A következőkben essék szó egy igazán érdekes filmalkotásról, ami tényleg nem az, mint aminek elsőre, sőt, nem is az, aminek másodszorra látszik. A Vanília égbolt azért nyerte el a tetszésemet, mert a 130 perces játékidő alatt három, de ha nagyon szigorúan vesszük, négy különböző műfajon viszi át a cselekményt. Elsőként egy könnyedebb, romantikus vígjáték hangulatát idézik a látottak, majd az alkotók hozzákevernek az összképhez egy hangyányi krimit, amit továbbgondolva kialakul egy igencsak rejtélyes thriller. A fináléban pedig bekapcsolódik egy olyan zsáner, amire tényleg egyáltalán nem gondoltunk volna, és ami, mint ahogy kiderül, végig mozgatta a szálakat a háttérből. Alejandro Amenábar filmjének feldolgozása Cameron Crowe kezei közül ez az igazán izgalmas mozgókép, ami egyáltalán nem kapott megfelelő mértékű elismerést magas színvonaláért.

David ( Tom Cruise ) megörökli az apja által alapított, és a csúcsra juttatott gigakiadót, ám nem különösebben hangolódik rá a cég vezetésére, inkább csak élvezi a pozícióval járó vagyont. Persze, azért tartja magát, hiszen véleménye szerint az igazgatótanács, "a hét törpe" ki akarja őt túrni a vezetőségből, hogy megszerezzék hatalmas részesedését. Születésnapi partiján David megismerkedik a fiatal és gyönyörű Sofiával ( Penélope Cruz ), akivel hamar egymásra találnak. Ám a férfi egyik barátja, kvázi szeretője, Julie ( Cameron Diaz ) féltékenységből lehajt egy hídról kocsijával, miközben David ott ül az anyósülésen. A férfi arca hihetetlenül összeroncsolódik. Viszont ez még közel sem minden, ugyanis David mindezt egy börtön kihallgatóhelyiségében meséli el egy pszichológusnak ( Kurt Russel ), ugyanis letartóztatásban van, a vád pedig gyilkosság. És még ez se minden...

A legnagyobb pozitívum kétségtelenül a forgatókönyv, ami pazarul tölti be a néző mellé kirendelt idegenvezető szerepét, és maximális profizmussal kalauzol bennünket végig a cselekményen, egyik műfaji körítés, díszlet világából a másikba, míg végül kilyukadunk a végső igazságnál, amire ugyan túl korán tesz a szkript egy nagyon elhamarkodott utalást, de összességében igencsak nagyot üt. A különböző stílusokat teremtő töltések bemutatása is ügyes, Cameron Crowe higgadt profizmussal adagolja az eseményeket, nem siet el semmit. Így lesz nagyon is meglepő, amikor a limonádé hatású jeleneteket egyszer csak felváltják a kihallgatóhelyiségben őrjöngő, hátborzongató gumimaszkot viselő Davidet bemutató képek. Apró utalásokkal, elszólásokkal igyekeznek terelgetni minket az alkotók a helyes irányba, és a fent említett eseten kívül egyszer sem esnek túlzásba. Végül kialakul egy sötét hangulatú, érdekfeszítő thriller, amelyből azonban olyan finálé bontakozik ki, amire senki nem számított, talán csak azok, akik látták az eredeti filmet ( én nem láttam még, szóval nem tudom, hogy ugyanoda lyukad-e ki a történet ).

Érdekesség, hogy Penélope Cruz az eredeti, Nyisd ki a szemed című Amenábar-filmben is szerepel. Hogy ott milyen, azt nem tudom, de a Vanília égboltban kiválóan játszik, egyszerre teszi a karaktert kedvessé, szimpatikussá, és egy kicsit rejtélyessé is. Tom Cruise túl nagy kedvencem sose volt, de meg kell hagyni, hogy ezúttal rendkívül kitesz magáért a színész, egyenesen profi előadásmódot produkál. Cameron Diaz persze szép, mint mindig... Kurt Russel eléggé csak alaplángon égő mellékszereplő, de ahol tud, ott azért kamatoztatja színészi tehetségét.

A fényképezés is dicséretet érdemel, különösen azért, mert a film a csattanóhoz vezető alapvető, központi jelenségét, szimbólumát ez teremti meg. Meg kell még említeni a remek betétdalválasztásokat, és a maszkmesteri munkát is, ugyanis Tom Cruise elcsúfítása hátborzongatóra sikeredett. 

A film első jelenete a rémálmában a kihalt nagyvárosban, kétségbeesetten rohanó David, és ez egyben a film legkiemelkedőbb képsora, hiszen gyakorlatilag elárulja nekünk a végső megoldást, de ezt olyan előadásmódban teszi, hogy sokkal bonyolultabb dolgokra gondolunk, mint ami végül kisül a történetből. Átveri a nézőt, nem csak ez a jelenet, de az egész film is. És ezért nagyon, de nagyon hálásak lehetünk neki! 8/10.