Kicsit többet vártam ugyan a 2009 - es Harry Browntól, de ettől függetlenül az elsőfilmes Daniel Barber fantasztikus filmet tett le az asztalra. A fiatal korosztály züllése amúgy is aktuális téma, ezek szerint Angliában is. Van olyan produkció, ami ezt a témát a lehető legpocsékabb módon fogja meg ( Eden Lake ), de vannak olyan filmek is, amik nagyon jól ráéreznek a megfelelő hangulatra, mint A gyűlölet, vagy maga a Harry Brown.

Harry Brown ( Michael Caine ) háborús veterán békésen él Anglia egyik " leggraffitisebb " részén. Miközben felesége a kórházban haldoklik, ő esténként az ablakon kinézve, értetlenül nézi, ahogy a huligánok agyonverik az autó tulajdonosát, amit épp elakarnak kötni. Tehetetlenségében végül visszaengedi a függönyt az ablakra, és lefekszik aludni. Többször láthatjuk, ahogy reggel ránéz az aluljáróra, majd inkább tovább megy a hosszabb utat választva. Miután felesége meghal, csak egyetlen ember társaságára számíthat: A legjobb barátjáéra, Leonardéra ( David Bradley ), aki viszont retteg, mivel a huligánok rendszeresen zaklatják. Egyik délután meg is mutatja Harrynek a katonai kést, amit önvédelemre tart magánál. Harry ekkor már érzi, hogy baj van, másnap pedig csönget nála a rendőrség két nyomozója, és Leonard halálhírét hozzák. A férfit brutálisan meggyilkolták a fiatalok uralta aluljáróban. Harry egy ideig nem tudja, mit tegyen, de miután őt is megtámadják, nem tudja tovább türtőztetni magát. Elindul az éjszakában pisztolyt vásárolni: Többé nem ereszti vissza a függönyt az ablakra, nem tűri csendben a körülötte folyó borzalmakat, nem engedi, hogy a mocsok eluralkodjon a környéken. Többé nem választja a hosszabb utat az aluljáró mellett, és többé nem hagyhatja legjobb barátja halálát megtorlatlanul. Harry Brown útra kel, hogy kisöpörje a mocskot az utcákról.

A film nyitójelenete rögtön tudtunkra adja, hogy ha egy jóízű, akciódús, beszólogatós, laza filmre számítva indítottuk el a Harry Brownt, akkor jobb, ha már most kikapcsoljuk. Kézi kamerás felvételeken láthatjuk ugyanis, ahogy a huligánok fényes nappal céltáblának használnak egy babakocsis anyukát, majd egyikük fejbe is lövi a nőt. Kisebb kárpótlás, hogy ezt követően őket is elgázolja egy teherautó. Ezután pedig ágyában fekve kinyitja a szemét Harry Brown, akinek rádiójából épp az előbb említett nő haláláról beszélnek. Már most kiemelném Michael Cainet, aki nélkül a film fele ennyit sem érne. A játékidő első felében végig ott ül az arcán a tehetetlenség. Harry látja, hallja, érzi maga körül a borzalmakat, de nem tud ellene mit tenni. És ezt soha egy szóval sem mondja ki, egyszerűen csak ott ül az arcán mindez. Kevés színész tudta volna ezt ennyire jól a tudtunkra adni. Miután Harry barátja meghal, a forgatókönyv durvábbnál durvább szituációkba helyezi a főhőst. A legsokkolóbb talán az a jelenet, amikor Harry két drogdílerhez érkezik fegyvert vásárolni. Végül végez mindkettőjükkel, mert rájön, hogy ilyen szemetet nem hagyhat csak így itt. A bedrogozott prostit leteszi a kórház előtt, a lőfegyvereket pedig magával viszi. Harry semmi könyörületet nem mutat, kiöl magából minden érzelmet, ami kegyelemre sarkalná. Egy valami élteti: Kegyetlen bosszút akar állni Leonardért. A film fantasztikus hatást ér el. Nyomasztó, sötét hangulatot kever ki a színekből, felejthetetlen, sokkoló összképet teremtve.

A fényképezés is nagyban hozzájárul a lehangoló hatáshoz. A szürke, élettelen, szomorú színek dominálnak, piknikes, napfényes délutánra még véletlenül se számítsunk. A környezetválasztás tökéletes. Az összkép közelebb áll egy nyomornegyedhez, mint egy normális lakóövezethez. Minden tele graffitivel, a képernyőről szinte kimászik a rettegés, ami belengi az itt élők mindennapjait. És mitől félnek? Néhány suhanc szarházitól, akik bedrogozva pisztollyal rohangálnak. Még a rendőrfőnök is inkább visszaszáll a kocsiba, a kommandósok is menekülnek, mikor meglátják a molotov - koktélokkal támadó, arcukat eltakaró huligánokat. Az egész közösség, az egész világ, és az összes néző rejtett vágyát személyesíti meg Harry Brown, aki a bosszú angyalaként száll alá a mocsokba, hogy többé senkinek se kelljen.

Ahogy már említettem, Michael Caine fantasztikus alakítást produkál, arcjátéka végig verhetetlen. Túl sok szöveg nem is jutott neki, hiszen a színésznek mindent sikerül kifejezni a mimikájával, a tekintetével. Arcából végig sugárzik a fiatalok iránt érzett gyűlölet. A pár mondat, amit elmond pedig véglegesen felteszik az i - re a pontot. Egy olyan ember szavai, aki többé nem ismer megbocsátást vagy kegyelmet. Akit többé nem érdekelnek a következmények, csak a megtorlás. A Leonardot alakító David Bradley leginkább a Harry Potter mogorva gondnokaként, Filchként lehet ismerős. Akárcsak a varázsló - franchiseban, a Harry Brownban is nagyon jól hozza a karakterét. Túl sok szerep nem jut neki, hiszen hamar meghal, de az első fél órában tartja a lépést Cainevel, és tényleg érezzük, ahogy kiáramlik ránk is Leonard rettegése és kétségbeesése.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a film zenéje is nagyon jó, és illik a hangulathoz. Végső soron úgy gondolom, hogy a helyes megállapítás nem az, hogy többet vártam a Harry Browntól, hanem az, hogy másra számítottam. Ez a film meglepett engem, és ajánlom mindazoknak, akik végre nyugodt szívverés kíséretében akarnak átsétálni a sötét aluljárón, ahogy azt Harry Brown is teszi a film végén.