Őszintén megmondom, mikor tavaly megtekintettem a Skeleton Lake című, kanadai film előzetesét, reménykedni kezdtem. Reménykedni abban, hogy ez a produkció az idei év rejtett gyöngyszeme lehet. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna…

Mitch ( Bryan Larkin ) és rablóbandája ( feltehetően bankrablók ) egy sokat hozó melót követően száguldanak a kapcsolattal megbeszélt kivonási ponthoz. A sietség érthető, hiszen a srácok összetűzésbe keveredtek a zsarukkal, ráadásul egyikük végzett két rendőrrel. Mivel azonban távoli kapcsolatuk nem akar bajba keveredni, elodázza a beígért repülőgép indítását 12 órával. Addig hőseinknek meg kell húzniuk magukat. Erre egy elhagyatott erdőséget találnak a legjobb helynek, ám azzal nem számolnak, hogy egy totál őrült vietnami veterán ( Hugh Lambe ) vadászik a fák között.

Inkább nem kezdenék bele a filmvilág által felvonultatott, rengeteg emlékezetes sorozatgyilkos-mozi taglalásába, helyette csak annyit mondok, hogy a Skeleton Lake szégyent hoz mindre. Kezdjük azzal, hogy ki volt az a szerencsétlen vadbarom, aki úgy gondolta, hogy ideális főhősöknek bűnözőket kell megtenni egy túlélőfilmben?! A krimik minden sablongenyája megtalálható Mitch bandájában, még a fájóan klisés orosz kemény fiúk is tiszteletüket teszik. Ami a legidegesítőbb, hogy a karakterek buták. Olyan szinten gyökér mindegyik, hogy akaratlanul is az Aki hülye, az haljon meg mondás ugrik be. Személyes kedvencem, mikor a jómadarak el akarják temetni halott társukat, és gödör címén kb. öt centiméterig felkaparják a földet, majd visszaszórják a felásott törmeléket a hullára. Aztán még csodálkoznak, hogy a gyilkos milyen könnyen kiássa a tetemet. De ez csak a jéghegy csúcsa, ezen kívül még számtalan szánalmasan gagyi megmozdulást produkálnak kedvenc bankrablóink. Nagyon kicsi, de azért érezhetően jelenlévő kidolgozottságot egyedül a sorozatgyilkos figurájában lehet találni. Elismerem, Neil Mackay és Sean McAulay, forgatókönyvírók erre a karakterre fektettek némi hangsúlyt a szkript hullarészegen való írása közben. Előbbi felel a rendezésért is.

Neil Mackay nyilván gyerekkori álmát szándékozott valóra váltani ezzel a filmmel, mert a borzasztó gyermetegség csak úgy üvölt a direktori munkából. Semmi, de tényleg semmi egyedi megoldást nem látunk, a rendező készített egy olyan filmet, amit már milliószor láthatott a közönség, csak sokkal jobb kidolgozásokban. A leggyengébb pont a pocsék helyszínválasztás. Egy kis városszéli erdőcske nem fogja a nézőt kikészíteni, főleg ha az egész cselekmény fényes nappal játszódik. Ráadásul nem is esőben, hanem egy egyszerű, napsütéses délutánon. Ami még ennél is jobb, az a gyilkos háza, ami elvileg az erdőben van, mégis, amikor kívülről mutatja a kamera, egyértelműen lehet látni, hogy ez valami kertvárosnak az egyik építménye, és épphogy csak nem lóg be a képbe a szomszéd Marika néni kerítése. A néhol borzasztó erőltetett drámázás a film legszánalmasabb eleme. Bugyuta lassításokkal akarják elérni, hogy átérezzük a szereplők fájdalmát, mondanom se kell, ez egyáltalán nem sikerül. Az atmoszférában nincs semmi feszültség. De hát miket beszélek?! Hiszen még épkézláb atmoszféra sincsen.

Színészi játékokról kéne ebben a paragrafusban áradoznom, de nehéz olyan dologról írni, ami gyakorlatilag nem létezik. Az összes központi pozitív szereplő játéka egy rakás szar, ezt egyszerűen nem tudom szebben kifejezni. Valószínűleg mindannyian Mackay általános iskolai osztálytársai, akikkel együtt rajzolt a napköziben pálcikaemberes gyilkolászást írólapra. De mivel kivétel erősíti a szabályt, meg kell hagyni, hogy Lambe brillírozik. Van néhány nagyon erős jelenete, a legjobb ezek közül egyértelműen az, amelyben orosz rulettet játszik egyik foglyával. Elég pofás arcjátékot produkál a színész, kár, hogy a karakterben feleannyi erő sincs, mint a műfaj nagyjaiban. A gyilkosságok egyszerűen borzasztó rosszak. A vadásznak az égvilágon semmi stílusa sincs. Egy embert lelő, egynek elvágja a torkát, van, akit felrobbant, és blablabla. Kicsi színfolt az a jelenet, melyben a bűnbanda által zsákmányolt lóvét robbantja ezer meg ezer kisebb darabba. Ez tetszett.

A Skeleton Lake nem több néhány hülye gyerek hétvégi programjánál, akik néhány játékpuskával leugrottak a helyi kis erdőbe fogócskázni. Ez eddig rendben van, de kérdem én: Miért kellett mindezt felvenni?