Ezer éve ígérem már ezt az írást, és most végre elkészült! Témája az elmúlt évtized egyik legnépszerűbb, ugyanakkor igencsak megosztó sorozata, a Smallville. Való igaz, hogy a széria nem kevesebb, mint tizenegy esztendőt, tíz, több, mint húszepizódos évadot töltött el a tévéképernyőkön. Népes, vagy mondhatjuk, óriási rajongótábort szerzett magának, ugyanakkor egy kisebb csoportba összegyűltek a magukat törzsgyökeres képregényrajongónak valló - nevezzük nevén a dolgokat - sznob idióták, akik másra se figyeltek, csak arra, hogy a lehető legtöbb képregényekhez képest elkövetett, vélt hibát számon kérjék a sorozat készítőin. Én, mint szintén képregényrajongó, száz százalékig tudtam élvezni mind a tíz évadot, sőt, kifejezetten érdekesnek találtam a számtalan újító megoldást és karakterábrázolást. Persze, el kell ismerni, hogy ez a széria sem mentes a hibáktól, bár tíz évadon át eléggé lehetetlen kizárólag tökéletes minőséget produkálni. Végül is, nem lehet minden sorozatból 24, ugyebár...

Maratoni eredettörténet

„ Hidd el, Clark, a mi barátságunk legendás lesz. ”

                                                    - Lex Luthor

Merész vállalkozás volt annak idején a CW tévécsatornától, hogy egy rendkívül hosszú tévésorozat keretein belül, rendhagyó módon, és részletesen bemutassák Superman eredettörténetét. Elképzelhető, hogy kezdetben nem is tervezték a dolgokat ennyire radikális messzeségekbe nyújtani, de hát a nézettség nagy úr. Persze, ez nem szidalmazás akar lenni, hiszen a Smallville mind a tíz évad alatt megőrzi magas színvonalát, sőt, mondhatjuk, hogy évadról évadra egyre izgalmasabb lesz. Az élmény teljes átéléséhez nem árt ismerni Supermant, legalább alapjaiban, hiszen így a karakter életéből felbukkanó elemeket megismervén már kezdhetünk is izgulni, hogy vajon hogyan is kerülnek végleges, ismert pozíciójukba a sorozat végére. Ez külön érdekes például Lois Lane esetében, aki Clark Kent nagy szerelme lesz a későbbiekben, ám negyedik évadbeli feltűnése után gyakorlatilag az utolsó szezonig csupán jó haverja, még csak nem is igazán barátja a főhősnek. Ugyanígy érdekes, ás bátor húzás Lex Luthor megölése a hatodik évad tájékán. Megkérdezzük, hogy akkor most hogy is lesz ő Superman legnagyobb ellensége. Hiszen meghalt! Persze, az alkotók ügyes fordulattal terelik vissza a történet elemeit a megfelelő mederbe a széria végére, így pedig egy igazán magával ragadó teljes képet kapunk végül. A karakterek, és sztorielemek fokozatos adagolása megakadályozza, hogy a széria túlságosan tömörré váljon. Ahogy már írtam, Lois Lane csupán a negyedik évadban lép a képbe, illetve a jól ismert jégbarlangot is csak ekörül ismerjük meg. A későbbi Supermanre gyakran láthatunk utalásokat, számomra a legemlékezetesebb egyértelműen a filmforgatós epizód végén a Kent-farm kerítésén lobogó vörös köpeny.

Az emberi kapcsolatok

Hosszú-hosszú menetelése során a Smallville magáévá tett egyfajta szappanoperás vonulatot is, ugyanis az emberi, szerelmi kapcsolatok időnként túlzott bemutatása is helyet kap a szériában. Clark kezdetben még gimnazista a sorozatban, az első négy évad ebben az időszakban játszódik, és itt legjobb barátja Pete Ross. Clark nevelőszülein kívül egyedül Pete lesz az, aki ezekben az első évadokban tudomást szerez barátja szuper képességeiről. Clark első nagy szerelme, Lana Lang az egész széria alatt fontos szerepet játszik a főhős konfliktusainak kialakulásában. Évadokon át kerülgetik egymást, és Lana figurájánál érdemes egy különös kettősséget kiemelni: Lana az első kb. három évad egyértelműen legszimpatikusabb figurája, szépen felépített, dús érzelmi világgal megáldott lány, akit azért tudunk ennyire csodálni, mert tudjuk, hogy ilyen csajjal nem találkozhatunk a valóságban. Viszont úgy az ötödik évadra az egész a visszájára fordul és Lanából a sorozat legirritálóbb figurája lesz, nagy fekete pont az alkotóknak. Érdekes, hogy a Smallville írói nem csupán a Superman-képregényekből merítettek főszereplőket, de teljesen új karaktereket is létrehoztak, így Chloe Sullivant és Lionel Luthort. Előbbi Clark örök barátja mind a tíz évad alatt, aki azért is nagy aduász, mert nem kötik egy, már létező figura jellemvonásai és lépései, így az alkotók úgy játszadozhattak vele, ahogy a kedvük tartotta. Lionel, Lex apja, pedig egy valódi zsenialitás, a történet legprofibban összetákolt figurája.

