Sziasztok!

Jodie Foster új rendezését, A hódkóros című drámát nemrég volt szerencsém megnézni, és egy igazán fajsúlyos filmet kaptam, mely egy kilátástalan helyzetű, depressziós férfi tragédiáját mutatja be.

Walter Black ( Mel Gibson ) egy szebb napokat is látott játékgyár igazgatója, emellett kétgyerekes apa. Ezeken kívül pedig súlyos depresszióban szenved, napjait leginkább alvással és semmittevéssel tölti. A helyzet odáig romlik, hogy felesége ( Jodie Foster ) kirúgja otthonukból. Walter öngyilkossági kísérlete előtt kihalász egy karra húzható hódbábot egy kukából. Miután nem sikerül véget vetni az életének, A hód a karján megszólal, és innentől kezdve ő irányítja Walter életét. A férfi személyisége két részre szakad. Kezdetben ugyan úgy tűnik, hogy A hód segít Walteren, de hamarosan túlságosan eluralkodik a férfin. Ez pedig tragikus lépésre készteti Waltert. De ez a lépés egyúttal híd is, ami átvezeti őt a szakadékon, vissza az életbe.

Igazán fajsúlyos, nehezen emészthető film A hódkóros. A történet jó, de nekem egy kis plusz hiányzott belőle, bár ez utóbbit sajnos nem tudom konkrétan megfogalmazni. Ez olyan dolog, hogy az ember érzi, hogy valami hiányzik, de nem tudja, hogy pontosan mi az. De ezzel együtt is egy nagyon jó filmről beszélünk. Kiemelendő a fantasztikus szövegkönyv, tele őszinte, mélyreható, és fájdalmasan igaz gondolatokkal. A szövegkönyv a film legnagyobb pozitívuma. Nagyon jól sikerült a narráció, melyet A hódtól kapunk, egyszer a bevezetés, egyszer a cselekmény kellős közepén, egyszer pedig a film végén. Ezek a pármondatos részek nagyon jól széttagolják a filmet.

Mel Gibson szokásához híven fantasztikus alakítást nyújt. A karakter nagyon komplikált, és komoly feladat eljátszani. A sokat látott színésznek viszont ez tökéletesen sikerült, maradéktalanul azonosult Walterrel. Az arcjátéka is fantasztikus. Jodie Foster is kitett magáért rendesen, és összességében sok panasz nem lehet rá. Jobban meggondolva egy rossz szót sem tudok mondani a színésznő játékára. Egy mellékszálon Walter fiának ( Anton Yelchin ) és barátnőjének ( Jennifer Lawrence ) viszontagságait követhetjük nyomon. A történetnek ez a része teljesen fölösleges, de Lawrence játéka és szépsége hozzátesz annyit, hogy szívesen nézzük ezeket a jeleneteket is.

Összességében kötelező néznivaló A hódkóros, hiszen eszméletlen fajsúlyos, és szívbemarkolóan őszinte film.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!