Kérte: Rolika35
Joel Schumacher nem éppen az a rendező, akit ajnározó megjegyzésekkel, kritikákkal szoktak bombázni, sőt, kifejezetten szeretik bántani a veterán rendezőt, elsősorban természetesen Batman filmjei miatt. Viszont van egy munkája, amit kétségtelenül mindenki elismer, még a legnagyobb Schumacher-gyűlölők is. Ez pedig nem más, mint az Összeomlás. A film, melynek főszereplője hadat üzen a gyilkos mindennapok világának, hogy a DVD borítóról idézzek. Elöljáróban meg kell, hogy mondjam, kissé túlértékeltnek tartom ezt a produkciót, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy szerintem rossz film lenne. Az Összeomlás mestermű, de nem annyira, mint ahogy egyesek mondják.
William Foster gyári munkás, elvált, egy kisgyerek apja, akit szinte soha nem láthat. Egy forró nyári délutánon a mozdulatlan dugóban ülve, izzadva, zümmögő legyekkel, és a szomszéd kocsikból mutogató hülye gyerekekkel körülvéve egyszer csak elege lesz. Kiszáll a kocsiból, a járművet pedig otthagyja az út közepén. Ingben, nyakkendőben, aktatáskával a kezében elindul a kislánya születésnapjára. Útközben a mindennapok mocskával szembesül, de ezúttal nem fordítja el a fejét, nem fordul a másik irányba, nem kerüli a bajt. Inkább hadat üzen napjaink civilizációnak hívott, bűzlő fekáliája ellen. És az utolsó pillanatban sem hagyja magát.
Az alapötlet egyszerűen zseniális, és a forgatókönyvíró, Ebbe Roe Smith által megírt cselekmény is szépen kavarog, változatos akadályokat gördítve főhősünk útjába. És valahogy mégis kissé vérszegény az összkép. Kezdetben nem igazán tudtam volna megmondani, hogy úgy Isten igazából mi is hiányzik a produkcióból, de végül arra jutottam, hogy jóval több hangulati adalék kellett volna az Összeomlásnak, hogy igazán üssön. Mert a történet valóban remek, dugig van társadalomkritikával, jóformán az egész film az, viszont nem hatol a csontunkig, nem igazán tudjuk átérezni a film üzenetét. Az atmoszféra fokozását sokféleképpen elérhették volna az alkotók. Komponálni lehetett volna példának okáért egy sokkal mélyrehatóbb zenét a teljes mértékben felejthető, alibidallamok helyett. Vagy éppenséggel a fényképezés színhasználata is lehetett volna sokkal élénkebb. Nekem személy szerint nagyon nem jött be az Összeomlás fakó világa.
Persze, ahogy írtam, a sztori társadalomkritikai elemei elsőosztályúak. William először egy kis élelmiszerboltba tér be, ahol addig aprítja a portékát frissen szerzett baseballütőjével, amíg a boltos hajlandó nem bicskanyitogató áron is eladni hősünknek a kis dobozos kólát. Ezután égetnivaló bandatagokkal akad össze a megzakkant William, majd egy gyorsétteremben is kiosztja az elvárásokat nem teljesítő kiszolgálást. Ezek a jelenetek piszok erősek... lehettek volna a fentebb már említett atmoszférafejlesztéssel. A történet amúgy két szálon fut, a William után nyomozó Prendergast rendőrtisztet ( Robert Duvall ) is nyomon követhetjük, ám a számára megírt cselekmény fájóan súlytalan, és unalmas.
Na de van a filmnek egy pozitívuma, melyen még a gyenge hangulat sem tudott rontani. Akik előtt ismeretlen a produkció, azok is kitalálhatták már, hogy természetesen a színészi játékról beszélek. Michael Douglas életművéből van pótolnivalóm, ez kétségtelen, de az biztos, hogy az aktor az Összeomlásban nyújtja élete egyik legjobbját. Tény és való, hogy antihőssel van dolgunk. És mikor jó egy antihős? Hogyha a néző annak ellenére is szimpatizál vele, hogy rossz dolgokat csinál. És ez az Összeomlásban csont nélkül működik. És hogy Robert Duvall mitől olyan jó színész? Hát mert itt is baromi erősen, és maximális beleéléssel tudja hozni az amúgy teljesen pocsék figuráját.
Jó film az Összeomlás, ehhez kétség sem férhet, Schumacher rendezése jó, a színészi játékok fenségesek, és a történetben is rengeteg lehetőség van. Viszont a gyenge atmoszféra nagyon, de nagyon ront az összképen. 7/10.
