A múltkori, közel kiváló epizód után eléggé magas elvárásokkal ültem neki az új Hannibalnak. A nyitójelenet különösen erősre is sikeredett. Visszaugrunk a múltba, és láthatjuk, ahogy Hobbs, azaz a minnesotai Gébics a lányával, Abigaillel vadászik, és gyakorlatilag pszichopata jellemének alapkövét is kimondja, ami az egész harmadik rész meghatározó gondolatává válik: Az elejtett tetem minden apró porcikáját hasznosítani kell, különben az egész csak gyilkosság lenne.

Lehet, hogy Mikkelsennek megtetszett a szarvasmotívum A vadászat forgatásán, ezért gondolt egyet, és beajánlotta Bryan Fullernek, ugyanis a haldokló ártatlanság metaforájaként ezúttal is megjelenik az állat, a nyitóképsoron kívül egy ismét ötletes rémálomjelenetben is.

A történet ezen fejezetének mozgatórugóját Abigail kómából való ébredése adja. Willék próbálják kideríteni, hogy a lánynak volt-e köze apja műveihez, illetve azt is, hogy ki lehet a rejtélyes másoló. Persze, mi tudjuk, hogy Lecter az, és őszintén kíváncsi vagyok, hogy vajon az egész sorozat ennek a huzavonának a vonalán fog e haladni. Abigail amúgy ritka irritáló, karakterét nem tudjuk hova tenni, egyszerűen semmit sem hiszünk el a szörnyen amatőr Kacey Rohlnak. Az epizód cselekményvezetése ráadásul borzasztóan unalmas, az egész jóformán nem áll másból, mint pszichológiai szakkifejezések mögé bújtatott, ötlettelen dialógusokból. Ja, és valaki azt is elmondhatná az alkotóknak, hogy a feszültségfokozás nem egyenlő a hajókürthöz hasonlóan búgó, vagy éppen fülsiketítően sípoló, egyszóval szar és monoton zenével. Mintha a zongorista ráájult volna az egyik billentyűre...

Az mondjuk jó pont, hogy Hannibal végre közeledik a címszereplő státuszhoz, gyakorlatilag minden percben képernyőn van. Mikkelsen persze zseniális, de csak miatta a nézők nem fognak sokáig kitartani a sorozat mellett. Ugyanis a mellékszereplőkbe olyannyira nem fektetnek energiát az írók, hogy az már felháborító. A pszichiáternő, Dr. Bloom, aki megjelenik Will házánál az epizód elején, nekem először be sem ugrott, arra sem emlékeztem, hogy szerepelt az előző részekben. Laurence Fishburne figurája hasonlóan sikkad el, fájó, hogy az alkotók egy ennyire jó színésszel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Hugh Dancy még mindig jó... és akkor mi van? Hannibalra vagyunk kíváncsiak, és egy igazán jó sztorira, aminek jó kiindulópontja lehetett volna az előző rész.

Hozzá kell azért tenni, hogy a finálé ütősre sikeredett, az egész epizód összességében pedig leginkább a Pilotra emlékeztet. 7/10.