsőség és a borzalom természetellenes színeket öltő keveréke. Az alkotók elérték, hogy fájjon a lelkünk, mert én ilyen maró érzelmi hatást nem nagyon éreztem eddig mozgókép hatására kiváltódni a testemben és a szellememben. Maximálisan átéreztem a tragédiát, és tudtam az okát. A sors kibaszott Walterrel, de ő ezzel együtt megragadta a lehetőséget, és élt vele. A rák gyilkolta a tüdejét, a házassága tönkrement, a fia megutálta, a sógorát a halálba taszította, partnerét elidegenítette magától. De legalább élete utolsó másfél évében az lehetett, aki valójában, legbelül, mindig is volt. A bestia.

A színészgárdán is érezhető, hogy tagjai mennyire hálásak ennek a sorozatnak. A finálé nem csupán egyszerű jutalomjáték az aktorok számára, hanem az utolsó alkalom, amikor kihozhatják a maximumot magukból. Bryan Cranston erősebb, mint valaha. Amikor végre beismeri Skylarnek, hogy tulajdonképpen önmagáért tett mindent, na az a jelenet valami elképesztően hatásos. Minden arcrezdülése, minden mondata, az összes mozdulata azt mutatja, hogy Cranston eggyé vált Heisenberggel, és ha akarna, akkor sem tudna rosszul alakítani. A Breaking Bad évadjait nézve a közönség előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Aaron Paul óriási tehetség, és habár nem szerepel sokat a zárórészben, maximális profizmussal teszi oda magát. Lehengerlő.

Vince Gilligan és csapata nem hagyták, hogy az AMC diktáljon, lezárták a sorozatot akkor, amikor szerintük kellett, és úgy, ahogy ők akarták. A Breaking Bad véget ért. Ezt el kell fogadni. Segít, hogy a finálé zseniálisra sikeredett. Ez egy gyönyörű, győztes kudarc. Ez a kisember tragédiája. Ez a 21. századi tévézés csodája.

Köszönjük!