Az időutazós filmeknek mindig megvan a maguk varázsa, egyrészt azért, mert ez a science fiction azon zsánere, ami talán a legtöbb lehetőséget biztosítja a készítőknek, másrészt pedig azért, mert a történet esetlegesen (vagyis mindig) felmerülő logikai bakijait eleve az alapvetés miatt nem veszik olyan szigorúan a nézők és a kritikusok. Néhány éve még valószínűleg kevesen reménykedtünk volna abban, hogy Magyarország is előáll egy időhurkos mozgóképpel. Hát most itt van. De arra még így se nagyon számíthattunk, hogy a Hurok tényleg ilyen istentelenül jó lesz!

Ádám (Száraz Dénes) piti drogfutár, aki a következő szállítmány hasznát lenyúlva akarna kiszabadulni az ördögi körből, ám számításait keresztülhúzza barátnője, Anna (Martinovics Dorina), aki nem várt terhességét bejelentve rendesen összekavarja a férfi idegrendszerét. Ádám ezt követően súlyos konfliktusba keveredik, hiszen választania kell szerelme és a szabadság között, ám eközben feltűnik a tervéről tudomást szerző főnöke, Dezső (Anger Zsolt), aki a pár életére tör. Ám amikor már minden veszni látszik és úgy tűnik, hogy a történet tragédiába fullad, az időhurokba kerülő Ádám esélyt kap arra, hogy újra megpróbálja megmenteni önmagát és Annát. A férfi mindent megtesz azért, hogy ezúttal helyesen cselekedjen, ám az időutazós kedvében lévő sors csak eztán görgeti elé az igazi akadályokat.

100 percnyi tömény izgalomban feszengve ültem végig a 21. századi magyar filmreneszánsz eddigi legjobb alkotását. Madarász Isti műve nemcsak bátor, amiért meri az időutazós sci-fi komplex, nehezen művelhető zsánerét erősíteni, hanem tiszteletreméltó is, hiszen rendkívül ügyesen csinálja a dolgokat. A Hurok cselekménye elképesztően bonyolult, de mégsem válik a néző ellenségévé. Amit a készítők megérthető momentumnak szántak, azt, ha fokozott odafigyelés szükségletével is, de meg is lehet érteni. Az időhurok hátborzongató jelenségének bemutatása erőteljes drámai feszültséget eredményez, amit kiválóan ízesít meg a bűnügyi thriller cselekménye. Mindehhez még erőteljes karakterdráma is társul a főhős az időutazásban leképeződő belső vívódásának formájában. A sztorivezetés végig hihetetlenül izgalmas, amikor már azt hinnénk, hogy ennél durvább nem lehet, érkezik a következő óriási fordulat, hogy végül piszkosul jól eltalált zárójelenetben fussanak össze a szálak.

Madarász Isti jelenetkoreográfiái erőteljesek, a mérsékelt akció a kiváló rendezői meglátásoknak köszönhetően hatásos dinamika keretein belül érvényesül. A cselekmény viszonylag kevés helyszínre, kb. két utcára, egy kórházi folyosóra és lépcsőházra, valamint egy lakásra koncentrálódik, ám ezeknek minden egyes szegletét sikerül bejárni, a tereket új szemszögből megmutatni, úgy, hogy a szabd ég alatt játszódó képek ellenére is nagyon erősen érződik a bezártság klausztrofóbiás jelenléte. A fényképezés színvilága szürke, zseniálisan nyomasztó.

Száraz Dénest eddig leginkább a Jóban Rosszban papjaként ismerhettük, így nem feltétlenül gondolhattuk róla, hogy jól fog működni egy időutazós thrillerben, viszont a színész abszolút kellemes meglepetést okoz. Martinovics Dorina kicsit gyengébb, de ez a történet sodrásában alig érződik. Anger Zsolt az Aranyélet után ismételten kiválóan hozza a brutális gengsztert.

A Hurok elképesztően jó film. Nem csak az egyik legjobb magyar mozgókép, hanem egyben az egyik legminőségibb időutazós film is, amit valaha láttam. 10/10.