Robert Kirkman és Tony Moore napjaink egyik legnépszerűbb képregénysorozatát tette le az asztalra, melyből fasza tévésorozatot is készítenek, már a harmadik évadnál járnak. A szériát hamarabb kezdtem el nézni, minthogy belelapoztam volna a füzetekbe, viszont most, hogy az első, 6 számot felölelő sztorit elolvastam, örömmel mondhatom, hogy a képregény teljesen más úton látszik elindulni, mint a sorozat. Ezt nem azért írom, mert a tévéshow története ne lenne jó, hanem egyszerűen azért, mert így nem ugyanazt kell a jövőben valószínűleg olvasnom, amit már láttam.

A történet azért nagy vonalakban egyezik. Rick Grimes kisvárosi rendőr, aki súlyos lőtt sebet kap, így kómába kerül. Ébredés után kétségbeesve tapasztalja, hogy élőhalottak árasztottak el mindent, és sehol sem találja feleségét, és kisfiát. Egy túlélő apa-fia páros segítségével végül sikerül a keresésükre indulnia, és hamarosan meg is találja őket, egy csapat túlélő által összeverbuvált táborban, ahol Rick kollégájával és legjobb barátjával, Shanenel is találkozik.

Az első szám bivalyerősre sikeredett, remekül átadja az apokaliptikus hatást. Kihalt utcák, elhagyatott autók, zombik, pazar látvány, persze csak a képregény lapjain. A 2.-3. füzetre sajnos alábbhagy a lelkesedés, és nem hazudok, 46 oldalnyi borzalmasan szar cselekmény következik. Az újonnan bejövő karaktereket fontosnak állítja be az író, ám ugyanakkor személyiségük fölött átsiklik, továbbá rendkívül unalmas eseményekkel tölti fel a képregények oldalait. Hál' Istennek ez a színvonal nem marad állandó, és a Days Gone Bye második fele, a 4.-6. számok már korszakalkotó képregény hatását keltik. Elhatalmasodik a drámai feszültség, a karakterek kimutatják foguk fehérjét, az író bepótolja korábbi elmaradásait, és alaposan bemutatja figuráit. Számtalan izgalmas akciójelenettel tölti fel a cselekményt, és így rendkívül hatásossá teszi a sztori fináléját. A zárócsattanótól pedig leesett az állam.

Ami a rajzokat illeti. Hát, azok sajnos nem tetszenek. Moore szerintem nagyon rosszul rajzolja az emberi arckifejezéseket, figuráinak karikatúra-hatásuk van, ami egy horrorképregényben nagyon nagy negatívum. Viszont zombikat nagyon tud rajzolni, ezt meg kell hagyni, számtalan hátborzongató élőhalottal találkozhatunk a füzetek lapjain. Külön jó ötlet volt fekete-fehérben elkészíteni az illusztrációkat, így sokkal jobban átüt a poszt-apokaliptikus hatás.

Összességében remek képregényről van szó, és feltétlenül tovább fogom olvasni, de a 2.-3. szám kétségbeejtően pocsék színvonala lehúzza az összképet. 7/10.