Ahogy az első részről írt szösszenetemben megfogalmaztam, egyáltalán nem vagyok otthon a Star Trek világában, de J.J. Abrams 2009-es rebootszerű folytatása ( a féreglyukon átjutó öreg Spock tulajdonképpen összemossa az eredeti történetfolyamot az újjal ) elnyerte a tetszésemet. Kíváncsian vártam hát a második felvonást, és ezzel nem csak én voltam így. A pozitív kritikai visszhang és a rajongók feszült izgalma az év egyik legnagyobb kasszarobbantását vetítette előre. Nyilván lesz is szép nagy bevétel, nem is alaptalanul, hiszen ha valamit, akkor ezt a lenyűgöző science-fictiont érdemes moziban megnézni!

Az első rész eseményei után nem sokkal kapcsolódunk vissza a U.S.S. Enterprise legénységének életébe. Egy szabályszegésekkel tarkított küldetés után ugyan elveszik Kirktől ( Chris Pine ) a parancsnokságot, és Spockot ( Zachary Quinto ) is áthelyezik, de miután a rejtélyes Khan ( Benedict Cumberbatch ) végez a Csillagflotta vezetőségének nagy részével, hőseink visszakapják a hajót. Krikék azonnal Khan után erednek, aki azonban az ellenséges Klingon Birodalom peremére menekül. Kirk azonban nem riad meg még az esetlegesen kirobbanó háború veszélyétől sem, hiszen a Khan merényletében elhunytak között ott van mentora, Pike ( Bruce Greenwood ) is.

Ezúttal ugyan nincs tér-idő ugrás, de ettől függetlenül ismét remek forgatókönyvet hoztak össze az alkotók. A mai blockbuster-piacon egészen kiemelkedő minőséget produkált Damon Lindelof és Alex Kurtzman. Szépen kidolgozott, ismét nagyon precíz, és önmagát higgadtan kezelt történetet kapunk. Az új Star Trekben megkérdőjeleződik a jó és a rossz kiléte, és hogy hol is húzódik a határ közöttük. A szereplőkön határozatlanság lesz úrrá. Kiben szabad megbízni? Ki van velünk, és ki ellenünk? A karaktereknek sokkal nagyobb akadályt kell legyűrniük, mint amilyenek az első rész romulánjai voltak. Ezúttal saját korlátaik jelentik a legfőbb ellenséget...

...Meg persze Khan, akitől én nemes egyszerűséggel lehidaltam. Nem ismerem az eredetit ( ez van ), de ez a fickó, még ha csak a karaktert nézzük, egyszerűen zseniális. A forgatókönyv olyan rossz fiút teremt, akiről tényleg elhiszem, hogy az univerzum legbrutálisabb szemétládája. Ugyanakkor jól kidolgozott gondolkodásmód és motivációs rendszer jellemzi a figurát, ami még valóságosabbá teszi. Hosszú idő után itt egy gonosz, akitől tényleg lehet félni. Akiről elhiszed, hogy ha megjelenne a valóságban, összeszarnád magad a rettegéstől. Persze ezt nem tudta volna a forgatókönyv egyedül elérni. Kellett hozzá Benedict-kibaszottbetegállatmódonzseniális-Cumberbatch, aki ezzel a szereppel megalapozta az óriási színészklasszissá válás lehetőségét. Ahol kell, tökéletesen hozza a szigorúságot, máskor olyan hatásosan sír, amihez képest a legtöbb színész könnyezése csak olcsó utánzatnak tűnik, és mikor meg kell őrülnie... Hát akkor megőrül, de hogy mennyire, arra nincsenek szavak. Egyik pillanatról a másikra megy át kimért úriemberből elmebeteg, hatalommániás gyilkossá.

Kirk és Spock kapcsolata a filmnek az a pontja, amit a legkönnyebben el lehetett volna baltázni. Persze J.J. Abrams túl tökös ahhoz, hogy beleessen a nyáladzás hibájába. Helyette okos precizitással mélyíti a két főhős barátságát, hol viccesen, hol pedig komolyan, mígnem végül az egész folyamat egy hatalmas emocionális lökéshullámban teljesül ki, amit tényleg nagyon nehéz szemüregi nedvesedés nélkül kibírni. Ha már más nem hajlandó rá, hát akkor én kimondom: Ez a komisz Abrams-fiú a néző szívéhez érinthetően közel hozta ezt a két karaktert, aminek köszönhetően az az érzésünk a film közben és után: Jó, hogy ezek a fiúk itt vannak! Természetesen ehhez is szükség volt a színészekre, Chris Pinera és Zachary Quintora. Előbbi kölyökképe még zavart ugyan egy kicsit az első részben, de most már egyáltalán nem tudok ezzel foglalkozni, hiszen ez a srác ( nem mondanám meg, hogy túl van harmincon ) tényleg, de igazán tud színészkedni. Quinto tehetsége előttem már jó ideje nem kérdés, de az a lenyűgözően magával ragadó munka, amit ebben a filmben láthatunk tőle, valóban megérdemel egy jó izmos áment. A mellékszereplők csapata ismét jól helyt áll, bár Simon Pegg engem kicsit idegesített, de ez akár a szinkronhang miatt is lehetett.

Külön paragrafust szentelnék a nyitójelenetnek, ami számomra az egész produkció egyik legemlékezetesebb képsora. Kirk és legénysége egy bennszülöttek szintjén éldegélő törzs bolygóját igyekszik megmenteni az óriásvulkán kitörésétől. Azon túl, hogy vizuálisan minden értelemben lehengerlő ez a jelenet, fontos szerepet kap benne az ateizmus, és a bálványimádás kérdése is. Fontos ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy az eredeti történet atyja, Gene Roddenberry mélyen vallásellenes volt, és ez fontos szerepet játszott a Star Trek világának életre hívásában is.

A Sötétségben - Star Trek látványvilága elképesztően jó. Grandiózus akciójelenetek, gyönyörű fényképezés, izgalmas harci-koreográfiák, és részletesen kidolgozott maszkok jellemzik a filmet. Ezek összhatása pedig végig a székbe tapasztja a nézőt. Továbbá megemlíteném, hogy most kifejezetten élveztem a 3D-s trükköket is, ezúttal emeltek az élményen.

Erőteljes teljesítmény lett az új Star Trek is. Abramsnek minden esélye megvan rá, hogy egy hasonlóan jó harmadik résszel megteremtse az "új évezred Star Wars-trilógiáját". 9/10.