Movie Tank

"Nagyon sokat tanulok és nagyon élvezem." - Interjú Fabricius Gáborral

2014. november 14. - Sparrow

Nemrég olvashattatok a blogon a Sintér című, magyar rövidfilmről. Lehetőségem nyílt e-mailváltás útján feltenni néhány kérdést a mű rendezőjének, Fabricius Gábornak. A rövid interjúban a reklámszakemberből lett játékfilmrendező többek között beszél torontói tapasztalatairól, jövőbeni terveiről, és a Sintér további lehetőségeiről is.

1. A Sintér című kisjátékfilmed meghívást kapott a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválra. Milyen tapasztalatokat szereztél a rendezvény során? Sikeresnek ítéled meg utólag a Sintérnek a fesztiválon való szereplését?

A rövidfilmes blokkban hat alkotást nézhetett meg a szakmai közönség, akik között a berlini válogatóktól a Sundance rövidfilm programmerjéig sok szakmabeli ott volt. A rövidfilmek Indiából, Svédországból, Észak-Írországból jöttek, a négy kérdés mind a Skinnerhez szólt. Ennek nagyon örültem és a fogadtatásról is sokat elárul. A fesztivál meghökkentőne professzionális volt. Párhuzamosan egy szakmai konferencia és workshop zajlott, végül is ezen ültem egy hétig, ami iszonyú sok információt jelentett. Sok szakmabelivel találkoztam és kaptam visszajelzést arról, hogy mit gondolnak a filmről. Ez felbecsülhetetlen érték, ráadásul úgy, hogy azt sem tudták ki vagyok, előítéletektől mentesen közelítettek hozzám, ami itthon nem minden esetben van így.

2. A Sintér központi motívuma a kilakoltatás. Miért pont ezt a témát választottad, mit szerettél volna ezáltal üzenni a nézők felé?

A téma univerzális, az intim tér elvesztéséről szól. Lehet ez emigráció, érzelmi elidegenedés, vagy kilakoltatás. Az biztos hogy valahol a periférián vagyunk, lehetünk itthon, de Görögországban is, vagy Romániában. A fedél elvesztése iszonyú félelemmel tölti el az embert és annak is megfordul a fejében, akinek van havi keresete. Az erőszakszervezetek minden korban lecsaptak azokra, akik nem a rendszer logikája alapján éltek, vagy rendszeridegenek voltak. A negyvenes években, az ötvenes években és ma is. Ennek ellenére a karakter személyiség drámájában nekem az örökké jelenlevő jó mutatkozik meg és az, hogy a hatalom hogyan kényszeríti erkölcstelen döntésekre a kisembert.

3. Mennyire volt nehéz tető alá hozni a produkciót?

Pusztai Ferenc producernek és a FilmUnió, illetve az NMHH-nak köszönhetem a finanszírozást, a többi szokásos gyártási munka. Óriási szerencsém volt a főszereplővel, aki originális figura.

4. Reklámszakemberként váltál ismertté, majd kisjátékfilmeket is készítettél, most pedig, ha jól tudom, nagyjátékfilmes terveid vannak. Egy előre megtervezett utat jársz be ezzel, vagy a karrierváltás valami másnak köszönhető?

Nem terveztem az ívet, egyszerűen tovább kell lépnem, mert a reklámban már a korábbi kihívás nincs meg, a cégben egyébként napi szinten kreatív munkát nem végzek, inkább coach és vezető vagyok. A kreatív energiáim megmaradnak filmekre. Nagyon sokat tanulok és nagyon élvezem. Londonban a Central-Saint Martinban filmből diplomáztam és most jött el az idő, hogy hozzá merjek nyúlni az emberhez, mint olyanhoz, ami a film legfőbb tárgya.

5. Mit lehet tudni a jövőbeni projektjeidről. Mivel tervezed lenyűgözni a közönséget?

Elsősorban történeteket szeretnék mesélni egy sajátos atmoszférában, nem feltétlenül a lenyűgözés a cél. Írok egy regényt, ami remélem mostmár elkészü végre, évek óta szüttyögök vele, de alakul. Egy csapattal dolgozunk egy forgatókönyvön, ami nagyjátékfilm. Lassan eljutunk odáig, hogy összeáll a storyline.

6. Kiket tartasz példaképeidnek a filmkészítés szempontjából? Vannak olyan művészek, akik munkásságukkal képesek hatni rád, és saját alkotásaidra?

Nagyon sok alkotómunkát fogyasztok, szinte nem is tudom megmondani kik azok. A zeneiség és a ritmus mindenképpen izgat, Len Lye például izgalmas, Dzyga Vertov is, de Tarkovsky vagy Cuaron, Vinterberg munkáit is szeretem, bírom a Trentemollert és Bachot, Bartokot is hallgatok, bár mostanában valahogy Bill Viola videomunkái kerültek előtérbe. Mindenevő vagyok és megtalálom a dolgokban azt a motívumot, amit szeretek.

7. A Magyar Filmhéten láthatta a nagyközönség a Sintért. Mi lesz a film jövője? El fog jutni az emberekhez esetleg valamelyik videó megosztó oldalon keresztül?

Egyelőre várjuk, hogy európai premierre bevegye egy európai fesztivál, ha azon túl vagyunk, irány a Vimeo.

 

Ezúton is köszönöm az interjút Fabricius Gábornak, és további sok sikert kívánok neki jövőbeni projektjeihez!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr406894143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása