" A világot a gyilkosok építik fel. "

Úgy kezdődött, ahogy mindig. A sorozat rendkívül kreatív introjában láthattuk Westeros a történet szempontjából fontos helyszíneit, és Qarthot kiemelkedni a síkból, miközben hallgattuk a mesteri, középkori hangulatot idéző muzsikát, és abban reménykedtünk, hogy az eddigiekhez hasonlóan egy igazán színvonalas Trónok harca epizódot láthatunk majd. Nem így történt. Ugyanis eddig magasan a legüberfaszább, legzseniálisabb részt kaptuk az arcunkba, és az egyórás játékidő alatt egy pillanatig sem pislogtunk, hanem gyönyörködtünk az HBO és George R. R. Martin által megteremtett csodában.

Ezúttal kizárólag egy történeti szálra fókuszált az epizód, hagyta Danyt, Havas Jont, Robbot, Catelynt, Briennet és Jaimet. Kizárólag a Stannis Baratheon, sárkánykői uralkodó által Királyvár ellen intézett támadásra és ostromra fókuszált. A támadókra, és a védekezőkre. Utóbbiakat nagy kedvencem Tyrion irányította, majd később vezette harcba. Igazából ezért is bírom nagyon a törpe figuráját: Gyűlöli a családját, a Lannistereket, ellene van mindannak, amit képviselnek, de egyszerűen becsületből, úgy, hogy tudja, nem lesz hála érte, megvédi Királyvárat az unokaöccsének, a tenyérbemászó Joffreynak. Meg kell hagyni, Jack Gleeson nagyon jól ráérzett ezúttal is a kölyökkirály szerepére, de természetesen ebben az epizódban is Peter Dinkladge viszi a prímet. Női fronton is, ezúttal különösen, erős volt a mezőny. Lena Heady még a szokásosnál is sokkal fajsúlyosabban hozta Cerseit, a régenskirálynőt, aki a történet egyetlen ízig-vérig gonosz figurája. A Sansát alakító Sophie Turner játéka ezúttal különösen tetszett. Ez volt az a rész, ahol mindkét színésznő Isten igazából megmutathatta, mire képes. Fontos szerep jut Joffrey első számú testőrének, a Vérebnek is, akit Rory McCann alakít. Elég erős társadalomkritikát mond ki, amiből az írás elején idéztem is.

És most jön a legfontosabb rész, a monumentális csata látványvilága. Az HBO rákfenéje, ilyenkor előfordul, hogy meglátszik, hogy azért mégsem egy hollywoodi szuperprodukcióról beszélünk, a költségvetés nem minden esetben kielégítő. Gondolok itt például arra, mikor a Borgiák első évadának végén a pápai és a francia seregek összecsapása címén negyven statiszta fogócskázott egy téren, vagy a Trónok harca újabban animált rémfarkasaira. Ám ezúttal ilyenről szó sincs. Rengeteg statisztát hoztak össze a csatába, a harc kegyetlen és véres, Tyrion titkos fegyvere, a futótűz pedig olyan elbaszottul bad ass, hogy tátva maradt a szám, még úgyis, hogy olvastam a regényt, és tudtam, mi lesz. Mindennek a tetejébe, a stáblista alá betették a széria egyik igazán hangulatos soundtrackjét is, mely a holnapi Filmbetétdal is lesz.

Összességében egy hatalmas, lenyűgöző finálét láthattunk a befejezés előtt, reméljük a tizedik rész is lesz legalább ilyen jó!