Nyilván nem vagyok egyedül azzal az állásponttal, hogy a filmek szövegkönyveit tekintve talán kedvenc elemeim a lenyűgöző monológok, melyekből rengeteget hallhattunk már különböző remek alkotásokban. Tény és való, hogy a filmtörténelem művei dúskálnak az idézhető beszédekben, ennek ellenére sikerült összeszednem és rangsorolnom azt a tízet, amik mind közül a legjobbak.

10. Salvatore Corsitto - A keresztapa ( 1972 )

Milyen érdekes, hogy Salvatore Corsittonak gyakorlatilag az égvilágon nincs egyéb említésre méltó szerepe, mégis ezzel a néhány perccel minden filmrajongó agyába belevéste magát. A keresztapa legeslegelső jelenetéről van szó, egy szívszorító monológról, melyben a kétségbeesett olasz üzletember Don Corleonetól kér igazságot a lányát ért sérelmekért. A monológ a videóban 2:15 - ig tart, utána már Brando beszél, de csak a beszédet nem találtam meg külön videóban.

9. Al Pacino - Az ördög ügyvédje ( 1997 )

Az ördög ügyvédje az a film, amiben maga a Sátán, saját szimbolikus szavaival mondja ki a semmirekellő ember lényegét. Habár Istent szidja, a lényeg mégis az, hogy ha bármit elkövetünk, bármi rosszat teszünk, mindig elbújunk az isten-kép mögé, hogy így eltitkoljuk bűnösségünket még önmagunk elől is. Al Pacino előadása pedig fantasztikus, nagy beszélőkéje van az biztos, nem is egyszer örvendeztetett már meg minket hosszú, és tartalmas beszédekkel. Ez az egyik.

8. Rutger Hauer - Szárnyas fejvadász ( 1982 )

Igen, a blog régebbi olvasói nyilván jól tudják, hogy egyáltalán nem vagyok oda a Szárnyas fejvadászért, viszont sosem vitattam érdemeit, melyek egyike a lenyűgöző díszletvilág mellett Rutger Hauer filmtörténeti mérföldkőnek számító monológja. Az ember kicsinysége, önteltsége, az univerzumot uralni akaró, de önmagát rendben tartani is képtelen kettős magatartása a téma, aláfestve a gyönyörű zenével, körös-körül a szakadó esővel.

7. Burgess Meredith - Rocky V. ( 1990 )

Nincs néző, akinek ne mozdulna meg egész lénye a jó öreg Mickeyt hallgatva. A Rocky-széria talán legerőteljesebb mellékalakjáról van szó, aki itt, ebben a flashbackben tetőzik be, ezzel a lenyűgöző monológgal.

6. Robert De Niro - Taxisofőr ( 1976 )

Nem léteznek erőteljesebb sorok egy ilyen elvont, de ugyanakkor nagyon is reális film beindításához. Az átlagos, békében élni akaró kisember szemléli a világot, szörnyülködik, és közben várja, hogy végre megjöjjön az a bizonyos igazi nagy eső.

5. Christian Bale - Amerikai pszichó ( 2000 )

Christian Bale egyik első igazán fontos alakítása. Ekkor még sehol sem volt Batman, de a színész már itt is jól tudja, mit csinál. Ezeknek a mondatoknak hatalmas súlya van, depressziós mondanivalót hordoznak, életkedvet adnak és elvesznek. Félelmetesen hiteles. Szerintem sokkal erőteljesebb az angol nyelvű verzió, és magyarul amúgy sem találtam meg egyik videomegosztón sem, úgyhogy angolul kevésbé tudó olvasóimtól elnézést kérek. Bár ez talán még úgy is üt, ha az ember egy kukkot sem ért belőle.

4. Marlon Brando - Apokalipszis most ( 1979 )

A maratoni hosszúságú beszéd, ami egy bizonyos jelenség köré csoportosul. Sokan használjuk, kiabáljuk a nevét, rámondjuk mindenre, ami kicsit is kellemetlen számunkra. Mégis, az Apokalipszis most képkockáit nézve elszégyelljük magunkat, mert elhisszük, biztosra vesszük, hogy amit Marlon Bando mond, az nem mást, mint az igazság, mert Kurtz tudja, mi is valójában a Borzalom.

3. James Franco - 127 óra ( 2010 )

Elnézést, de ismét angolul, ugyanis amit James Franco csinál, azt bűn szinkronnal elrontani. Egyszerűen lehetetlen visszaadni szinkronnal az irónia és a kétségbeesés eme zseniális keverékét, melyet egyetlenegy színész vált valóra. Aron eljátszik magában egy rádióinterjút, ahol ő a kérdező, a válaszoló, és a betelefonáló egyaránt.

2. Sylvester Stallone - Rocky Balboa ( 2006 )

Rövid, tömör, kegyetlen, de minden benne van. Közel hat film után Rocky Balboa végre saját szavaival foglalja össze életfilozófiáját.

1. Al Pacino - Minden héten háború ( 1999 )

Ismét egy életfilozófiát hallgathatunk, keveredve a szándékos lelkesítéssel, és egy eltévelyedett, de annál jobb ember utolsó örömforrásának megosztásával. Al Pacino egyszerűen lenyűgöző, és hiába sportfilm, ebben a jelenetben nem a fociról van szó. Elsősorban legalábbis...