A jó, a rossz, és Lionel

A Földre érkező Kal-Elt Jonathan és Martha Kent fogadják be, sokáig csak ők tudnak Clark szuper erejéről. Remekül összerakott figurákról van szó, akik a nagybetűs jót képviselik. Clark életében kezdettől fogva jelen van Lex Luthor is, ám hosszú ideig ők legjobb barátok, Lex pedig nagyon igyekszik, hogy jó ember váljon belőle, ne legyen olyan, mint az apja. Ám idővel Clark utáni nyomozása mindent tönkretesz és végül is ez vezet el a jól ismert, őrült Lexig. A pozitív oldal mellékszereplőiként számos más szuperhőssel találkozhatunk, köztük a széria egyik fontos karakterévé válik Oliver Queen, azaz a Zöld Íjász, nyilván ez vezette a CW-t arra, hogy ő legyen a következő karakter, aki saját szériát kap, bár a figura vonala itt teljesen más, mint a jelenleg futó sikersorozatban. Rajta kívül néhány epizód erejéig találkozhatunk Flashsel, Kiborggal, Aquamannel, Fekete Kanárival, a Marsbéli Vadásszal, és az Igazságligával is. A maratoni eredettörténet velejárója, hogy Clark még szuperhőssé válása előtt találkozik legnagyobb ellenségeivel. Feltűnik Metallo, Toyman, Bizarro, Darkseid, fontos karakter évadokon át Brainiac, sőt, még a képregényekben Superman halálát okozó Végítélet is kap egy évadot, szám szerint a nyolcadikat. Utóbbinál fájó, hogy a karaktert kissé elvitték a hülyeség irányába, túlságosan összekavarták a dolgokat, a szezon végén pedig összecsapva zárták le a figura történetét. A jó és a rossz karakterek között Lionel Luthor képezi az arany középutat, aki pazarul megírt, kettősséget sugárzó figura. Néha igazi égetnivaló rossz fiú, máskor Clark legnagyobb pártfogója.

Ötletek tárháza

Tíz évadot, több, mint 200 epizódot tartalmasan kitölteni nehéz feladat, ám a Smallville írói mindig előrukkoltak valami újjal. A leggyakrabban Lex és Lionel Luthor kísérletei okoztak fejtörést a főhősnek, de Clarknak idővel Zod tábornokkal, egy párhuzamos világgal, és egy alternatív jövővel is meggyűlik a baja, és persze Végítélet is megjelenik a sorozat vége felé. Az epizódokat élvezetesebbé teszi a mérsékelten alkalmazott, de rendkívül szórakoztató poénvilág is.

Tom és a többiek

A Smallville kapcsán az egyik legfőbb vitatéma a főszereplő Tom Welling. Soha nem fogom megérteni, hogy a fintorgóknak egészen pontosan mi is a bajuk a sráccal, hiszen tíz évadon át, végig hitelesen hozza a figurát. A kellő színészi tehetsége abszolút megvan, szimpatikus, tipikus jófiú-jelenség, és őszintén szólva, a csajok is inkább egy ilyet bálványozzanak, mint a Tyler Lautner-féléket. A sorozatban legtöbbet jelenlévők közül Allison Mack a második, ő alakítja Chloet, és nem véletlen, hogy ilyen sok teret kapott. Tény, hogy ez inkább a karakternek köszönhető, bár a színésznő is maximálisan kitesz magáért. Kristin Kreuk Lana szerepében, ahogy már említettem, eleinte a legszimpatikusabb, ráadásul nehézbombázó, ez nem is kérdés. Idővel a színésznő játéka unottá válik, de a szép dolgokra kell emlékezni, ugyebár. Michael Rosenbaum, mint Lex Luthor, végig nagyon, de nagyon karakteresen hozza a figurát, egy szavunk sem lehet rá. Hatalmas elismerés jár John Glovernek is, aki a csak a Smallvillera megírt Lionel Luthor szerepében valósággal brillírozik. Lois Lane szerepében Erica Durancet láthatjuk. Meg kell említeni, hogy a gárdából talán ő rendelkezik a legkevesebb színészi tehetséggel, ám ellenben nagyon szimpatikus, szép jelenség, szóval komolyabb gond nincs az ő esetében sem. Személy szerint nem akarom kihagyni Jensen Ackles egyévados Smallville-pályafutását. Tény, hogy a karakternek köze sincs a Supernatural kiválóan megírt Deanjéhez, de a színész legalább megmutathatta, hogy mást is tud játszani, ha kell.

Most komolyan, Maszat?!!

Tény, hogy a Smallville nem hibátlan, a legszembetűnőbb dolgok a már fentebb is említett Végítélet, akinek a figuráját és történetét nagyon összecsapták a készítők, illetve a Clark és Lois között kialakuló szerelem bemutatása. A két karakter gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra vált kapcsolati státuszt, és ez annyira hirtelen történik, hogy a néző néhány epizód erejéig azt sem tudja, hol van a feje. Kissé idegesítő még a Maszat megnevezés is, ami az újságíróknak köszönhetően ragad Clarkra, amikor elkezdi Metropolisban menteni az embereket, és a Jimmy Olsen által készített fotón csupán elmosódott pacaként látható. Azért az a név, hogy Maszat, kissé megalázó a Föld későbbi legnagyobb szuperhősének.

Superman, save meeeee!

A vizuális effektek rendkívül jók tévésorozathoz képest, csupán ritkán lóg ki a lóláb, de ezt azért eltudjuk nézni. A széria fontos eleme a minden epizód elején jelentkező főcím, amit egyre gyakrabban hanyagolnak el a sorozatoknál, pedig a műfaj kötelező velejárójának kéne lennie. A Smallville főcím-összeállítása viszont szinte évadról évadra megújul. A zene azonban sohasem változik, mindig a Remy Zero remek és magával ragadó Save Me! című nótáját hallgathatjuk.

Clark tíz évadnyi menetelés után végül magára ölti a jól megérdemelt Superman-jelmezt, és miután kiállja utolsó, legnagyobb próbatételét is, az alkotók tökéletes lezárással fejezik be a maratoni eredettörténetet. 8/10.