Kérte: lagzilajcsiforever

Fantomas a filmtörténelem egyik legintelligensebben megírt, legsokoldalúbb, legmélyebb jellemű bűnözőfigurája... Egy alternatív világban, ahol a karakter köré felépített film, nem teljes mértékben súlytalan, vontatott, elnyújtott, erőltetett, és fölöslegesen elviccelt.

Egy tipikusan szenzációhajhász francia újságíró, Fandor ( Jean Marais ) úgy lovagolja meg sikeresen a Párizst rettegésben tartó sorozatgyilkos és rabló, Fantomas hírét, hogy hamis interjút készít a bűnözővel, melyben Fantomas nevében a világvége eljövetelét hirdeti. Az újságot veszik, mint a cukrot, riporterünk pedig boldog, egyáltalán nem fél, hiszen egy pillanatig sem hisz Fantomas létezésében, mint oly sokan mások, ő is úgy gondolja, hogy csak a túlbuzgó Juve felügyelő ( Louis de Funès ) kreálta, hogy az emberek ne gondolják teljesen hasztalannak a rendőrséget. Ám Fantomas létezik és elrabolja az újságírót, majd úgy bünteti meg, hogy következő gaztettét az ő nevében követi el, az ő arcával.

Fantomas bűnözői különlegessége, hogy pazar maszkokat készít magának, melyek által teljes mértékben eltudja hitetni az emberekkel, hogy ő épp Fandor, avagy később Juve felügyelő. Ez az alapötlet, kérem, lenyűgöző, ki ne rettegne egy olyan gyilkostól, aki bárkinek az arcában eltudja követni bűncselekményeit. A gondok a karakter jellemének terén adódnak, hiszen Fantomas súlytalanabb, mint a legboldogabb asztronauta, semmi feszültséget nem vált ki a nézőből, az égvilágon semmiféle gonosz bájt nem sugároz. Egyszerűen csak úgy van. A többi figura is elképesztően félre lett szerkesztve. Fandor unszimpatikus, Juve felügyelő pedig olyan szinten pattog, mint a nikkelbolha, hogy legszívesebben már fél óra után a vonat alá löknénk. Sajnos a színészi játékok sem jók, Marais totál álmosan próbálja hozni a figuráit ( ő alakítja Fantomast is ), de Louis de Funés is a karakteréhez méltón baromi irritáló.

A forgatókönyv bővelkedik a töltelékjelenetekben. A 100 perces játékidő gyakorlatilag első 40 percében lepörög az összes valamire érdemes képsor, később már csak az időhúzás, és a keserves nyögve nyelés megy. A szövegkönyv maga a pokol. Eleve rossz ötlet volt vígjátékot csinálni ebből az alapötletből, egy komolyabb, sötétebb hangulatú krimi sokkal jobban feküdt volna. Na, de azok a szóviccek, és gagyi, gyermeteg benyögések, és kifejezésmódok, amiket a szereplők alkalmaznak, borzasztó módon agyzsibbasztóak.

A produkció legnagyobb pozitívuma a zene, ami ügyesen egyensúlyoz a komoly, magasabb röptű dallamok, és a vicceskedő, pattogós ütemek között.

Nem jó film a Fantomas, a néző a játékidő második felére már teljes fizikai valójában szenved, és imádkozik a stáblistáért. Unalom a köbön, pedig nem hosszú a produkció. Egy 5/10-nél semmiképp sem ér többet.