Kérték: Rozmár Úr és Édesapja
Jim Sheridan először egy újabb filmjével, a Testvérekkel fogott meg, mely egy rendkívül erőteljes hatással rendelkező, háborúellenes filmdráma. Ám a direktor korábban már számos egyéb elismert alkotást gyártott. Az ő nevéhez fűződik a talán legnagyobbra tartott IRA-film, az Apám nevében, melynek története azért érinti meg igazán a nézőt, mert valós alapokon nyugszik, így a látottaknak sikerül félelmet kiváltania belőlünk, látván, ahogy teljesen ártatlan emberek életét teszi tönkre a hivatalos bíróság, koholt vádak alapján.
1974, az év, amikor az ír Gerry Conlon ( Daniel Day-Lewis ) Angliába utazik a brit hadsereg által megszállás alatt tartott, nyomorgó hazájából, abban a reményben, hogy megtalálja a szerencséjét. Ám ekkor Londonban rendszeresek az IRA ( Irish Republican Army - Ír Köztársasági Hadsereg ) bombamerényletei. A brit sereg egyik kávézója robban fel, pont akkor, amikor Gerry egyik haverjával a közelben tartózkodik. A brit bíróságot és a rendőrséget a közvélemény szemében erősnek kell feltüntetni, így a legközelebbi terroristagyanús személyeket fogják el a hatóságok, azaz magát Gerryt, három barátjával együtt, és mindennek a tetejébe édesapját, Giuseppet ( Pete Postlethwaite ), illetve számos rokonát is elítélik bűnrészességért. Apát és fiát gyakorlatilag életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. Ám Gerry és Giuseppe, teljes tudatában ártatlanságuknak, nem hagyják abba a szabadságukért való küzdelmet, és a rátermett ügyvéddel, Gareth Peirce-szel ( Emma Thompson ) vállvetve felveszik a harcot a brit bíróság ellen.
Valahogy mindig másképp állunk ahhoz a filmhez, aminek az elején kiírják, hogy valós események alapján készült, ekkor kicsit módosul a tudatunk, és a nézőpontunk, mert tudjuk, hogy jóval reálisabb felfogásban kell befogadnunk a látottakat, nem mint ahogy azt egy teljes egészében fantázia szülte történettel tennénk. Tudni kell, hogy amit látunk, megtörtént, persze, nyilván tartalmaz egy jó adag színezést is a film, de a nagy alap megfelel a valóságnak. Ezért is nagyon ijesztő a főhős, és apja története, akik teljes mértékben koholt vádak alapján kerültek börtönbe. Egy hetes kínvallatás után, az apjára irányuló halálos fenyegetés következtében írja csak alá a vallomásául szolgáló üres papírlapot Gerry, amire később a rendőrök tetszésük szerint firkantják rá, hogy ez az ír srác mégis mennyire kegyetlenül végzett öt ártatlan emberrel. A történet végig bicskanyitogató hatást csikar ki a nézőből, a jelenetek koreográfiájával Sheridan remekül adja át ezt az atmoszférát, mely egy igazságtalan korszak igazságtalan igazságszolgáltatását szolgáltatott bemutatni. A cselekmény és a hangulat olyan fontos elemeit közvetíti hibátlan minőségben a direktor, mint a reménytelenség, az ártatlanság, a küzdelem, az elhagyatottság, és fölöslegesen a semmibe elúszó, drága életévek.
Daniel Day-Lewis kétszeres Oscar-díjas, bár egyik szobrot sem az Apám nevébenért kapta, bár említsük meg, hogy ezért a szerepért is jelölve volt ( Tom Hanks benyúlta előle ). Kétségtelen, hogy a jelölés teljes mértékben megérdemelt, hiszen a színész mély jellemrajzot mutat be, továbbá szenzációs módon fejezi ki a karakter érzelmeit. Pete Postlethwaite is profin nyúl a karakteréhez, bár időnként egyhangúvá válik a játéka. Emma Thompson nem igazán tetszett, ez abból is adódik, hogy a figurája súlyos, viszont ennek ellenére nagyon kevés teret kap a filmben. A színésznőnek így még lehetősége sincs jó játékot produkálni.
A fényképezés végig szürkés, a film világa erősen fakó, illetve a helyszínek mennyiségét sem viszik túlzásba az alkotók. A bevezető londoni képsorok után a produkció fő színtere a börtön lesz, ahol a két Conlon hamarosan a két legnépszerűbb fogollyá növi ki magát, hiszen a rabok is jól tudják, hogy ártatlanok. A börtönben játszódó cselekménynek pedig a bíróság ad keretet, és ha mindemellett még a remek zenei aláfestés sem lenne elég, elárulom, hogy a film végén még Hollywood legfontosabb mellékszereplője, a jó öreg Tom Wilkinson is befigyel.
Az Apám nevében kétségtelenül mestermű, nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Majdnemhogy minden téren zseniális. 9/10.
