Kérte: jackas99
„ Jó helyen van ez a kocsi. Te vagy rossz helyen. ”
Hangzik el Bodrogi Gyula szájából az Üvegtigris talán legemlékezetesebb mondata, és kutya legyek, hogyha ez nem a tehetséges, ám ellehetetlenített magyar filmesek keserű helyzetének tényközlése. A klasszikusok között természetesen akadnak nagyra tartott hazai produkciók, de az új évezred magyar filmtermésének össz-színvonala elkeserítő. Amikor nagy ritkán akad egy-egy kiemelkedő tehetség, akinek a kellő támogatást és költségvetést is sikerül megszereznie filmjéhez, az adott személy akkor is inkább Hollywoodban folytatja pályafutását. Így volt ez Antal Nimróddal is, aki a számomra a magyar filmkészítés csúcsát képező Kontroll után a tengerentúlon alkot azóta is. Az itthon maradottak közül pedig manapság már nagyítóval is alig találni olyan nagyjátékfilm-rendezőt, aki képes maradandót alkotni ( míg például videoklipek terén azért elég szépen teljesítenek a hazai stúdiók, pl.: Pixel Film ). Néha azért érkezik egy-egy egészen vállalható próbálkozás. Az Üvegtigris is ilyen, és legnagyobb mázlija az, hogy őszintén bevallja, hogy Amerikát majmolja, nem is próbálja letagadni.
A valószínűleg Budapest peremén, amúgy a halál véreres faszán felállított, forgalmat alig vonzó büfékocsi, és Lali ( Rudolf Péter ), a betegesen suttyó üzemeltető története remélhetőleg senkinek sem ismeretlen. A büfé legfőbb közönségét Lali néhány agyilag zokni haverja képezi, illetve a szokásosnál gyakrabban benéző rábaszás.
De komolyan, annyit szopnak a főszereplők ebben a filmben, amennyinél többet nem is lehet kihozni egy vígjátékból. Igen, a szívatós szituációk száma valóban magas, ám ezek tényleges humortartalma már erősen megkérdőjelezhető. Búss Gábor Olivér forgatókönyve kétségtelenül rengeteg sírva röhögős alapot megteremtő hangulattal rendelkező jelenetet sorakoztat fel, mi több, ezeket a cselekményvezetés folyamán szépen össze is köti, így végül még a legjelentéktelenebbnek tűnő apróság is fontos szerephez jut. Nyilvánvaló, szerintem annyira nem is titkolt tény, hogy Kevin Smith stílusa ( és még a Dumb és Dumber is ) nem kis hatással volt az íróra. Rövidebb szituációk, amik egymás után állítva szolgálnak háttérül a főszálnak, pörgős párbeszédek vannak jelen, de sajnos sokkal enyhébb társadalomkritika, mint az amerikai kolléga esetében. Túlságosan elviszi az ökörködés irányába a történet lényegi részét az író. Ez utóbbi persze nem is lenne olyan vészes, ha Kapitány Iván bizonyos jelenetekhez egy kicsit fantáziadúsabban nyúlt volna. Félreértés ne essék, számos nagyon vicces képsor és szituáció akad az Üvegtigrisben, de van néhány jelenet, amelyeknek egyszerűen csak időhúzó hatásuk van. A legkiemelkedőbb ilyen a nászmenet, és a budiba bezárkózó vőlegény hosszú percekig nyúló dilemmája. Az Amerikára hajazásban ugyanakkor felfedezhető az utalás a hazai kultúra és média amerikaisodására. Minden tévéműsor és film tengerentúli stílusokat igyekszik lemásolni, de ezek egyszerűen nem a magyar kultúra részét képezik, így itthon nem működnek. Ez a gondolatmenet tetszett.
A magyar játékfilmek gyakran buknak el a vállalhatatlanul szar színészi alakításokon is, ám hál' Istennek az Üvegtigris esetében erről szó sincs. Rudolf Péter kétségtelenül a jelenlegi magyar felhozatal egyik legkiemelkedőbb tehetsége, és sikerül Lali parasztbunkó személyiségét a maga módján a lehető legszimpatikusabbá tenni. Csuja Imre, Reviczky Gábor, és Szarvas József tökéletesen asszisztálnak, de akit külön ki kell emelni, az Horváth Lajos Ottó Sanyi szerepében. Egyszerűen lehengerlő, komolyan mondom, a magyar vígjátéktörténet legviccesebb figuráját kelti életre a színész. A rövidebb vendégszereplések, úgy mint Dörner György vagy Bodrogi Gyula feltűnése, egytől egyig kiválóan működnek.
Kivételesen erős próbálkozás, de valamiért mégsem üt akkorát az Üvegtigirs, még a találó betétdalokkal és a retrospektív elbeszélésmóddal sem, amennyi szufla ténylegesen volt benne. Ez eléggé fájó, mindenesetre kétségtelen, hogy a mai magyar szeméttengerben üdítő mentőöv. Jó szívvel mégsem tudok neki 6,5/10-nél többet adni.
