Való igaz, hogy kicsit leül a hetedik rész, és sajnos nagyon érződik, ahogy az alkotók próbálják kihúzni a játékidőt. Igyekeznek spórolni a nagy finálé előtt, hogy biztosan ki tudják tölteni a tíz részt. Kétségbeesni azért nem kell, ugyanis, amikor fontos jelenethez érkezünk, az események ismét piszkosul bepörögnek.

Számomra egyre szimpatikusabbá kezd válni Havas Jon és Ygritte szála, különösen azért, mert azon túl, hogy a két karakter nagyon jól passzol egymáshoz, Kit Harington és Rose Leslie is remekül működnek együtt. Az epizód egyik legjobb jelenetében érdekes figyelni, ahogy a Falon túl nevelkedett lány királyi kastélynak gondol egy egyszerű szélmalmot.

Robbra is kitérünk, bár tényleg csak egy-két rövidebb képsor erejéig, ahogy azt is megfigyelhetjük, ahogy Sansa, Margaery segítségével, igyekszik megbirkózni a ténnyel, miszerint Tyrionhoz kell feleségül mennie. Ennek az Ördögfióka sem örül túlzottan, így Királyvár fontos karakterein továbbra is a bizonytalanság uralkodik. Kivéve persze a jó öreg Tywin Lannistert, aki mondhatni a lehető legelegánsabb módon oltja szarrá beképzelt kis unokáját. Utóbbi rendkívül hatásos jelenet.

Személy szerint meglepődtem Osha monológján, aki keserű történetével próbálja Brant meggyőzni a tervezett útvonal-módosítás hiábavalóságáról. Váratlanul hatásos ez a pár perc, nekem tetszett, hogy az egykori vad nő figuráját és motivációját egy kicsit jobban megismerhetjük. Lady Olennát és Cerseit ellenben mellékelik az alkotók, ez azért nem volt bölcs dolog.

A különböző szálak apróbb előremozdításával igyekeznek időt húzni az alkotók, így láthatjuk Arya sorsának baljós fordulatát, és azt, ahogy Gendry rájön származása titkára. Ez a túlzott elaprózó módszer kissé unalmassá teszi az epizódot.

Természetesen így is jut idő az ütősebb jelenetekre. Visszatér Daenerys, és gondolom, nem meglepő, hogy a hetedik rész legerősebb képsora hozzá fűződik. Megint csak ebben az egy jelenetben találkozhatunk Emilia Clarke-kal, ám a yunkai-i küldöttel való tárgyalás a képernyőről lefolyó feszültség-mennyiséget eredményez, ráadásul a nagyobb méreteket öltött sárkányokat is megcsodálhatjuk. Brutálisak! Minden tisztelet az animátoroknak.

Jaime karakterfejlődése is fontos vízválasztóhoz érkezik, illetve a Brienne-nel való kapcsolata is előrébb lép egy fokozatot az izgalmas epizódfináléban. Megemlíteném még a Rains of Castamere instrumentális változatát a stáblista alatt. Nagyon szép.

8/10.