Kérte: Rolika35

„  - Apu hol van?

    - Fut.

    - Mi elől? ”

Shit. Az első szó, ami elhangzik Thomas McCarthy 2011-es rendezésében, majd az amerikaiak hétköznapi nyomorát tökéletesen megragadó kifejezés kb. öt percenkét megismétlődik. Egészen addig tart ez, amíg pozitív irányú változás nem történik az unalmas kertvárosi napok életében.

Mike ( Paul Giamatti ) a sablonosabbnál is sablonosabb életet él. Átlagos amerikai kertvárosban egy átlagos családi házban egy tök átlagos család főjeként él. Egyetlen alkalmazottat foglalkoztató irodájában öregemberek gondjaival foglalkozó ügyvédként praktizál, mindeközben pedig a helyi középiskola birkózócsapatának vezetőedzője, mintegy eképpen hódolva gyerekkori szenvedélyének. A csapat azonban gyászos eredményeket produkál, ám a segítség megérkezik a különösen viselkedő, de remekül birkózó Kyle ( Alex Shaffer ) személyében.

Annyira hétköznapi ez a történet, hogy az már nemes egyszerűséggel zseniális. McCarthy azzal húzza a legváratlanabbat, hogy egyáltalán nem húz semmi váratlant. Helyette olyan átlagos eseménysort mesél el, ami akármikor bárkivel megtörténhet, bárhol a világon. Átlagemberek átlagproblémáiról szól ez a film, arról, hogy milyen örömöket és konfliktusokat nyújthat az egyszerű, kertvárosi élet. Mégis egyfolytában ott bujkál a felszín alatt a kimondatlan és megfoghatatlan szomorúság. A kisemberben megfogalmazódó vágy, miszerint több akar lenni, naggyá akar válni, ki akar törni... De mindig időben eszébe jut: Mégis kit akarok becsapni? Mikenak az álma válik valóra, amikor Kyle segítségével neves bajnokságok kapujába jut a csapat, és ebből erőt merít, hogy elsődleges állásában is megvívja az épp terítéken lévő csatát. A birkózós és a jogi száll összefügg, a forgatókönyv pompás módszerekkel fűzi össze a kettőt.

A karakterek nagyon jók. És hogy miért? Egyszerűen csak azért, mert akármelyikük lehetünk a jövőben, vagy éppenséggel akármelyikük lehettünk már a múltban. Emberközeli figurák, emberközeli célokkal és motivációkkal. A főhős Mike átveri a bíróságot, de megértjük, hiszen kell a pénz, Leo Poplar ( A rocky-szériából ismert Burt Young pazar alakításában ) akár a mi nagyapánk is lehetne, Kyle pedig a jó barátunk. Lehet, hogy te vagy Stemler, akit mindenki lenéz, aki gyenge, de egy váratlan barátság erőt ad neki. Vagy lehet, hogy te magad vagy Kyle, aki nem tudja megfogalmazni saját céljait, és ehelyett inkább mások életébe visz színt. Paul Giamatti ezúttal is bizonyítja tehetségét, ráadásul ilyen szerepben, főhősként még nem is igazán láthattuk. Egyik külön kedvencem Mikeék lánya, Abby ( Clare Foley ), aki hatéves agyával még nem érti meg, és pont ezért magasról, látványosan leszarja a felnőttek problémáit. Van benne valami irigylésre méltó. Jeffrey Tambort én már jó ideje kedvelem, ezúttal sajnos kevés teret kap. Ugyanakkor meg kell említeni a hangyányi mellékszállal is rendelkező Terryt ( Bobby Cannavale ), aki elképesztően szimpatikus. Kellően laza, de közben igazi jó barát, néha kicsit bosszantó, de szórakoztató.

A Győzzünk már! könnyed drámácska, ötletes sportszálvonulattal ( a birkózással én még nem nagyon találkoztam filmen ). Átlagos sorsok átlagos alakulását érdekesen bemutató cselekmény ez, amelynek eseményei után habár hőseink még nem válnak az optimizmus szimbólumaivá, de legalább már egészen jól érzik magukat. 7/10.