Brian De Palma és Al Pacino az 1983-as A sebhelyesarcú című gigamesterműben megmutatták, hogy nagyon jól értik egymást, és kiválóan tudnák közösen filmet készíteni. Ennek ellenére tíz év is eltelt, mire újra összefogtak. Ismételten gengszterfilmet alkottak, és habár a Carlito útja elmarad az egy évtizeddel korábbi remekműtől, azért így is elmondható, hogy kihagyhatatlan darab.
Carlito (Al Pacino) 30 évre vonult börtönbe gyilkosság és drogterjesztés vádjával. Ügyvédje (Sean Penn) segítségével azonban már öt esztendő elteltével szabadlábra kerül. Carlito megváltozott a rácsok mögött eltöltött idő alatt. Elhatározza, hogy megjavul, és új, becsületes és törvényes életet kezd. Ehhez azonban össze kell szednie 75 ezer dollárt. Ha megvan a pénz, elutazik a Bahamákra, hogy ott beszálljon volt rabtársa autókölcsönzőjébe. Carlito mindent megtesz tervei valóra váltásának érdekében, ám akárhogy küzd, az alvilági szar, amiben egész korábbi életét töltötte, valahogy mindig megtalálja.
David Koepp forgatókönyve némiképp melankolikus koktélban olvasztja össze a történet legfőbb összetartó elemeit. Carlito remekül megírt narrációján keresztül ismerjük meg a főhős belső vívódását, amely három fő sarokpontra épül. Carlito nem érzi magát jól, amikor megtapasztalja, hogy öt év alatt mennyit változott a világ, amiről úgy gondolta, hogy ismeri, ugyanakkor kontrasztot képezve dominálnak lényében az álmok, a jó emberré válás, és a nyugodt élet képezte célok. A harmadik vonulat pedig a mocsok, ami visszahúzza, ami nem engedi, ami az eleve kárhozatra rendeltetés esélyének maró árnyékát vetíti a főhősre. A szkript a játékidő első felében a kelleténél kevésbé cselekményes, ám idővel azért alaposan beindulnak az események, illetőleg hozzá kell még tenni, hogy a párbeszédes jelenetek a játékidő teljes hosszában bivalyerősek.
Brian De Palma rendezői munkájából sugárzik az átgondoltság. A jól megszerkesztett, izgalmas, és baljós hangulattal átitatott jelenetek szép hosszú snittek, kreatív kameramunka, és kiváló statisztakezelés keretein belül jutnak el a befogadóhoz. De Palma felépíti a kártyavárat, amit a fináléban megpróbál lerombolni, és a néző szabályosan lerágja a körmeit, annyira szurkol Carlito-nak, és a kártyavárnak, hogy állva maradjon. A szóban forgó végjáték hosszú, magával ragadó, és nagyon, de nagyon izgalmas.
Al Pacino ebben a szerepben is kiválóan megállja a helyét, persze ez nem számít túl nagy meglepetésnek minden idők egyik legnagyobb színészétől. Sean Penn nagyszerűen hozza a magáról sokat képzelő, irritáló ügyvédet.
Mindent egybevéve a Carlito útjában a bűn világánál sokkal nagyobb veszélyt jelent a címszereplőre saját túlzott tisztessége és betyárbecsülete. Ilyen szempontból kissé olyan a helyzet, mintha Serpico gengszterváltozatát látnánk. Ennél jobb ajánlólevél pedig nem is kell. 9/10.
