Kérte: Dr. Jones
Álmok és rémálmok. Az ember életének meghatározó, és egyben legtitokzatosabb elemei. A tudatalatti, a valódi személyiség életre kelése, vágyak, célok megtestesülése. És mikor egy tehetséges filmrendező, esetünkben Jamin Winans ezt a rejtélyes témát aknázza ki, abból csak és kizárólag a nagybetűs GYÖNYÖRŰSÉG születhet. Egy 2009-es fantasy, egy hamisítatlan gyöngyszem.
Emmát, a körülbelül 6 éves kislányt álmában elrabolja a titokzatos rém, Tinta. Valójában azonban csak a lány lelkét, vagy inkább a tudatalattiját viszi magával, Emma teste az ágyban marad, kómában. Miközben a szép álmok harcosai igyekeznek megmenteni őt, édesapja ( Chris Kelly ) szörnyű lelki pokoljárást él át, hiszen felesége halála után a nő szülei elvették tőle Emmát, és most, hogy a kislány a halál küszöbén van, nem tudja, mitévő legyen.
Egyszerre elvont, veszettül hangulatos, és káprázatosan szépséges film az Ink. Legnagyobb különlegessége az igazán eredeti fényképezési technika. Három vezető színárnyalatba öltöztetik a jeleneteket az alkotók. A boldogabb töltettel rendelkező képsorok kapják az élénksárga festést, a rémálmok, rossz emlékek méregzöldben "pompáznak", míg a főcselekmény kék színt kap, ezzel érezzük, hogy ez a szál se nem rossz, se nem jó, sokkal inkább semmilyen és mindenféle egyszerre. Lelki megtisztulást, önfelismerést, bűnbocsánatot láthatunk. Kis negatívum az oldalt időnként elmosódó kép, ez nem kellett volna. A rendezés elsőosztályú. Kedvenc jelenetem az, melyben az egyik karakter a jó álmok harcosai közül bemutatja társainak a Láncreakciót. Hogy ez mi, abba most nem folynék bele, viszont maga a felvonás megkoreografálása lenyűgözően gördülékeny, izgalmas, kétségbeejtően hiteles és ijesztő, ráadásul nagyon hangulatos. A vágásnak ezen produkció esetében szokatlanul nagy szerepe van, hiszen a főhős apa jellemének bemutatásához is hozzájárul, emellett még rendkívül technikás is.
A forgatókönyv is ügyes, telis-tele érzelmekkel, és szívszorító drámával. Habár ez nem mindig egyértelmű, főhősünk az apa, aki mondhatni szó szerint bejárja a Pokol minden bugyrát, hogy aztán pusztító felismerés által térjen vissza a helyes útra. Ide kötődik a film elsöprő csattanója, amihez foghatót már régen nem láttam. Teret kap egyfajta társadalomkritika is, amit bölcsen nem tolnak az orrunkba, inkább csak folyamatos utalgatással, rövid mondatocskákkal érzékeltetik a jelenlétét. Csillagos ötös megoldás! A különleges effektek is jól működnek, a maszkmestert viszont nem tudom megdicsérni, ugyanis Tinta enyhén szólva is borzasztó gagyin néz ki. Jó néhány harcjelenetet is belepakolt Winans a filmbe. Ezek többször is meglepően erőszakosak, és a koreográfia is elsőosztályú. Öröm nézni a bunyókat.
A színészek közül egyedül Kellyről érdemes szót ejteni. A stáblista nézése közben tisztul csak ki végleg, hogy milyen sok szerepe is volt a színésznek az összkép zsenialitásában. Igaz, nem nyújt mindent elsöprőt, de teljes mértékben hiteles, aminél nem is kell több ehhez a szerephez.
Az Inkhez fogható gyönyörű filmet már régen, vagy talán még sohasem láttam. Mindenkinek, kivétel nélkül látni kell!