A Plan B sarokban Brad Pitt izzadt, míg az Appian Way oldalán Leonardo DiCaprio szállt harcba. Az ádáz ütközet után végül Pitt cége aratott győzelmet, így sikerült megvásárolniuk Max Brooks ál-dokumentarista regényének megfilmesítési jogait. Minden idők legköltségesebb horrorfilmjének készítése azonban korántsem zajlott zökkenőmentesen. Először is: Számos író keze között megfordult a forgatókönyv, mire összeállt az elfogadható verzió. Ezt követően a forgatás budapesti állomásán a terrorelhárítás vizsgálatai blokkolták a munkát, ráadásul később az összes nálunk forgatott jelenetet kivágták a filmből. Ebből pedig következett a több hónapos pót-forgatás. Ezek az incidensek bőven elég indokot szolgáltattak az aggódásra. Hál' Istennek, alaptalanul.

Gerry Lane ( Brad Pitt ) korábbi ENSZ-munkatárs, gyakran járt a terepen is, sok szörnyűséget látott. Ám miután családot alapított, felhagyott veszélyes munkájával, és háztartásbeli férjként tölti mindennapjait. Feleségével ( Mireille Enos ) és kislányaival éppen közös programra indulnak, amikor New York belvárosában a nyakukba szakad a káosz. Kitör a zombivírus, a fertőzöttek gyorsak, vadak, és tömegben támadnak. Gerry volt munkatársa elhelyezteti a férfi családját a hadsereg egyik anyahajóján, azonban a biztonságnak ára van. Gerrynek ismét a terepre kell mennie, hogy megtalálja az élőhalottak elleni harc nyitját.

Megérte a forgatókönyvírók sűrű cserélgetése, ugyanis a végleges történet szilárdan megáll a lábán, és hogyha ez több szakember bevonásával volt elérhető, akkor hát legyen! A Z világháború legnagyobb pozitívuma a többszintű újítás. Nagyon tetszett, hogy nem húszezredszerre is ugyanazt akarják lenyomni a torkomon zombifilmként megcímkézve. Míg a legtöbb élőholtas produkció egyetlen településen, vagy akár még kisebb teret magában foglaló helyszínen zajlik, addig ezúttal a főhős körbeutazza a világ keleti felét. A történet természetesen az USA-ban indul útjára, ahonnan Gerry Dél-Koreába utazik, majd Jeruzsálembe, később ( valószínűleg ) Indiába, és végül Új-Skócia zárja a produkciót. Remek húzás volt, és nem ez a történet egyedüli pozitívuma. Pitt karaktere ugyanis megtalálja a zombik gyenge pontját ( a fejlövésnél hatékonyabbat ), ám ez kisebb fordulat is a filmben, így nem írnám le. Legyen elég annyi, hogy lenyűgözően kreatív ötlet, én még nem találkoztam hasonlóval.

Brad Pitt régen nem volt a szívem csücske, az ok pedig egyszerű kisgyerekes előítélet volt, valamint a Trója által rám tett rossz benyomás hatása. Néhány éve viszont már a három kedvenc színészem között tartom számon a fiatalembert ( ki gondolná ránézésre, hogy már az ötvenediket tapossa? ). Pitt játszott már Gerry Lane-nél sokkal összetettebb karaktereket is, így természetesen nem meglepő, hogy a színész halál lazán veszi az akadályt, véleményem szerint bárminemű megerőltetés nélkül produkál maximálisan hiteles alakítást. Mireille Enost a The Killing ( Gyilkosság ) című zseniális sorozatból ismerhetjük, amibe én csak nemrég kezdtem bele, de már a rabja vagyok. A színésznő sorozatbeli karakteréhez viszonyítva is elmondható, hogy a Z világháború aggódó felesége nem okozhatott neki túl nagy gondot.

Az akciójelenetek grandiózusak, és látványosak a rengeteg zombinak maszkírozott statisztával. Marc Forster rendező egy interjúban elmondta, hogy számára napjainkban a túlnépesedés veszélyét jelentik a zombik. Nem véletlen, hogy a Z világháború cselekményének nagy része Ázsiában játszódik. Az egymás hegyén-hátán taposó élőhalottak szívfájdító hitelességgel támasztják alá ezt az üzenetet, de ugyanakkor tömegkritika is megfigyelhető a filmben. Ez utóbbi a fent említett fordulathoz kapcsolódik, de muszáj leírnom, szóval:

Spoiler:

A zombik nem támadják meg a beteg embereket, legyenek akármennyien, mind kikerülik a valamilyen kórban szenvedő egyént. Ez is megmutatja a buta tömeg támadóerejének gyenge pontját: A beteget nem bántjuk, inkább figyelmen kívül hagyjuk, ahelyett, hogy megpróbálnánk mellette élni.

Spoiler vége

Néhány kisebb gondom azért akadt a produkcióval. A játékidő véleményem szerint túl rövid, pedig ez tipikusan egy olyan történet, amit monumentálisabbra is lehetett volna venni. Ráadásul a film szinte egyik pillanatról a másikra ér véget. Az egyik jelenetben még tombol a feszültség, izgulunk a főhősért, a következőben pedig már Pitt ( amúgy pazarul megírt ) zárómonológját hallgatjuk és aztán vége.

Összességében azonban Marc Forsternek nagy küzdelmek árán, de sikerült maradandó, és újító zombifilmet készítenie. Epekedve várom a folytatást, amelyben Gerry Lane elvileg egyfajta John Connor-státuszt fog betölteni a zombi világháborúban. A világégés kirobbantása 8,5/10.