Kérte: Bruse

„ Amikor az ember másokat lát szenvedni, akkor örvendezik. Mindez fordítva sokkal kellemetlenebb. ”

Egyházi és politikai személyek egy csapat fiatalt kínoznak a vidéki villában, mindezt mintegy átlagos előkelő kiruccanásként kezelve. Pier Paolo Pasolini nagy port kavart filmje, a tiltólisták császára, a Salo. Erről szól Sodoma 120 napja. Fiatal fiúk és lányok megalázásáról, szarevésről, tortúráról, buzulásról, fasizmusról. Mily tökéletes keverék, tartalmas filmélmény! A szociopata, perverz seggfejeknek biztosan...

A történet Észak-Olaszországban játszódik, a náci megszállás idején. Tombol a fasizmus, és Hitler néhány hű követője, akik nem mellesleg befolyásos politikai és egyházi személyek, összegyűjtenek egy csapat fiút és lányt, majd Saloba, egy vidéki villába szállítják őket, ahol aztán módszeres megaláztatásoknak teszik ki őket.

Négy fázisra tudom osztani a Salo nézése közben tanúsított magatartásomat, bár az utolsó kettő mondhatni felváltva jelentkezett:

Várakozás: A film első 20 percében, amikor még nem dőlt el, hogy ez egy ótvar nagy szar, és még bármi lehetett volna az alapötletből. Kíváncsian, és valamennyire feszülten figyeltem a cselekmény alakulását, ami megrázó, ámde tartalmas produkciót vetített előre.

Megbotránkozás: Ez volt az a szakasz, amikor rájöttem, hogy nemcsak hogy rossz filmet nézek, de ráadásul teljes mértékben önkényeset is. Kezdetben még akadnak magasan szántó gondolatok, értelmes, és valóban üzenettel rendelkező mondatok az emberek brutalitásban lelt öröméről, és arról, hogy milyen mértékű katasztrófát eredményezhet az, ha a hatalom rossz kezekbe kerül. De ez a mondanivaló néhány mondatnál tényleg nem jut tovább, helyette csupán teljes mértékben fölösleges, mögöttes üzenettől teljes mértékben mentes, perverz tartalmat nézhetünk. Állandóan jelen van a szexuális vágy, amit a kiruccanás szervezői mindenáron ki akarnak élni. Csak én gondolom úgy, hogy Pasolini homoszexualitásából adódik az, hogy a férfiak véletlenül sem lányokat erőszakolnak meg, hanem fiúkra, és egymás seggére másznak rá? Marha izgalmas forgatás lehetett...

Röhögés: A film fejezetekre van osztva. Ez a fázis a Szar körei ( aha ) című  szakasznál vett erőt rajtam. Nem lehet megállni fetrengve-röhögés nélkül azt, hogy 35-40 percen át arról beszél az egyik karakter, hogy az emberi ürülék a legfinomabb ínyencség a világon, amíg ezzel párhuzamosan a szereplők szarnak nevezett, csokiba mártott véres hurkát zabálnak két pofára.

Unalom: Amikor már túltettem magam azon, hogy ezt a két órát valószínűleg még a halálos ágyamon is megfogom bánni, és már megbotránkoztatni sem tudott a Salo, akkor elkezdtem unni magamat. Egyszerűen minősíthetetlen az, hogy létezik egy ilyen film, ami a közel kétórás játékidő alatt 99%-ban lófaszról sem szól! Nem csak a mondanivaló szintjén, de itt még épkézláb cselekmény sincsen. Aki a kétórás buzulást és szarzabálást meg teljesen üres vérengzést történetnek nevezi, az nézesse meg az agyát! Csontig lerágják a szereplők, még az utolsó húsz percben is, amikor már tökre elege van a nézőnek az egészből, hogy ők kiakarják elégíteni a vágyaikat, és szeretik a mocskos dolgokat, és meg kell büntetni azokat, akik szabályt sértettek, és hogy imádják a szart. IMÁDJÁK, BASZKI, A SZART!

Színészi játékról nem lehet beszélni, gyakorlatilag nincs, néhány valóban kreatív mondat után a szövegkönyv is kifullad, és lehet, hogy velem van a gond, de esküszöm, hogy a Salo második felében a szövegek 80%-ának nincsen az égvilágon semmi értelme, mintha csak találomra öklendeznék fel a szavakat a szereplők. A felvétel minősége egyszerűen pocsék! Fakó a kép, rossz a világítás, a készítők nem képesek kihasználni az árnyékolás adta lehetőségeket, és a förtelmes kamerabeállításokról már inkább ne is beszéljünk.

A fenti idézetnek megfelelően Pasolini - habár a premier évében kinyírták, de azért még előtte - nyilvánvalóan befészkelte magát a mozik hátsó sorába, és onnan szemlélte kiéhezett, perverz tekintettel, ahogy a gyanútlan, színvonalas holokausztfilmre éhező nézők arcáról lefagy a várakozással teli mosoly, és erőt vesz rajtuk a hányinger. Kinek kell ilyen film? Aki tartalommal is rendelkező, de brutális filmeket szeretne nézni, annak még mindig a Fűrész-szériát javasolnám, az erősebb gyomrúaknak pedig a Srpski filmet.

A Salo, avagy Sodoma 120 kibaszottul megbotránkoztató, röhejes, és unalmas napja minősíthetetlen hulladék, csodálom, hogy a kamerák hajlandóak voltak ezt a sok szart és szemetet felvenni. Megkockáztatom, sőt, kimondom, hogy ez a legrosszabb film, amit valaha láttam, és az égvilágon senkinek sem ajánlom! 1/10. Ehelyett még pornót is jobban megéri nézni...