Bújócska ( 2005 )

Mi kell egy jó thrillerhez? A recept elméletben nem túl bonyolult: Szükség van a cselekmény szempontjából egy kellően megrázó kiindulópontra, érdekes történetvezetésre, minél erőteljesebb és meglepőbb csattanóra, valamint bődületes, de legalább valamekkora mennyiségű feszültségre. A bújócskából sajnos pont legutóbbi, talán a legfontosabb alapanyag hiányzik, leszámítva a kb. tízperces finálét, amiben tényleg elszabadul a sötét érzelmek egész tárháza. Ha az egész produkció olyan hangulatú lenne, mint a végső hajrá, akkor az egyik kedvenc thrilleremmé avanzsálhatott volna. Így egyszerűen csak egy kreatív, ám nem túl maradandó, átlagos kikapcsolódás. A főszereplő Robert De Niro neve mindenesetre rögtön felkelti a nézősereg figyelmét, hiszen a Scorsese-nél edződött Bobnál jobb ajánlólevél aligha kéne egy filmhez. Ő játssza a történet főhőseként szolgáló megözvegyült pszichológust, aki kislányával ( Dakota Fanning ) vidékre költöznek. Kezdetben a gyász mellett semmi különös nem történik, ám a kis csaj egy-két nap után közli, hogy új barátra tett szert, akinek neve Charlie, és nincs túlságosan oda az apai szerepben helytállni próbáló főhősért. Ha valami nagyon a helyén van, az a csattanó. Nem valami eredeti, illetve bizonyos szempontból talán mégis, ám sikerül annyira elterelniük a figyelmünket az alkotóknak, hogy nem is gondolunk a kézenfekvő fordulatra, ami végül óriásit üt. Maga a cselekményvezetés azonban sajnos eléggé ingerszegény atmoszférával rendelkezik, ez rányomja a bélyegét az összképre. De Niro és Fanning azonban kiválóan működnek együtt a filmben, öröm nézni a játékukat. Alapvetően jó kis filmről van szó, ám abból a fenerágta feszültségből kellett volna még.

Magasfeszültség ( 2003 )

Na de mégis hol?!! Kérdezem a címre utalva, miután megtekintettem Alexandre Aja francia színekben versenyző művét. És már megint az a rohadt csattanó! A végső fordulat, amire az egész produkció épül, és amit mégis kitaláltam már a játékidő felénél, ha nem előbb. Aki látott már néhány hasonlóképpen gondolkodó thrillert vagy horrort, ugyanúgy fog járni, mint én, de aki nem, az is. Igen, az általam látott, ilyen csattanóval operáló mozgóképek többnyire 2003 után készültek, de mégis van olyan, ami képes úgy alakítani a cselekményt, hogy egészen más megoldásra számítsunk végül. Ám a Magasfeszültség annyira körülírja, hogy már épphogy csak ki nem mondja a lényeget, így a játékidő végén nincs meg a kellő meglepetésérzet, ami nagyon kéne egy ilyen filmbe. Logikátlanságokban is bővelkedik a produkció, például:

( SPOILER ):

Ha Marie a gyilkos, akkor mégis mi az a jelenet, amiben a rejtélyes sofőr lefejezi a prostit, vagy ha már itt tartunk, honnan szervál a főhősnő furgont? A skizofréniája előteremti?! Hagyjuk már!! ( Ha esetleg én voltam a hülye, nyugodtan le lehet írni kommentben, hogy mit nem vettem észre, ami esetleg meg magyarázza a fentieket. )

( SPOILER VÉGE )

A cím elbizakodóan feszültségről árulkodik, ám amit végül kapunk, az egy rendkívül ingerszegény, és elképesztő módon B-kategóriás horror. A feszültséget Aja tulajdonképpen brutális vérengzéssel próbálja megteremteni, ami kivitelezésre tényleg baromi ütős és látványos, szociopaták valóságos édenkertje, ám ettől még nem leszünk feszültek, maximum összehányjuk magunkat. A színészgárda, élen a tényleg zseniális Cécile De France-szel azért valamelyest ellensúlyozza a negatívumokat.

A falu ( 2004 )

Eme film esetében azonban már tényleg nagyítóval kell értékelhető elemek után kutatni. Például a szörnyjelmezek jól néznek ki... Remélem ebből a mondatból kiérezhető volt az elkeseredett próbálkozás részemről, ám ennél több pozitívumot nehezen találni A faluban. Ja, de mondjuk a környezet szép... Kár, hogy a fényképezés egy rakás szar. Olyan, mintha egy nagyon alacsony költségvetésű dokumentumfilmet néznénk, amit egy csapat tehetségtelen, az egyetemi éveket füvezéssel és piálással elvesztegető operatőr készített. M. Night Shyamalan kezéből pedig teljesen kicsúszik az irányítás, egyáltalán nem tudja összefogni az amúgy is eléggé gáz cselekményt. Nehéz elhinni, hogy ugyanez az ember rendezte a Hatodik érzéket és A sebezhetetlent. A színészgárda tagjaival nem lenne komolyabb gond ( Adrien Brody például zseniális ), de egyszerűen nem kapnak megfelelő teret a kibontakozásra. A lezárás pedig olyan hirtelen jön, hogy ha nem bukkanna fel hamarosan a stáblista, azt hihetnénk, hogy a mi példányunkkal van valami baj.

Bújócska: 7/10

Magasfeszültség: 5/10

A falu: 4/10