Kérte: Frog

„ Te fogod megölni az anyámat? ”

Eme kétéves alkotás, ami hozzánk csupán ezen esztendő elején csusszant be, két okból lehet igazán érdekes. Az egyik az, hogy Matthew McConaugheyt egy tőle teljesen idegen szerepben láthatjuk, a másik pedig a rendező, William Friedkin neve. Utóbbi nem kisebb alapművet tett le korábban az asztalra, mint Az ördögűzőt, ami vitathatatlanul az egyik legjobb horror. Kérdés, hogy évtizedek múltán is megvan-e még az akkori energia, illetve, hogy Tracy Letts darabja megfelelő alapanyag-e egy mozgóképes produkcióhoz. Egy biztos: Nem McConaughey teljesítményén múlik az összkép értéke.

Chris ( Emile Hirsch ) le van égve, de mégis ötezer dollárral tartozik a nehézfiúknak. Van azonban egy kiút a válságból. Chrisnek van egy húga, Dottie ( Juno Temple ), aki elvileg az anyjuk ötvenezres életbiztosításának kedvezményezettje. A nőt nemcsak ők, de apjuk ( Thomas Haden Churc ) is utálja, így belemegy fiával a játékba. Felbérelik a kötélidegzetű nyomozót, Joe Coopert ( Matthew McConaughey ), aki egy kis mellékesként bérgyilkosként szolgálja a köz javát. Vagy mi...

Hogy én mennyire utálom magamat, amiért tudom, hogy gyűlölnöm kéne ezt a filmet, de mégsem megy! Egyszerűen nem tetszik, ez van! És mégis sikerült megfognia. Az alaptörténet szerintem csapnivaló, a szituációk gyakran értelmetlenül perverzek, a karakterek pedig laposak. Nyilván a főhős nem tartozik az utóbbi kategóriába, de a többiek mind.

Joe Cooperbe, ha nagyon akarom, bele tudom látni a romlott igazságszolgáltatást, azt az elkeserítő üzenetet, hogy némelyik zsaru rosszabb, mint a legkeményebb bűnöző. Továbbá megjelenik a félelem és a terror hatalma is. Az emberek még saját családtagjaikat is odavetik a halálnak, hogyha tulajdon életüket féltik. Igen, jelen vannak ilyen, és ehhez hasonló tartalmi rétegek a Gyilkos Joeban, de ugyanakkor mégsem éreztem ezt elég indoknak a film létezésére.

Ugyanakkor itt van a hangulat, ami megfogott, és ami miatt nem tudom utálni ezt a produkciót. A groteszk, elvont, néha érthetetlen körülményeket teremtő atmoszféra, főleg a fináléban, olyannyira hatásos és megrendítő a néző számára, hogy a vonzalom azonnal megszületik. A fölösleges erőszak, a vér, és a perverziók keringője egyfajta bűnös élvezetet vált ki a befogadóból.

És még mindig nem beszéltem a főhős lényegéről: Joe az összes fent említett mocskot magában foglalja, igazi pszichopata, az emberi személyiség minden kisarkított negatív jellemvonását magában hordozza. Valahogy elhisszük róla, hogyha akarná, akár még a világot is elpusztíthatná. A címszereplőt életre keltő McConaughey valósággal félelmetes, minden ízében a színész élete alakításának lehetünk tanúi a Gyilkos Joe nézése közben. Pusztító erő, elsöprő energia árad belőle, ezért még akár Oscar-jelölést is érdemelhetett volna. A főszereplőn kívül még Juno Temple játéka tetszett komolyabban, aki az ártatlan, de egyben romlott lány kettősségét hibátlanul adja vissza. Külön kezelendő jelenség Thomas Haden Churc, aki olyan látványosan szarik erre az egész filmre, hogy azt tanítani kéne. Az egyik legjobb annyira rossz, hogy már jó színészi játékot nyújtja, amihez valaha szerencsém volt. A gárda többi tagja azonban súlytalan. 

Meglepő, érthetetlenül nagy hatást gyakorló mű a Gyilkos Joe. A történet viszont rossz, és kész, McConaughey pedig hiába tepert, ez akkor sem több 6/10-nél. Ez a film tiszteletadás a vérnek, a terrornak, és a perverziónak, és sokszor nem érzünk semmiféle öniróniát benne. Ez pedig nem helyes.