"But the war goes on."
Régen volt már, hogy Frank Castle először magára öltötte a halálfejes mellvértet, és nekiindult megtisztítani New York városát a lélegző mocsoktól. Ám a férgek azóta tovább szaporodtak, így A megtorló nem vonulhat nyugdíjba. A karakter ötödik képregénysorozatát a rajongók csak Punisher MAXként szokták emlegetni. A 2004-ben indult széria első története hat számot ölel fel, és az In the beginning címet viseli. Írója egyik személyes kedvencem, Garth Ennis, aki morbid, fekete humorral átitatott, de ugyanakkor tartalmas történeteiről vált híressé. Magyarul is megjelent tőle egy megtorló sztori, A balfékek szövetsége, melyben Frank Pókember, Fenegyerek, és Rozsomák ellen indít háborút. Na, de vissza az In the beginninghez. Hogyan is indulhatna megfelelően egy vadonatúj Punisher sorozat? Természetesen egy hatásos visszaemlékezéssel a kezdetre. Arra a bizonyos Central Park-beli piknikre, ahol Frank, a tisztességes rendőr, és családja egy napfényes, kellemes délutánt akart eltölteni. Ám szemtanúi lettek egy maffiagyilkosságnak, és a tettesek ezt nem engedhették meg maguknak. Ám a sors úgy hozta, hogy Frank túlélte a mészárlást, majd háborút hirdetett a szervezett bűnözés ellen. Évtizedek óta csinálja már, de azóta is minden évben elmegy a temetőbe, felesége és gyerekei sírjához. Egy ilyen jelenettel indít a Punisher MAX is. A megtorló visszaemlékezik arra a végzetes délutánra, majd hátat fordít a kopár sírkőnek, és emlékezteti magát, hogy a háborúnak folytatódnia kell tovább. És mivel is indít ezután egy vérbeli megtorló sztori? Hát, persze, hogy egy brutális leszámolással. Frank, habár nem kapott meghívót, látogatást tesz egy nagykutya maffiavezér századik születésnapján, és a szó szoros értelmében péppé lövi a vén szarkeverő agyát. Ezután nyílt színi csata kezdődik a partinak otthont adó villa udvarán, egy izgalmas, magával ragadó küzdelem, melyet Frank higgadt narrációja kísér. Csillagos ötös kezdés!
A komolyabb bonyodalom akkor kezdődik, amikor Franket foglyul ejti egy titkosszolgálati csapat, melynek vezetője megakarja győzni A megtorlót, hogy álljon melléjük, és folytassa azt, amit eddig is csinált, csak éppen külföldön, terroristák, és egyéb, az amerikai államot fenyegető ellenségekkel szemben. A csapatnak nagy segítségére van Micro, aki korábban Frank állandó társa és fegyverbeszerzője volt, ám mostanra áttért a törvény szerinti jó oldalra. A történet harmadik és negyedik részében Micro és A megtorló beszélgetését követhetjük nyomon, ami bivalyerős jelenetsorozatra sikeredett. Micro kétségbeesett érvekkel próbálja meggyőzni Franket, hogy ezzel egyben meg is mentse őt a törvényes büntetéstől. A megtorló csak ritkán szólal meg, ám mikor megteszi, akkor elképesztően súlyos gondolatokat fűz a témához. Ebben a hosszan elnyúló párbeszédben nyilvánul meg leginkább Ennis tehetsége. Mindeközben az első számban kinyírt maffiavezér egykori emberei rájönnek, hogy hol tartják fogva Castle-t, és bosszúhadjáratot terveznek. A történet fináléja egy IGAZI Punisher-végszó. Tűzpárbaj, vér, hullák, darabokra szakadó fejek, és egy megtört, kegyelmet nem ismerő, régi énjét ezer meg ezer éve elvesztett, legendás halálosztó.
A történet enyhén gengszterfilmekre emlékeztető rajzait készítő művész Lewis Larosa, akinek kiváló stílusa tökéletesen alkalmazkodik ehhez a komor történethez. A színezésért Tom Palmer a felelős, aki piszok jól használja a különböző színtónusokat, így egészen hangulatossá teszi a jeleneteket. Kiemelendő a Micro és Frank közti beszélgetés a koromfeketére sötétített vallatószobában. Az itt lejátszódó párbeszéd fele ilyen hatásos sem lenne a remek színhasználat nélkül. Persze Larosa és Palmer munkája mit sem érne az észak-ír Garth Ennis néhol ugyan kissé sablonos, de összességében lenyűgöző, magával ragadó, hamisíthatatlan története nélkül. 8/10.
