Igazán élvezetes változatosság jellemzi az új Trónok harcát. Egyik pillanatban kellemes komédia a következőben erőteljes dráma, aztán pedig csak úgy pattog a feszültség a képernyőn, épp hogy csak darabjaira nem robbantja azt.

Az epizód címe The Walk of Punishment, azaz a megtorlás vagy a büntetés sétánya. Első ránézésre talán csodálkozhatunk, hogy miért pont ez a motívum lett a címadó, amikor csak egy percre találkozunk az Astaporban keresztre feszített törvényszegőkkel, de ha belegondolunk, a büntetés és a bűnhődés érzése szinte minden szálban megjelenik. Daenerys esetében konkrétan, de Catelyn Stark is isteni csapásként éli meg édesapja elvesztését. Eközben Havas John is olyan küldetést kap a Falon Túli Királytól, ami alapos dilemma elé állítja. Stannis is büntetésként éli meg, hogy Melissandre elhagyja, még akkor is, ha a nő azt mondja, az ő érdekében teszi. És ott van még Jaime és Brienne, akiket az előző rész végén foglyul ejtettek. Az egész epizódban azt sugallja az ő száluk atmoszférája, hogy a végzetükbe hurcolják őket. Ez az erőteljes párhuzam a szálak között mindenképpen a harmadik rész nagy érdeme. Ugyanakkor továbbra is zavaró, hogy több szál kimarad, illetve hogy néhánnyal csak pár perc erejéig találkozhatunk. Nagyon nagy már ez a történet az 50 perces epizódok teherbírásához képest.

Dannytől megint csak tátva maradt a szám. A sorozat legerőteljesebb karakterfejlődését láthatjuk a Targaryen lány személyében végbemenni. Az első évad gyámoltalan, félős kislánya már olyan szinten halvány emlék, hogy szinte azt hisszük, nem ugyanazt a figurát látjuk. Emilia Clarke pedig erőteljesen közeledik ahhoz a szinthez, hogy a gárda legjobbja legyen, nem mintha eddig sokkal maradt volna el Peter Dinklagetől. És ha már itt tartunk, Tyrion ezúttal igencsak vicces jelenteket kapott. A kezdő megbeszéléses képsor bevezetése a székhúzogatással engem erőteljes mosolygásra késztetett. Persze, aztán a teremben kritikus mennyiségben fellelhető kiváló karakterek előidézik a várt feszültséget is. Később pedig az Ördögfióka apródja, Pod jutalmából adódik vicces szituáció.

Van még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A zárójelenet. Az a körülbelül ötperces képsor, amelyben a feszültség magasabb, mint eddig az évadban bármikor, az epizód befejezésén pedig szinte fizikálisan érezhető, hogy alapjaiban rengeti meg a cselekmény további folytatódásáról alkotott teóriákat. A szűz és a medve táncát feldolgozó dalbetét pedig illik a végére, egyszerre mélyítve, és oldva a kőkemény atmoszférát. 8,5/10.