Ahhoz, hogy valaki jó újságíró legyen, szüksége van nem kevés pimaszságra, rátermettségre, bátorságra, és leleményességre. Mindez csak fokozódik az oknyomozó-tényfeltáró státusz által. A szerző nagy volumenű, sokak életére kihatással lévő nyomozást folytat, és célja nem csak az, hogy összehozzon egy ütős sztorit, hanem az is, hogy az igazságot teljes valójában közölje, és lerántsa a leplet az összes hazugságról, és átverésről.

Cal McAffrey is valami nagy és csúnya dologba ártja bele magát. És az élete természetesen azon nyomban veszélybe is kerül.

Cal McAffrey (Russell Crowe) neves újságíró Washingtonban. Miután Stephen Collins képviselő (Ben Affleck) egyik embere rejtélyes körülmények között meghal, Cal nyomozni kezd az ügyben a hamarosan hozzácsapódó blogger, Della Frye (Rachel McAdams) segítségével. A helyzet egyre bonyolódik, hiszen képbe kerül a Collins által vizsgált hadügyi nagyvállalat, a PointCorp, az újságírók élete pedig csakhamar veszélybe kerül.

Az Államérdek című angol tévésorozat alapján készült film forgatókönyvét hárman is jegyzik (köztük van a Michael Clayton alkotója, Tony Gilroy is), és elképzelhető, hogy pont emiatt lett kissé túlnyújtott a cselekmény. A több, mint kétórás játékidőből bőven lehetett volna faragni, mert így a nézőnek olyan érzése támad, mintha itt-ott fölösleges jeleneteket, időhúzó etapokat látna megelevenedni. De ez a probléma nem rongálja meg vészesen a filmélményt, hiszen az alapsztori egészen kiváló, és a belőle felépítkező történet is igencsak kreatív. A dolgok állása kellően komplikált, ugyanakkor egy kis odafigyeléssel tökéletesen átlátható cselekménnyel operál, így a nézőnek nem kell azon idegeskednie, hogy nem bírja összerakni a részleteket. Persze, a nagy egész megértéséhez szükséges néhány apróságot az írók gondosan eldugják előlünk, de mi ennek örülünk, mert habár nem akarunk értetlenkedni a film nézése közben, azért igenis vágyunk a meglepetésekre. Hiszen ezért nézünk thrillert. Márpedig A dolgok állása nem más, mint egy jól működő paranoiathriller. A téma a hadiipar működése, a zsoldosvállalatok világa, a politikai játszmák, az oknyomozó újságírás, és természetesen a pénz hatalma. Mindehhez hozzájön egy jó adag életveszély, kockázat, és az érzés, miszerint a szereplők valami nagyba nyúltak bele. Az összességében izgalmas, bár továbbra is túlnyújtott sztorivezetés végén igényes fordulattal lepnek meg minket a készítők, amivel gyakorlatilag teljesen átrendezik az addig felépített színteret, és mi, nézők, ennek a lehető legőszintébben örülünk.

Kevin Macdonald kiválóan érzi a sztori atmoszféráját, tudja mikor kell bevágni egy-egy sokat sejtető hangeffektet, vagy hogy mikor kell teljes némaságba burkolni a teret. Néha sajnos olyan érzésünk lehet, mintha a direktor munkájából hiányozna az igazi átütő erő, de nem ritkán pont erre a tézisre cáfol rá Macdonald, amikor veszettül feszült, magával ragadó képsorokat komponál. Személyes kedvencem a mélygarázsban játszódó bújócska, az a néhány perc a film egyértelmű csúcspontja, mármint ami a hangulatot illeti. Az atmoszférát tisztességesen megerősíti Alex Heffes legtöbbször korrekt, de néha egyenesen zseniális filmzenéje, amit ráadásul tökéletesen használ fel a direktor a hangulatfokozás érdekében.

Kevin Macdonald talán a színészvezetés terén alkotja a legnagyobbat A dolgok állásában. Szépen elosztja a terhet a gárda tagjai között, és mindenkinek igyekszik kellő teret adni. Russell Crowe a főhős, ez végig egyértelmű, de nem kizárólag rá van felépítve a film. És ha már Russell Crowe. Az ezúttal pocakos, hosszú hajú, Néma Bob-hatást keltő színész már csak pocakjáért és hosszú hajáért is érdemelt volna egy Oscar-különdíjat. Dicséretes, hogy a színész mennyi plusz kilót volt hajlandó felszedni a szerep kedvéért. Persze, nem csak ezért lehet megdicsérni Crowe-t, hanem azért is, mert maximálisan hiteles alakítást prezentál, tökéletesen azonosul a lazáskodó, de hivatását véresen komolyan vevő Cal figurájával. Ben Affleck átlagos játékot produkál. Néha kicsit túljátssza a szerepét, de összességében egész jó. Rachel McAdams természetesen kiváló a tulajdonképpeni női főszerepben, és a főszerkesztő asszonyként jelenlévő Helen Mirren is szépen helytáll, bár utóbbin érződik, hogy az egész nem volt több számára egyszerű ujjgyakorlatnál, így néha olyan, mintha a színésznő beleunna a szerepbe, és túlságosan is rutinból hozná figurát. Egy kisebb mellékszerepben feltűnik a parádézó Jeff Daniels, illetve rövid ideig jelen van Jason Bateman is, aki egy hozzá nem igazán illő szerepben nyújt maradandót.    

A dolgok állása remek paranoiathriller, súlyos tartalommal, és egy vicces külsejű Russell Crowe-val. 8,5/10.