Nagy fába vágja a fejszéjét az a rendező, aki egy homoszexuális kapcsolatot akar filmen bemutatni. Oda kell ugyanis figyelni arra is, hogy művét ne lehessen a természetellenes életforma mellett való kiállásként kezelni, de ugyanakkor túlságosan lesújtó véleményt se mondjon a melegekről. Ez hatványozottan igaz akkor, hogyha a történetet komoly drámai köntösben akarja a nézők elé bocsájtani. Ang Lee 2005-ben megtalálta a tökéletes mértéket. A Túl a barátságon a kétórás játékidő alatt végig független marad a homoszexualitást illetően, és pont ebből adódóan képes rengeteg életszituációt hatásosan bemutatni, miközben kettő zseniális színész parádézik a képernyőn.
A történet több, mint húsz évet ölel fel. 1963 nyarán indít a forgatókönyv, amikor két fiatal srác, Ennis ( Heath Ledger ) és Jack ( Jake Gyllenhaal ) az Isten háta mögötti Brokeback-hegyhez érkeznek munkát vállalni. Az állást megkapják, majd következik egy teljes nyár, fent a természetben, birkanyájat terelve és babot lakomázva. Csakhogy egy hideg estén a két fiú a megszokottnál közelebb kerül egymáshoz. Innentől kezdve pedig a halhatatlan szerelem uralkodik kettejük között, aminek évtizedeken át, titokban hódolnak, rendszeresen visszatérve a hegyre, ami megváltoztatta az életüket.
A forgatókönyv jó. Láthatóan a lehető leghitelesebben igyekszik bemutatni, különböző helyzeteken, szituációkon keresztül, kettő meleg férfi mindennapjait, akik, mikor épp nem egymással vannak, meglehetősen normálisan viselkednek. Épp ezért nem jön rá senki a kapcsolatukra hosszú évekig. Ang Lee rendezése pazar. A szkript remek jeleneteit ideális tempóban viszi filmre, és mindig pontosan eltalálja a megfelelő érzelmi töltést. A drámai momentumok mesze nem csak a homoszexuális szerelemre terjednek ki, az élet rengeteg más oldalát is megmutatják, épp ezért válik Lee filmje fiktív élettanulmánnyá.
Korunk nagy színészlegendáinak lassan, de könyörtelenül alkonyodik. Fájó ezzel együtt, hogy nem igazán tudunk a fiatal generációból olyan neveket mondani, akik a nyomdokaikba léphetnének. Ezért még inkább szörnyű Heath Ledger négy éve bekövetkezett, tragikus halála, mert ha valaki, akkor ő esélyes lett volna arra, hogy 30 év múlva legendaként tekintsünk rá. Persze valamilyen szinten ez most is így van, de gondoljunk bele: Ez az ember mennyi mindent tett le az asztalra 28 éves koráig. Mi minden várt volna még rá! Ezt természetesen azért írtam le, mert Ledger vérfagyasztóan hiteles a Túl a barátságonban is. A kezdetben szende, visszahúzódó fiúból szenvedélyes szeretővé váló karaktert maximális beleéléssel, hitelesen ábrázolja. Jake Gyllenhaal sajnos annyira nem tehetséges, mint kollégája, de félreértés ne essék, a leírhatatlan vezetéknevű aktor is pazar játékot produkál. Belőle sajnos annyira nem nézhető ki a legendává válás, de soha ne mondd, hogy soha! Női fronton Michelle Williams és Anne Hathaway erősítik a gárdát. Előbbi remek érzelmi töltettel felturbózva mutatja be a csalódott feleség figuráját. Utóbbira sem lehet sok panasz, korrekt iparosmunkát nyújt. Ja, és Anna Faris is feltűnik, de ebbe most nem mennék bele...
A vizuális élmény terén is maradandó a film. Az elsőosztályú helyszínválasztásokat a pazar fényképezés teszi emlékezetessé. Szemkápráztató nagy totálok, lenyűgöző természeti képek erősítik a film maradandóság-faktorát. A sminkeseknek is hatalmas pacsi jár. Ugye, 20 év alatt az emberek megöregszenek, és ezt a változást 100%-ig hihetően dolgozták ki az alkotók. A huszonéves srácokból a negyedik X-en túl járó férfiakat csináltak. Gyllenhaal vonásait megkeményítették, és felvittek az arcára néhány élethű ráncot. Ledger esetében a vonások zordabbá tétele mellett elég volt jó pár gondosan elhelyezett ősz hajszál, hogy elhiggyük, megöregedett.
A Túl a barátságon nagy ellenfele volt az Ütközéseknek a 2006-os Oscar-gálán. Előbbi talán jobban megérdemelte volna az aranyszobrot ( Ang Lee meg is kapta a rendezésért ), de a jelölés vitathatatlanul kijárt.
