A '90-es években a Kandi Lapoknak hála nem is egy rendkívüli Batman-történet látott napvilágot magyar nyelven. Köztük volt A gyilkos tréfa, vagy éppen a Jason Todd halálát és annak előzményeit tárgyaló Halál a családban. A kisebb csend után megkezdődött a magyar forgalmazásban bemutatkozó képregények többnyire gyűjteményes kötetekben való kiadása, és ezt követően a Képes Kiadó vette szárnyai alá a Denevérembert. Jó néhány kötet került a könyvesboltok polcaira Batman főszereplésével, az egyik első ilyen az Amerikában eredetileg 1990-ben a Batman: Legends of the Dark Knight lapjain kiadott történet, a Préda volt 2007-ben.

A történet a Batman-mítosz első szakaszaiban játszódik. A rendőrség, valamint Gotham polgármestere eléggé szkeptikusan áll az önbíráskodó éjjeli hős feltűnéséhez. Egyedül a Denevérember örök szövetségese, Jim Gordon rendőrtiszt áll ki főszuperhősünk mellett, ám ennek ellenére el kell fogadnia a tényt, hogy a polgármester pont őt nevezi ki a Batman levadászása céljából szervezendő akciócsoport élére. A csoport mellett szakértőként a neves pszichiáter, Dr. Hugo Strange is munkához lát. A szokásosnál jobban belelát Batman fejébe, a sötét lovag a rögeszméjévé válik, és elképesztően közel kerül Bruce Waynehez. Mindeközben feltűnik Az Éjszaka Ostora, és a Macskanő is tiszteletét teszi. De vajon a végén ki lesz a préda, és ki a vadász?

A sztorit Doug Moench körmölte le. A forgatókönyvre komolyabb panaszunk nem is lehet, teljesen korrekt, de ugyanakkor az utóbbi gondolatot akár negatívumként is felfoghatjuk. Manapság ( értve ezt az utóbbi néhány évtizeden ) egy Batman-képregénytől valamivel többet várunk, mint egyszerű korrekt szkriptet. Kétségbeesni azért fölösleges, ugyanis a Préda ettől még velős akcióképregény, tombolnak benne rendesen az indulatok, Batman sok mindenkivel összecsap. Persze, magától értetődik a kérdés, hogy mi van a felszín alatt. A sötét lovag történeteit olvasva mindig vágyunk fekete hangulatú gondolati szimfóniákra, tartalmas monológokra, nagy igazságokra, társadalomkritikára. És ez az, amit lehetett volna még fokozni. Félreértés ne essék, van itt minden, elsősorban értekezés a média befolyásoló hatalmáról, gondolatok manipulációról, önbíráskodásról, őrületről, rögeszmékről, viszont valahogy mindegyik a szükségesnél kisebb mértékben van kibontva. Érezzük a fontos gondolatokat, konstatáljuk őket, de igazán nagy hatást mégsem gyakorolnak ránk. Viszont ami jól sikerült, az Batman önmarcangolásának bemutatása a Rémálom című fejezetben, ahol zseniális belső monológokat olvashatunk. Továbbá Dr. Strange figuráját is pazarul tálalja Moench, igazi klasszikus stílusú pszicho-dokit prezentál. Macskanő szerepeltetése teljesen fölösleges, nem is értem, hogy miért kellett csak azért is beleerőltetni a történetbe. Max Cort viszont jól működik, mint Strange könnyen irányítható vérebe. A cselekményvezetés pörgős, ám a finálé túlságosan le van egyszerűsítve, és eléggé keserű szájízt hagy maga után. Hál' Istennek a befejező szép gondolat javít végül. 

Paul Gulacy és Terry Austin rajzai precízek, de átlagosak. A rajzolók érezhetően nem akartak forradalmi stílusokkal próbálkozni, inkább a lehető legbiztosabb formákkal, kissé talán unalmasnak ható ceruzavonásokkal képesítik meg a sztorit. Steve Oliff színhasználata azonban egészen kreatív, dinamikus, élettel teli.

A Préda egészét tekintve túlságos méreteket öltő óvatosságot éreztem a mű olvasása közben. Még egy fejezet, kicsivel több bátorság, mind írói, mind pedig rajzolói részről, és ez egy nagyon fasza sztori lehetett volna. De azért így is egy izgalmas akcióregény, érdemes beruházni rá, különösen most, hogy a Képes Kiadó honlapján harmadáron megvásárolható. 7,5/10.